A könyv és a tejfog

Mindig is imádtam olvasni. Kicsi korom óta falom a könyveket, műfajra, méretre, színre, témára való tekintet nélkül, ami egy kicsit is megfog, azt boldogan elolvasom. Gyűjtöm magamnak az olyan élményeket, melyeket csak a könyvek adhatnak.

Amikor 9 éves voltam, még nem volt saját szobám otthon, így a tesómmal osztoztunk egy helyiségen. Nagyon szerettük, szerintem az átlagos veszekedéseket leszámítva jó kis szobatársak voltunk. Mivel nem volt hely két ágynak, az emeletes ágy pedig már gyerekes volt és rövid, így egy fotelágyon aludtam. (Kék és zöld színű volt pici mintával.) Nagyon felnőttes érzés volt, kaptam fölé kislámpát, hogy tudjak világítani. Általában 8-9 körül le kellett már feküdni, de ha akartunk, olvashattunk még amíg el nem álmosodtunk. Anyu azt is megígérte, hogy ha elolvasok 10 könyvet, akkor választhatok magamnak egyet a boltban. Emlékeim szerint ez nem valósult meg, az olvasás élménye vált fontossá számomra inkább. Nem mondhatnám hogy nagyravágyó gyerek voltam. Nagyon büszke voltam magamra, ha valahova saját könyvvel mentem, mert azt addig csak a felnőttektől láttam. 



Egyik este éppen olvasgattam, mikor éreztem hogy ki fog esni egy tejfogam. Az a fog nagyon ragaszkodó volt. Talán pont az egyik utolsó. Egyik tejfogam elvesztésére sem emlékszem, talán ezért kötöttem össze ezt az olvasmányélménnyel. (Aminek semmi köze sem volt a fogakhoz) 
Karl May Winnetou című könyve nagy hatással volt rám. Boldogan olvastam Old Shatterhand, Old Death, Old Firehand és Winnetou történeteit. Új, ismeretlen világot ismertem meg, csupa izgalmas, érdekes fordulattal. Mivel a könyv igen nagy méretű és vékonykák a lapjai, ezért arra is különösen büszke voltam, hogy nem egy pár oldalas regényről van szó, hanem egy igazi komoly könyvről. A 9 éves lányok valószínűleg nem olvasnak túl gyakran indiános könyveket, de apukám és anyukám nevelése vagyok. Természetesen imádtam az egészet. Amikor meglátom ezt a könyvet, mindig a mozgó tejfogam jut eszembe és azok az esték, amikor csücsültem a fotelágyamban (az ujjacskámmal a fogamon) és órákig égett a villany. A tesóm inkább mesekazettát hallgatott, amit mindketten nagyon szerettünk. Az olvasás szeretete akkor még nála -tekintve hogy csak 7 éves lehetett- a Lego katalógusok böngészésében merült ki. Micsoda évek voltak... Anyukám néhány tejfogunkat eltette egy picike dobozba, ahol most is bármikor megnézhetjük. Szerencsére túl sok fognélküli fénykép nincs rólam, gondolom már akkor is nagyon hiú lehettem, így már csak emlék a foghíjas olvasgatás is. (ez sem lett megörökítve)


Azóta a könyv minden költözés után helyet kap a polcomon, ahogyan a Lego katalógusokat is szívesen nézegetjük otthon a szüleinknél. Persze ezen kívül sok más emlékezetes könyvet olvastam már, de ez különösen kedves a szívemnek. A kopott zöld borítójával és a tollakkal az elején olyan számomra, mint egy relikvia. Egy kincs.

Neked is van olyan kedvenc könyved, amihez gyerekkori emlék fűz?