A minap kerestem valami olyan zenét ami igazán kikapcsol, amitől nagyon jó kedvem lesz. Nem mintha el lettem volna valami miatt keseredve, de van az az érzés, amikor csak ülsz, üldögélsz és tudod, hogy csinálnod kellene valami szuper dolgot, és keresed a lehetőségeket. Na, én megtaláltam azt, amit kerestem. Figyeld a FILMZENÉKET!
1986-ban születtem, ami nagyon szerencsés év volt. A mostani fiatalok mondhatják, hogy "hű, az még a rendszerváltás előtt volt", de nem győzöm hangsúlyozni, hogy én még emlékszem a Dallasra, Família Kft-re, Szomszédokra, és annak köszönhetően, hogy a szüleimmel kiskamasz koromban sokat videóztunk, még sok más csodára is. Ma már retrónak számítanak a következő filmek, hiszen nagyjából 1978 és 1990 közöttiek, mégis nehéz felvenni velük a versenyt.
Lássuk hát azt a 6+1 filmet ami engem mindig elvarázsol:
Elsőként itt van a Flashdance. Izgalmas volt minden alkalommal reménykedni abban, hogy a kis vadóc fürtös heggesztőlánykára rátalál a szerelem és a hőn áhított táncos karrier is. A mai kamaszok biztosan jobban csípik a szuper effekteket, én inkább azért rajongtam, ahogyan visszatekertem 56-szor a film végén azt a jelenetet, ahol a lány akkorát táncol a felvételi vizsgán, hogy a mai napig nehéz elfelejteni.
A második emlékezetes film a Top gun, ahol a szuperszexis Tom Cruise pilótaként borzolja a nők kedélyeit. Női szemmel nyilvánvalóan nem a vadászrepülők hangja vagy a pilótaoktatás mikéntje köt le, szívesebben figyelem ahogyan a színész felül a motorjára és élvezi a szabadságot. Csajozik, kocsmában énekel, élvezi az élet minden pillanatát. Könyörgöm, tegyük kötelező viseletté a hófehér egyenruhát!!!
A következő klasszikus a Ghost. Demi Moore és Patrick Swayze mindennél erősebb és mélyebb szerelme átvészeli a gyilkosságot, egy szellemlátó idegesítő zaklatását és a fizikai érintkezés hiányát is. Ameddig világ a világ, minden nő irigyelni fogja a filmben lévő agyagozós jelenetet, hiszen mindannyian arra a csodálatos szerelemre vágyunk, amit a két színész olyan meghatóan mutat be nekünk.
A Dirty dancing az egyik abszolut kedvencem, minden pillanatát kívülről fújom, a táncos jelenetektől a családi drámákig. Amikor a film végén elhangzik a "Bébit senki nem ültetheti a sarokba" mondat, nők ezreinek dobog hevesebben a szíve és arra vágynak, hogy Johnny (Patrick Swayze) őket pörgesse olyan szenvedéllyel a színpadon, ahogyan azt Babyvel (Jennifer Grey) tette a Time of my life felcsendülő dallamaira.
Ami az én szívemet leginkább megdobogtatja, az a Grease összes figurája, díszlete, zenéje, tánca, autója és szórakozóhelye. Mindig olyan iskolába szerettem volna járni, ahol a szünetekben a fiatalok drámáznak, énekelnek. A lányoknak homokóra alakjuk van, derékban szűk szupernőies egyberuhácskákat hordanak, és Elvisre buliznak szombat esténként. Ahogyan Danny (John Travolta!!!) és Sandy (Olivia Newton-John) kamaszos évődését figyeljük, arról álmodozunk, hogy visszatérnek a kamaszévek, mi pedig autóversenyeken, iskolai bálokon és esti autós mozizásokon játszhatjuk a főszerepet.
A Koktél című filmben ismét olyat alakít a mi Tom Cruise-unk, hogy a padlóról kell utána felkanalazni minket, nőket. A merész, álmodozó mixer srác nagyra törő álmainak megvalósítása közben bárokban riszálja a fenekét, miközben Bryan Brown mellett isteni koktélokat készít. Nem lenne igazi a film a fantasztikus zenék nélkül, hiszen lényegesen felturbózzák a hangulatot. Imádtam!
A sorban utolsó, ám színvonalában messze nyerő Pretty woman, vagyis a magyar Micsoda nő címmel befutott klasszikus szintén nagy kedvencem. Bár nehéz azonosulni kezdetben a prostiként dolgozó Viviannel, a film közepe felé már nincs olyan nő, aki ne vágyna olyan szikrázó érzésekre, amik a prosti és a nagymenő üzletember között alakulnak ki. A zene szintén mindent visz, de ahogy mondani szokták, a sok egyedi ruha, a pörgés és Richard Gere se kutya. Minden jó ha jó a vége, Vivian és Edward egymásba szeretnek, mi pedig csak reméljük, hogy elmennek még párszor olyan emlékezetes filmbeli shoppingolásra, amiért csak utálni tudjuk Julia Robertset.
Az általam kiválasztott 6+1 film természetesen nem az én korosztályom sajátja. A Micsoda nő kivételével mindegyik már jóval a születésem előtt befutott, ám nem véletlen hogy ma is akkora kincsek. Talán a 70-es, 80-as évek vad, szenvedélyes hangulata teszi, talán a kor CSODÁLATOS zenéi, talán az az érzés, amit az a bizonyos " amerikai feeling" biztosít, egy biztos. Ezeket a filmeket sokan, sokszor fogjuk még nyálcsorgatva végignézni.
