Most összeszedem azokat a dolgokat, amikért ebben az évben hálás lehetek. Mivel sok rossz dolog is történt velem, így különösen fontos számomra, hogy a jókra is gondoljak.
- Hálát adok azért, hogy továbbra is ugyanazon a munkahelyen dolgozom, amit ugyan nem szeretek, de néhány munkatársam valóságos angyal. Szeretek nap mint nap velük lenni.
- Hálát adok azért, hogy van egy csodálatos párom, aki mindig mindenben támogat és akinek érzem, hogy fontos vagyok.
- Azért is hálával tartozom, hogy Hami és Dézi kutyánk minden napomba vidámságot csempésznek
- Hogy van egy királylány (T.), aki megajándékozott a barátságával, aki mindig tudja hogy mire gondolok és aki tudja hogy miért és hogyan kenem meg reggel a májkrémes kiflimet.
- Hogy F. pici lányai egészségesen jöttek a világra és már otthon lehetnek a saját vattacukor szobájukban, F.-el és T.-vel
- Hogy F. együtt örül velem az én örömömnek és annyira izgul értem, mint én érte
- Hogy a szűk családomban bármi tragédia, baj történik, mi ott vagyunk egymásnak és a szeretetünkkel átevickélünk bármilyen viharos tengeren
- Hogy anyukámmal kamaszkorom óta egyre kevesebbet vitatkozunk (talán mert mostmár kedvemre sminkelhetek), mellettem áll, ugyanúgy gondolkodunk (néha gonoszkodunk), "rózsaceremóniázunk" és mégsem akar soha a legjobb barátnőm lenni
- Hogy apukámmal jókat tudok beszélgetni, hogy fel tudom hívni napközben ha rinyálok és azt akarom hogy leállítson, és hogy szuper etetőanyagokat keverünk élő csontikból
- Hogy a tesóm pontosan annyira gyerek még, mint én, imád legózni, rózsaszín mikrofonba beszélni és az Ace Ventura filmek lejárt poénjain is századszorra nevet velem
- Hogy a korábbiakhoz képest sokat javult K.-val a kapcsolatom
- Hogy M. barátnőm még mindig ugyanolyan kis vidám 150 centis tündérke, mint volt, és hogy ő az egyetlen akit ismerek, aki valóban hisz abban, hogy mindenki megtalálja az igaz társát
- Hogy apukám húga, T. rátalált az ő kis idegesítő, lábfetisiszta, hajnalban zaklatós Bella kutyusára
- Hogy a facebooknak köszönhetően rátaláltam újra néhány korábbi kedves munkatársamra (főleg K.-ra, aki már szerencsére nyugdíjas és a legjobbakat kívánom neki!!!)
- Hogy O., D.barátja sosem hagy nyugodni és gyakran figyelmeztet, ha kevesebb a bejegyzés mostanában a blogon
- Hogy R. kolléganőm ugyanannyira tud örülni a mókusos rajzszögeknek és a budapesti karácsonyboltnak, mint én
- Hogy K. kolléganőmmel végre megszületett az első közös képünk és segített nekem felrakni a karácsonyi csillagokat a bejárati ajtó köré
- Hogy a Karácsony imádók oldalának szerkesztőjét megismerhettem, és rádöbbentem, mennyi hasonlóság van bennünk
- Hogy két hónapnyi blogos adományozós akcióval sikerült igen sok kedves játékot összegyűjteni csecsemőotthonban élő gyerekeknek
- Hogy láttam, hogy Sz., korábbi pécsi barátnőm férjhez ment, és hogy nem kiabálja már kissé kapatos állapotban egy buliból hazafelé menet, hogy "Férjhez akarok menni!!!!!!"
- Hogy B.-vel egy szobába kerültem a munkahelyemen és már tudom milyen túlélőfelszerelést kell beszerezni zombiapokalipszis idejére
- Hogy az idióta szomszéddal egyre kevesebbet találkozunk
- Hogy túléltük a maratoni karácsonyi bevásárlást és jókat nevettünk közben
- Hogy gyönyörű kirándulást tehettünk Egerben ősszel, Siófokon és Bécsben télen
- Hogy a Haribo egyre többféle gumicukrot dob piacra
- Hogy van már Lego kísértetem
- Hogy mindig úgy élem az életem, hogy találok benne valami szépet és jót
- És végül hálát adok hogy többen biztattak, hogy kezdjek el blogot írni, és így fél évvel ezelőtt megszülethetett a Napi Kincsek Tárháza.
Azt hiszem ha akarnék, az idén történt/történő negatív dolgokról hasonlóan hosszú listát tudnék írni. De nem akarok. Úgyis itt vannak nekem. Mégis bízom abban, hogy nincsenek véletlenek és mindig minden megoldódik és jóra fordul. Nem akarok másképp élni. Hálás vagyok azért, amim van!!!
Ti miért adtok idén hálát?
