Mindannyian ismerjük az örök érvényű szabályokat: Csőtörés akkor van, amikor az ember éppen lehúzná a Wc-t, áram akkor nincs, amikor besötétedik odakint, és a gázpalack akkor ürül ki, amikor nincs férfi a háznál. Ezen nincs mit szépíteni, kőbe lehetne vésni e pontok valószínűségét.
|
fotó: viz-gaz-futes-szerelo.com |
Az én kis átlagos hétköznapjaimban sincs ez másképpen, talán csak az, hogy villanytűzhelyünk van.
Mikor kisgyerek voltam, gyakran volt otthon áramszünet, általában nagyobb vihar esetén. Mivel akkor még nem volt a háztartásokban telefon, ezért el lehetett könyvelni, hogy este bizony elemlámpa fényénél kell fürdeni, hiszen nem tudta minden felbőszült szomszéd hívogatni a szolgáltatót. Apukám akkor még dohányzott, tehát öngyújtó/gyufa mindig volt kéznél. A sátorozásnál használt elemlámpák pedig az előtérben voltak készenlétben egy kicsi polcon. Akkoriban azért -bevallom- nagyon izgalmasnak találtuk a tesómmal. Manapság általában akkor van áramszünet este, amikor egyetlen tűzgyújtó eszköz sincs a közelben, és miközben a gyertyákat vadászod elő, fél kézzel a villámlás miatt remegő kutyát próbálod nyugtatgatni (akinek természetesen egy műtét miatt éppen akkor van gallér is a nyakán). Mire aztán meggyújtod a gyertyákat, addigra persze visszajön az áram és pakolhatsz minden a helyére...Áramkimaradás pedig kizárólag akkor van, ha egy nagyon fontos dolgon dolgozol a számítógépen, és elfelejtettél menteni. Vagy amikor a szuper plafonra vetítős órádat újra beállítod, és az éjszaka közepén a plafonra felpillantva azt látod, hogy kezdheted előről az egészet. Anyukám akkor rajongott igazán az áramszünetért, mikor piskótát sütött. Nem jött föl szépen a sütemény..bár ezt utólag tudtuk csak meg, mert az adott pillanatban menekültünk a kisebbfajta dühkitörése elől.
A napokban a házban, ahol lakást bérelünk, csőtörés volt. Teljesen szétkapták az udvart. Persze akkor szerettem volna beindítani a mosógépet, és a takarítás is akkorra volt beütemezve. A gondnok néni, Marika nagyon kedves volt, szólt nekünk rögtön, hogy tegyünk félre vizet otthon, de akkor is nagyon idegesítő volt a dolog. Gyorsan felfogtam lavórba egy évek óta harcoló, izzadtságtól bűzölgő hadsereg fürdéséhez is elegendő mennyiségű vizet, aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy nekem pont akkor, abban a pillanatban hatalmas szükségem van a VÍZRE. Persze nagyon jól beosztottuk magunknak, de az ilyen alapvető dolgok hiányát is akkor érezzük igazán, amikor hirtelen nincsenek. Ez is hamar megoldódott, kár volt pánikolni.
Mi a mai Napi Kincsem? Rájöttem, mekkora luxus a csapból folyó ivóvíz pazarlása, és hogy sokkal kevesebb vízből is meg tudom oldani a napi teendőimet. Ezen érdemes elgondolkodnunk. A pazarláson. Még a végén talán az elemlámpánál való fürdést, a vödör vízzel leöntött vécét és a forró viasz kellemetlen érintését is megtanulom értékelni. Vagy talán azt mégsem. Maradok az egészséges középútnál, és várom az újabb kihívásokat. Piskótát úgysem szoktam sütni...
Címkék: Kincsek