Egyszer (vagyis sokszor) elmentünk F barátnőmmel a Duna plázában lévő Hádába. Mindig megnézzük ha van egy kis időnk, hátha valami szuper dolgot találunk. Az őszi kabátkák között találtam is egy nagyon szép, élénk málnaszínű blézert, amibe elsőre beleszerettem. Sajnos nem az én méretem volt, max haspólónak tudtam volna használni, hiszen már a magasságom miatt eleve ki volt zárva hogy hordani tudjam. F tudja igazán, milyen csalódott voltam, mert tudtam, hogy kevés az esély arra, hogy turiban még egyszer ilyen kincsre bukkanhatok.
Néhány héttel később egy Humanaban nézelődtünk, ismét valami jó kis leárazás volt. F-nek jó szeme van ahhoz, hogy a régi rongyok között kiszúrja a spéci árut. Nem egy, de nem is kettő felsője származik olyan turiból, ahova más még csak be sem tenné a lábát. H&M, Marks & Spencer, Dorothy Perkins, Orsay és hasonló márkájú darabok azok, amiket az ilyen közös vásárlások alkalmával találunk. Egyszer csak váratlanul megakadt a szemem egy blézeren, ami málnaszínű volt, pont a méretemben, szép pöttyös béléssel. Nagyon örültem neki!! F ragaszkodott hozzá, hogy felpróbáljam, hogy még véletlenül sem hagyjam az üzletben. Bár igazán apróság, és valószínűleg másnak nem jelent semmit, de nekem ez egyfajta közösen elejtett zsákmány.
Szeretem, ahogyan F és én vásárolgatás közben meg tudjuk váltani a világot. Ilyenkor helyreáll a világ rendje, körülvesz a sok csodálatos szín, minta és anyag. Rápillantunk egy-egy shoppingoló társunkra, és azokra a ruhákra, amiket a kosarukba tesznek, ha kell, gonoszkodunk is egy picit. De ez bőven belefér. Főleg ha közben ránk mosolyog egy málnaszínű csoda.
