A nagy tavaszindító bloggercsomag

Amikor már végre látom a február végét, mindig mosolyra húzódik a szám. Csak arra tudok gondolni, hogy elővehetem a tavaszi kabátkáimat, a kedvenc kis színes vászoncipőimet, a balerinákat, a körömlakkjaimat, és a tavaszra beszerzendő dolgok listáját. Minden apró virágnak tudok örülni, lelkendezek, ha egy fokkal tavasziasabban mehetek dolgozni, és ha az esernyőt is otthon hagyhatom, a világ legboldogabb emberének érzem magam. (akkor is ha holnap utánra havat jósolnak)


Tavasszal minden más. A színek, az illatok, a formák és az ízek is. Reménykedem abban, hogy hamar virágozni fognak a cseresznyefák, amiket anyukámék kertjéből mindenhonnan láthatok (ráadásul Cseresznyés utcában is laknak), hogy előbújnak az ibolyák és a hóvirágok és hogy elkezd érni a málna. Mégis, valahogy olyan erőtlennek érzem magam, hogy gyakran el sem hiszem, hogy az, ami egy óra alvásnak tűnt, az valójában 8 óra volt, és hogy valószínűleg annyi vitamin van csak a szervezetemben, ami az életbenmaradáshoz kell. (pedig minden nap eszem gyümölcsöt) 

 Vásárhelyi Réka, a Habfürdő blog bloggere  

Arra gondoltam, hogy megkérek néhány bloggert, hogy segítsenek nekem abban, hogy fel tudjam magam turbózni mire a tavasz beköszönt. Több területet is szerettem volna érinteni, így a továbbiakban bloggerek tanácsait olvashatjátok szépségápolás, utazás, vidám kiegészítők, tavaszi szelektálás és apró örömök témakörökben.  A bejegyzés végén pedig majd az én tavaszi motivációmat is olvashatjátok. Fogadjátok szeretettel. 

A cup of my life bloggere, Nati mindig úgy ír az utazásról és a látnivalókról, hogy lelki szemeim előtt megjelenik minden, amit mond, amit mesél. Azt kértem tőle, hogy javasoljon olyan országokat, vagy városokat, ahol jó kezdeni a tavaszt. Ahol elfelejthetjük a hosszú, szürke telet és feltöltődhetünk egy kis vidámsággal, színnel és élménnyel. Íme: 



"Bár egyet-egyet elég nehéz kiválasztani.

Ha magyar városról van szó, konkrét nagy tavaszindító program nem ugrik be, viszont mindenképpen olyan várost ajánlanék, ahol van folyó, vagy esetleg a Balatonnál van: Tihany és Füred páratlan tavasszal, a Balaton csak megkoronázza az egészet. Hévízen nem csak a tó, de maga a tiszta környezet nyugtató lehet. 

De hogy ne csak a Dunántúlra beszéljek, tavasszal egy bármilyen kisebb túra az Északi-Középhegységben varázslatos lehet! Nem kell megmászni a Kékestetőt, de az erdő és a tiszta levegő sok pluszt adhat 

Ha külföldi városról van szó, akkor az első, ami eszembe jutott az Amszterdam: nyílnak a tulipánok! Másrészt kifoghatunk akciós jegyeket is mostanság, de hadd ajánljam még Malmöt (ahova szintén 5-6 ezres repjegyek vannak), a tengerparton helyezkedik el és nincs farkasordító hideg, viszont gyönyörű város! És ha valaki nem szereti a tömegnyomort nyáron, akkor irány dél: Róma és a többi olasz város ilyenkor nincs tele, az időjárás pont kellemes, városnézésre ideális. Esetleg még Barcelona, vagy Párizs"
"(vagy ha valaki megteheti menjen inkább európai körútra, de vigyen magával :DDDD)"

Nos, bár ugyan előre nem egyeztettem Natival, mégis egyre gondoltunk, hiszen D.-vel nemsokára ellátogatunk a Balaton partjára, hogy egy kis pihenős időszakot is beiktassunk a sok rohangálás közé. Mivel az északi partra megyünk, ezért valószínűleg ellátogatunk Füredre is, Tihany pedig azért kedves a szívemnek, mert D. oda vitt tavaly a születésnapomon. Természetesen ahogy felolvastam D.-nek Nati ajánlatát, miszerint nézzük meg, hogy vannak-e különlegesen akciós repülőjegyek külföldre, D. máris elővette a tabletet és több tucat célpontot választott ki számunkra. Magamtól nem mernék ebbe belevágni, de elég hozzá egy "utazó blogger" és az én tündi párom, és maholnap máris ismeretlen tájakon találhatom magam. Köszönöm Nati az ajánlást, miközben a bejegyzést írom, csak az amszterdami tulipánokon jár az agyam, hiszen a tulipán a szívem közepe :)

Frozen Beauty Form Far Away bloggerének, Ildinek van egy rovata, amit nagyon szeretek és mindig olvasok, a Kuka Kedd. Ildi minden héten kidob otthonról olyan feleslegesen kallódó, rossz minőségű, rossz állagú termékeket (ruhák, kozmetikai cuccok), amiknek valóban a kukában a helyük. Most arra kértem Ildit, segítsen nekem abban, hogy milyen selejtezéssel, milyen technikával kezdjek neki a tavaszi nagytakarításnak (magamtól ugyanis mindig mindent a világ végéig, vagy a legközelebbi apokalipszisig tárolnék). Ezt a választ kaptam:


"Az idei évben nagyon komolyan veszem a tavaszt és az azzal járó szelektálást.

Amikor lekerül a télikabát és a kötött pulcsi, egy bábjából kikelő pillangó szeretnék lenni, és nem egy moly. Tavasszal, ami ki tudja mikor lesz, első körben a csizmákat fogom kiselejtezni. Csak olyat teszek el jövőre, ami kényelmes, nincs semmilyen baja, biztosan fogom is hordani. Persze mindegyiket gondosan kitisztítva, kitömve. 

Blézerek, pulcsik, meleg ruhák lesz a következő témakör. Ami meleg, és idén télen egyszer sem volt rajtam, arra nincs szükségem. Főleg ha abban a pulóverben egyébként is úgy nézek ki, mint akit megevett egy medve. A nyári ruhák ügyében biztosan mindenki megtette az első szelektálást még az ősszel. Akik azt elsunnyogták, most nincs menekülés. A gumis darabokat érdemes lecsekkolni, mint a például a fürdőruha, működik-e még, vagy irány újat venni. Illetve amit érdemes leellenőrizni, az a fehér felsők hónalja. Szekrényrendezés ügyben egy jól bevált trükköm van. Akasztós szekrényem van, amibe a frissen mosottak mindig jobbra kerülnek. Így balról mindig a régen felvett darabok találhatóak. Ha valami ott nagyon sokáig csak lóg, és semmi sem történik vele, azzal a felsővel bizony gondok vannak. 

Sminkekkel kapcsolatban talán a legtöbben kicsit a világosabb vagy lágyabb színek felé mozdulnak el. A tavasszal nem használatos dolgokat érdemes úgy eltenni, hogy biztonságban legyenek őszig. Például a sötét bogyós rúzsokat lefertőtlenítve eltenni. A tavaly megmaradt fényvédőn érdemes megkeresni az eltarthatóságot jelző ikont. Ha 6-9 hónap van ráírva, akkor a hatásosságából veszthet. Ezzel érdemes számolni, illetve újat venni. Tavaszra sokan könnyebb alapozót választanak, vagy nyárra akár el is hagyják a téli terméket. Én azt javaslom, hogy vagy használjuk el a téli alapozót, vagy dobjuk ki, de felbontva fél év állás után ősszel már ne kezdjük el újra használni. 

Ezek lennének a legfontosabb tippek tőlem, de persze a lista végtelen."

Bevallom, nagyon sokat nevettem az "Akik azt elsunnyogták, most nincs menekülés" mondaton, mivel én mindig a sunnyogók közé tartoztam, ha a ruhákról volt szó. Nem tartok otthon régi, kinyúlt darabokat, de az 100 %, hogy a ruháim felét csak megvettem, de nem hordom rendszeresen. Van, ami nagyon tetszik, nagyon a szívemhez nőtt, de mondjuk nem a méretem, és ahogyan Ildi fogalmaz, valóban úgy nézek ki benne, "mint akit megevett a medve". És jaj D. ruháinak is! Ildi tanácsait az első adandó alkalommal megfogadtam (most hétvégén), mert elszántam magam. Kipakoltam a cuccainkat a gardróbból, ami olyan, mint egy feneketlen barlang. Hatalmas lelkierő és elhatározás árán kidobtam a használhatatlan cuccokat a hétvégi lomtalanításkor. Mission Impossible volt, de kemény voltam. :)

Ha fejben elhatároztuk már, hogy merre töltődjünk fel a hosszú tél után, és kidobtuk a kukába az otthon fellelhető összes felesleges dolgot, nem árt, ha kicsit felturbózzuk a megjelenésünket is. A következőkben a Nancykeh Make Up bloggerének, Bettinek a tanácsait olvashatjátok arról, hogy hogyan hozzuk rendbe a bőrünket és hogyan sminkeljünk úgy, hogy ne tűnjünk vámpírnak a metrón. 


"Nem szabad megfeledkezni ebben az időszakban az arctisztításról és arcápolásról sem, ezért most összefoglalom, mire érdemes ilyenkor odafigyelni:
-          arctisztítás – naponta kétszer, reggel és este
-          arcradírozás – hetente kétszer-háromszor
-          hidratálás – naponta kétszer, reggel és este
-          (arcpakolás  – hetente kétszer-háromszor) – egy kis EXTRA!
Ez a három lépés elengedhetetlen, ha szép és ragyogó bőrrel szeretnénk belépni a tavaszba és nem azon morogni, hogy idén sem foglalkoztunk eleget a bőrünkkel. Ez már szinte olyan, mint a fogyókúra, majd holnap elkezdem… De ti ne tartozzatok ebbe a körbe, inkább szánjatok rá egy kis időt. 

Arctisztítás: ehhez ajánlani tudom a ma már nagyon elterjedt micellás vizeket, hiszen ezek minden bőrtípusra kaphatóak és a tavaszi időszakban már legtöbben nem szeretnénk olajos, kétfázisú lemosókat használni, ezért ha neked még ilyen van, tedd félre és próbáld ki ezeket. Arcradírozás: nem szeretnék túl sok mindent hozzáfűzni, hiszen mindenki tudja mennyire fontos, hogy eltávolítsuk az elhalt hámsejteket a bőrünkről, ami így több oxigénhez juthat és a hidratáló krémünk is hatékonyabb lesz. Hidratálás: ennél a lépésnél nagyon fontos mindenkinek megtalálnia a saját bőrtípusának megfelelő krémet. Reggelre érdemes valami lazább, könnyebb beszívódású krémet választani, mivel ez lesz a sminkünk alapja is, míg estére jöhet a tömörebb, gazdagabb krém, ami majd az éjszaka során kifejti hatását.

Ha ezek megvannak, jöhet is a sminkelés, aminél érdemes erre a négy dologra koncentrálni:
-    Mértékletesség, színek, ragyogás, fényvédelemTudom, hogy sokan féltek játszadozni a színekkel, de ha már a természet is millió színbe borul, ti miért ne mernétek hordani némi színt az arcotokon is. Ezen a ponton kapcsolódik be a mértékletesség, óvatosan, de próbáljuk meg lecserélni az ŐSZI/TÉLI sminkjeinket is, a barna, szürke, fekete, burgundy színeket és vegyük elő a rózsaszín szájfényt, narancssárgás rúzst, sárga szemceruzát, lila szemhéjpúdert, kék szemhéjtust, ezek mind feldobják majd a napjaitokat higgyétek el!
Végül, egy utolsó jó tanács, amivel még jobbá tehetitek a tavaszi megjelenéseteket, hogy az alapozáshoz inkább BB/CC krémet használjatok, illetve próbáljátok meg minimálisra csökkenteni a bronzosító, pirosító használatát, tényleg csak annyit vigyetek fel, hogy egy kis színe legyen a pofitoknak.
A cél, ami végig előttünk lebegjen, az ÜDE ARC legyen!
Ha ezeket betartjátok, biztos jól fogjátok érezni magatokat a bőrötökben, amit mindenki észre fog venni!"

Hát az egészen biztos, hogy ezeket a tanácsokat igyekszem majd megfogadni, mivel az arcom maga a megtestesült smirglipapír. Annyira szeretnék üdének és könnyednek tűnni, közben pedig a bőröm olyan, mint egy rinocérosznak, száraz, és dehidratált. Szerencsére R. kolléganőm gyakran ellát sminkcucc utánpótlással, amivel felvehetem a verseny a korom és a tavaszi fáradtság ellen. Egyszóval, reggel felteszem az arcom, este leveszem, és D., aki általában csak ebben a két időszakban lát engem, egy igazi mumussal lakik együtt. Még jó, hogy azért igyekszem olykor tündérjelmezbe bújni.

Minden évszakban imádom a vicces, vidám kiegészítőket. Talán még jobban, mint a ruhákat (ami nagyon nagy szó!!!). Éppen ezért ki mástól kértem volna tanácsot azügyben, hogy idén tavasszal milyen cukiságokkal szerelkezzek fel, ha nem a Fanni gardróbja és a Derült égből Ikrek! bloggerétől, Fannitól. Fanni egyetemen oktathatná az ebay kurzust, és szóvivője lehetne a Pepco, Kik és Ikea áruházaknak. Azt hiszem arra születni kell, hogy valamiben meglásd a csodát, a vidámságot vagy akár az iróniát. Nos, Fanni ismét olyan apróságokat ajánlott, amik elkápráztattak. Íme:



"Eszter egyik nap megkért, hogy válogassak össze néhány tavaszi kiegészítőt. Magamban szkeptikusan megjegyeztem: Ugyan hol még a tavasz? Azóta megmutatta már magát az első szikrázó és melengető napsütés és hirtelen támadt jókedvemben csupa vidám holmit gyűjtöttem össze, amit én idén tavasszal biztosan nem hagynék ki a „Beszerezni kötelező!” listámról!



„I am fun” (Vidám vagyok) telefontok – Mi más lehetnél ezzel a pink hátlappal a telefonodon, mint vidám? Biztos vagyok benne, hogy akárhányszor a kezembe venném a telefont elmosolyodnék a láttán.
+tipp:  Motiváló, vicces és egyedi hátlapot te is készíthetsz, ha vásárolsz egy átlátszó hátlapot a telefonodra és mögé kinyomtatott képeket teszel.
Vidám esernyő a borús napokra – Biztosan veletek is előfordult már, hogy lehangolt titeket a tavaszi zivatar, ami elmosta a napsütéses szép időt. Nem kell, hogy az eső szomorú dolog legyen, válassz egy vicces ernyőt és irány az eső!
Tarka kendő – Nagyon szeretem a sálakat és a kendőket. Nálam jobban talán csak Eszter szereti jobban, aki elképzelhetetlen mennyiséget képes ezekből a darabokból felhalmozni, hiszen Ő is tudja, hogy tavasszal nem csak praktikus, de divatos is a kendő viselése. Egy vidám darab felteszi az i-re a pontot az összeállításodon.
Napszemüveg – Bár tavasszal az első napsugarakat inkább magában szívja az ember és nem elbújik előlük, én sajnos a szikrázó fényben sokszor az orromig sem látok. Egy divatos napszemüveggel viszont nem kell lemondanom a D vitaminnal való feltöltődésről.
Egy feltűnő ékszer – Itt az ideje, hogy a téli szürkeségből végre kibontakozzunk és az új évszak tiszteletére kicsinosítsuk magunkat. Ennek a rituálénak lehet az egyik főszereplője egy szép ékszer. Lehet bohókás, színes és feltűnő, a lényeg, hogy jól érezd magad benne!
Illatozó virágcsokor – Semmit sem szeretek jobban annál, amikor tavasszal először érzem a fák virágainak illatát. A szobába is gyakran lopok ezekből az illatokból, egy friss virágcsokorral. Öröm rájuk nézni.
Tavaszi párnák - A jó hangulat felelősei lehetnek  a vidám, színes párnák, amelyek helyet kapnak ilyenkor a kanapén. Az egész szoba más színben pompázik tőlük.

Instax mini 8 polaroid fényképezőgép – A vidám élményeimet pedig mi mással őrizhetném meg, mint ezzel a rózsaszín kis kütyüvel. A fényképekből dekoráció is készülhet a szobába."

Fanni mütyürjei közül először természetesen a kendőn akadt meg a szemem. Minden vágyam egy ilyen tavaszi színekben pompázó darab. (nem mintha nem lenne elég kendőm...de ugyanilyen nincs!!!!) Minden tavaszi kabátkához szoktam ilyen könnyű kis sálakat hordani, mert tavasszal reggelenként még nagyon hideg van, és kiegészítőnek sem utolsók. A másik nagy kedvencem az illatozó virágcsokor. Amint meglátom az első nárciszcsokrot az aluljáróban, biztosan megveszem itthonra, ugyanis a tulipán után a nárcisz az a virág, aminek az illata és a színe napsugarat hoz a napomba. És ha már a vidámságnál tartunk, a telefontokomat is le fogom cserélni. Mostmár biztos....(és remélem Fanni barátnőm fogja finanszírozni a motiváló kép miatt)

És ha már a jókedvnél tartunk, nem hagyhatom ki a sorból Rékát, aki a Pictures of our life bloggere. Réka személyisége nagyon hasonló az enyémhez, ezért nagyon könnyen és zökkenőmentesen tudtunk viszonylag rövid időn belül összebarátkozni. Vidám, közvetlen lány, aki hozzám hasonlóan észreveszi a napi kincseket maga körül (és éppen Dalmát, a kislányát várja). Remélem, hogy a közeljövőben Réka még több személyes bejegyzést ír majd a blogján, mert nagyon szerethető a stílusa (igen, Réka, ez célzás!!!). 



Megkértem Rékát, hogy írjon nekem egy olyan tavaszi listát, amin csakis igazi vidám dolgok szerepelnek. Aminek nem lehet nem örülni a következő hetekben:


"Mit szeretek a tavaszban?
Elővehetem a piros átmeneti kabátom :)
Az egész erdőt beborító hóvirágmezőt
Az egyre hosszabb nappalokat, a napsütést, azt, hogy csak állok az udvaron és a napsugarak csiklandozzák az arcom
A madárcsicsergést
A rügyező- majd virágzó cseresznyefákat
A nagy kirándulásokat a Bakonyban
A fűtésszezon végét
A színes, vidám ruhákat és cipellőket
A vidám tavaszi manikűröket
A kisimult arcú, mosolygós embereket
Mamám éledő-, és a hetek múlásával egyre szebb kertjét
A szomszédok fel-felbukkanó arcát, akikkel mint rég nem látott kedves ismerősökkel köszönthetjük egymást (télen valahogy mindig eltűnnek az emberek :))
A (jó esetben) négy hosszú hétvégét
Idén tavasszal a Kisbabánkat szeretem a legjobban"


Miután végigolvastam Réka listáját, rögtön eszembe jutott (persze azon kívül, hogy milyen szerencsés Dalma, hogy Réka az anyukája), hogy nekem is van piros átmeneti kabátom (tavaly Fannival hádáztam magamnak), és gondolatban már azt is végigjátszottam, hogy milyen cipővel fogom hordani. A hóvirágokat már most is felfedeztem a kertekben, és reggelenként olykor már a madarak is énekelnek (mintha azt akarnák, hogy ritmusra szedjem a lábam a munkahelyemre). Anyukáméknál gyönyörűen virágoznak majd a cseresznyefák, és mint megannyi menyasszony, hatalmas tüll szoknyában tündökölnek. Egyszerűen csodálatos.

Nem maradt más hátra, mint hogy megmutassam, hogy én hogyan várom a tavaszt. 

Van a lakásban egy rózsaszín virágos kaspó, ami már több hete minden nap mosolyt csal az arcomra. A szüleimtől kaptam, benne egy pink csodanövénnyel. Olyan élénk színe van, ami eszembe juttatja az eper, a ribizli, a cseresznye, a meggy, vagy éppen a málna színét. Annyira rá vagyok kattanva az ízükre, hogy alig bírom kivárni a szezonjukat. Az aktuális kedvenc a málna. Mostanában sok ilyen ízesítésű joghurtot, krémtúrót ettem, és egyik nap D. is meglepett egy málnás Pez cukorkával. Mivel falun nőttem fel, ezért tudom, hogy milyen jó érzés a gyümölcsöt magáról a bokorról enni, olyan melegen, ahogyan  nap sütötte, és ingyen, nem annyi pénzért, amennyi egy egész havi étkezésünket fedezi. 

Most a málna miatt várom a legjobban a tavaszt. Tudom, nevetségesen hangzik, hiszen imádom a tulipánt, a nárciszt, a hóvirágot és még ezernyi más növényt is, de most a málnaevés a fő célom (ami nincs is már olyan messze). Induljon hát a tavasz!!!





Mert bloggernek lenni jó...hejho

Olvas, tesztel, szerkeszt, ír,
Addig gépel amíg bír.
Minden oldal megnyerő,
Blogger csopi a menő.

Oké, szóval ez csak egy buta kis versike, amit 2 perc alatt agyaltam ki. De lehetne a kis blogger indulónk is, ugyanis mi, akik blogolunk, amennyire különbözünk egymástól, legalább annyira hasonlítunk is. 

Néhány héttel ezelőtt megosztottam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége nevű facebook csoportban egy kis kérdőívet, amit az online-keroiv.com oldalon gyártottam. Viszonylag hamar szembesültem azzal, hogy megrohamozták a válaszadók, akik jóval több, mint 25-en voltak...igenám!!! De én béna azt persze nem figyeltem, hogy csak 25 kitöltést engedélyez az oldal...szóval előre is bocs azoktól, akik erről lemaradtak. A jó hír az, hogy ez a minta viszont igen színes, úgyhogy úgy érzem, hogy mindenképpen érdemes megosztanom a válaszokat veletek. 

A kérdőívezést azért találtam ki, hogy megtudjam, kik vagyunk. Pontosítok. Ezen az oldalon sok blogger van, akiknek meg tudom nézni a blogját, a bejegyzéseit, de kevés infót tudok meg magukról a bloggerekről. Olyan kis szubkultúra vagyunk, akiknek egyaránt fontos az, hogy kiírjuk magunkból a gondolatainkat, véleményünket, meglátásainkat vagy éppen a kritikánkat. Van mondanivalónk. Sok. De vajon mifélék vagyunk még? Kukások, miniszterek, pedagógusok, mérnökök? Erre kerestem a választ. 

Négy kérdést tettem fel, ezek a következők voltak:

1, Milyen témában írod a blogodat?
2, Mióta blogolsz?
3, Milyen területen, milyen munkakörben dolgozol?
4, Mi lenne számodra az álommunka?

Külön örülök annak, hogy látható, hogy hol töltötték ki a kérdőíveket. Eszerint Szeged, Hajdúszoboszló, Lewisham, Pendlebury, Vác, Budapest XXI.ker, Weyhill, Budapest XXII. ker, Szentlőrinc, Kecskemét, Pécs, Budapest IX.ker, Budakalász, Pécs, Veszprém, Poole, Budapest VIII.ker, Debrecen, Budapest XIV. ker, Döge, Abasár, Veszprém. London, Budapest és végül ismét Veszprém volt az a helység, ahol aktivizálták magukat a bloggerek. 

Az első kérdésemre sokféle válasz jött, a válaszadók a blogokat smink, személyes(9), utazás, életmód (2), beauty (5), könyvek, DIY (2), gasztro(2), szépségápolás(3), novellák, versek, életmód, kézműveskedés(2), divat (4), fitness, egészség(3), táplálkozás allergénmentes diéta, gyerek étkezése, dizájn, divat, lélek, család, élményképek, vegyes, sport(2), babablog, gyermeknevelés, kulturális programok, utazások, derűlátás, pozitív hozzáállás, vidám és érdekes dolgok témákban írják.

A második kérdésemmel arra sikerült fényt deríteni, hogy a válaszadók közül van aki már 10 éve blogol, van, aki fél éve szánta rá magát az írásra. A többiek valahol félúton járnak. 

A harmadik kérdésemmel arra kérdeztem rá, hogy milyen területen, milyen munkakörben dolgoznak a kitöltők. A válaszok szerint van köztük szabadúszó sminkes, tanuló(4), óvodai dajka, egyetemi hallgató turizmus-vendéglátás szakon, vállalkozó, vegyészmérnök, óvónő(2), fizikus hallgató a BME-n, egyetemi hallgató közgazdász diplomával mesterképzés marketing szakirányban, kollégiumban nevelő és váll. dietetikus, enteriőr dizájn, jogász, újságíró, háziasszony, emeléstechnika - értékesítő, környezetmérnök, leendő testnevelő tanár és Játék- és Szabadidő Szervező tanár, anyuka (tolmács), gyermekgondozó, és állatgondozó is.

Végül pedig, a negyedik kérdésre adott válaszok többségében nem leptek meg. Íme az álommunkák:
  • szabadúszó sminkes
  • utazóblogger, vlogger
  • Nagyon szeretnék idegenvezető, tolmács, vagy olyan szakma birtokosa lenni, ahol az idegen nyelv használata a fő feladat.
  • szállodatulajdonos 
  • amit csinálok 
  • Szeretnék egy saját cukrászdát.
  • Pontosan nem tudom meghatározni. Legszívesebben szabadúszó lennék, aki sok mindent csinál, kipróbálhatja magát mindenfélében. Fő érdekeltségeim: pedagógia (és pszichológia), írás, szervezés, kreatívkodás, turizmus.
  • hivatásos blogger, még szép
  • Ezt próbálom kitalálni.... 
  • egyetemi tanár
  • Dietetika
  • Írás
  • Főállású modell, óvónő vagy jogász.
  • A bloggal pénzt keresni, otthonról újságíróként dolgozni.
  • írás
  • El tudnék kézelni egy bloggal - az írás részével kapcsolatos - kreatív, otthonról végezhető munkát...
  • Saját vállalkozás, lakossági környezetvédelmi tanácsadóként.
  • Mivel tudom, hogy testnevelő tanár akarok lenni, számomra az álom munka olyan, ahol értelmes, okos és szófogadó gyerekek vannak és az infrastruktúra azaz a tornatermek és sportolási lehetőségekhez adott legyen minden a világon :) Mondjuk úgy mint Finnországban :D Ahol virágzik az oktatás :) De ettől függetlenül rendezvények szervezésében is kivenném a részemet, hiszen az is érdekel. Ha belegondolok ez lenne az álommunkám, máshol nem tudnám magam elképzelni csak a mozgásban és a szervezés világában :)
  • A média valamelyik terültén szeretnék dolgozni, újság, rádió, tv.
  • A végzettségemmel munkát találni az jó lenne. Jogi referens diplomám van.
  • IT középvezetői pozíció
  • Ez az álommunkám, nem a munka-, hanem a hivatáshelyemen vagyok :)
  • lakberendezés, újságírás

A kérdőív készítést követően az az ötlet pattant ki a fejemből, hogy készítek egy csoportképet is, így közzétettem egy felhívást, miszerint akinek kedve tartja, készítsen magáról a South Park Studio-s kis figurát és küldje el nekem. Nos, annyi képet kaptam, hogy inkább egy tablót készítettem, amely legalább annyira bolondos, vicces és színes, mint a mi kis szubkultúránk. 

Köszönet a  Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége csoport lelkes adminjainak a nagyszerű csoportért, és a többieknek a részvételért. Trollok ide vagy oda, jó ide tartozni. 

Aki nem blogol, de szívesen olvasgatna más blogokat is az enyémen kívül (hű de nagy az arcom), az nyugodtan csatlakozhat a csoporthoz. Kalandra fel!!!

Íme a tablókép:




A fantasztikus könyvek világa

Van olyan könyv, ami akkora hatással van rám, hogy napokig nem tudok mást olvasni, mert nem tudok az előző bűvköréből kikerülni. Most azt a három könyvet mutatom meg nektek, ami nálam ebbe a kategóriába tartozik. Sírtam, nevettem, megrökönyödtem, hitetlenkedtem, káromkodtam, csapkodtam és mosolyogtam az olvasásuk közben. Olyan szélsőséges érzések futottak át rajtam, ami igen ritka könyv esetében, akármennyire is szeretek olvasni. Ezt a bejegyzést azoknak is ajánlom, akiknek nem az olvasás a kedvenc hobbijuk, ugyanis ezt a három könyvet míg él az ember, el kell olvasni.



Leon Leyson -
 A lehetetlen valóra vált - Egy fiú Schindler listáján

A történet az 1930-as években kezdődik, amikor a gyermek Leib Lejzon Lengyelország egy apró falvacskájában nélkülözve, de boldogan él szüleivel és testvéreivel. Mivel az édesapja Krakkóba költözik a jobb megélhetés, és jobb munka reményében, a család utána utazik, amint lehetőségük lesz rá. 

A cselekmény 1930 és 1945 között játszódik. Amikor a németek megszállják Lengyelországot, a családot is utoléri a reménytelenség és nélkülözés érzése. A lengyel zsidókat országszerte üldözik és írtják, válogatás és szelektálás nélkül. Az író, Leon Leyson, aki valójában maga Leib Lejzon, olyan formában számol be az életéről, hogy kevés könyvben találkozom hasonlóan csodálatos és szörnyű eseményekkel. Mégis, valahogy hasonló érzéseim támadtak az olvasása közben, mint a Sorstalanság könyv verziójánál. Nem a szörnyűségekre, a szenvedésre, a halálra helyezi az író a hangsúlyt, hanem egy gyermek nézőpontjából azt mutatja be, hogy vannak olyan dolgok, amik még ezekben az időkben is értékelendők. 

Nagyon megható történet egy olyan emberről, akin Schindler segített, és aki élete végéig hálás volt ezért. Érdekes volt olvasni arról, hogy milyen volt a második világháborúban Krakkó, és a könyv arra is választ ad, hogy hogyan tud boldogulni az életben az, akinek ilyen borzalmak vannak a múltjában. 

Abszolut ajánlom azoknak, akik szeretik a második világháborús történeteket, és azoknak akik nem hisznek a csodákban. 




Christina Baker Kline - Árvák vonata

Christina Baker Kline olyan író, akiről nem hallottam addig, míg fel nem fedeztem az Árvák vonatát. A könyv minden nagyobb könyvesbolt polcán pontosan szemmagasságból mosolygott rám elég hosszú ideig ahhoz, hogy egy bátor pillanatomban csak úgy megvegyem magamnak. Olyan sokszor olvastam bele a történetbe, és annyira sóvárogtam utána, hogy kövezzen meg aki ezt az élményt sajnálja tőlem...

A történet egészen sokkolt, letaglózott, és meghatott. A cselekmény két szálon fut, de abszolut érthető, nincsenek kavarodások, nem nehéz gondolatban átállni. 
Az egyik főszereplő egy kamaszlány, aki édesapja halála és édesanyja börtönbe kerülése után állami gondozásba került, és gyermekotthonból nevelőszülőkhöz kerül, majd onnan vándorol családról családra. Lázadó, makacs, különc, balhés.

A másik főszereplő egy olyan idős asszony, aki Niamp néven Írországban született, majd a nagy nélkülözés miatt a családjával Amerikába hajózik, bízva a nagy amerikai álom beteljesülésében. A család halála miatt Niamph elárvul, és mivel abban az időben a keleti parton több tízezer ilyen árva gyerek volt, a kormány egészen egyszerűen felültette őket egy vonatra és a közép-nyugati államokba vitte őket. Ott a vonat megállt néhány kisebb városnál, ahol előre ki lett hirdetve hogy árva gyerekeket vihet haza, aki szeretne, így lett ezekből a gyerekekből ingyen munkerő. Fáztak, éheztek, betegségeket kaptak el olykor, az egészségtelen körülmények miatt. Szó sem volt örökbefogadásról, szeretetről, vagy családbafogadásról. 

Mivel a szociális szférában dolgozom, nagyon érdekesnek, ugyanakkor felháborítónak tartottam a könyv olvasása közben azt a szakmaiatlan hozzáállást, amit azokban az időkben gyermekvédelem néven végeztek. 

Még soha nem olvastam ennyire felkavaró történetet. Niamp olyan utat jár be gyerekként, amely ijesztő, ám nagyon tanulságos. Életem eddigi talán legjobb könyve.




Ez a könyv teljesen véletlenül került hozzám egy alexandrás akció keretén belül. Ma már igazán hálás vagyok, hogy pont ő lett kedvezményesen megvásárolható darab, mert ezt a könyvet bárkinek csak ajánlani tudom, annyira jó. Igen nehéz olvasmány.

A történet 1941-ben játszódik, Litvániában. Miután a Szovjetúnió lerohanta Litvániát, a Kreml készített egy listát azokról, akik szovjetellenesnek minősültek. Őket vagy kivégezték, vagy pedig szibériai munkatáborokba küldték. A főhőst, Linát, öccsét és édesanyját egy este NKVD-s katonák elhurcolják az otthonukból és felültetik őket egy vonatra. A vonaton együtt utaznak több értelmiségi foglalkozású társukkal, köztük tanárokkal, mérnökökkel, ügyvédekkel. Nem tudják, hogy a vonat merre viszi őket és nem tudják, hogy vajon milyen bűnt követtek el, hogy ilyen sorsra jutottak. A vonatút tele van tragédiával. A tisztálkodás, étkezés, mosdóba járás szinte lehetetlen, az életben maradásuk a tét. 

Miután megérkeznek a munkatáborba, csak a kényszermunka, a szenvedés, a betegségek és az éhezés vár rájuk. Olyan napokat élnek túl együtt, amikor legszívesebben meghalnának, megássák a saját sírjukat és kiderül, hogy az életük olykor csak egy zsebórát ér. A fagyos szibériai télben halott bagoly húsán élnek, és tudják, hogy bármikor bárkinek vége lehet egy betegség miatt. 

Hogy miért jó olvasni a könyvet? Mert reményt ad, mint ahogyan a címében is benne van. Egy munkatáborban is születnek barátságok, szövetségek, és szerelmek. Az író megmutatja, hogy túl lehet élni a túlélhetetlent. Nekem külön tetszett a könyvben, hogy -bár nagyon szeretem a második világháborús/holokauszt témájú történeteket is - ebben a könyvben a Szovjetúnió által lerohant Balti államok helyzetéről is sokat tanulhatok úgy, hogy nem száraz, lexikális információkat magolok egy törikönyv felett.




R. esküvője - Újra lendületben

Egy ideig szünetelt R. kolléganőm esküvői láza, azonban mint minden, ő is átváltott egy úgy korszakába, és most ezerrel lendületben van újra. (Aminek én nagyon örülök természetesen.) Majdnem minden napra jut valami esküvős téma, akár meghívóról, akár ruháról, akár betűkről van szó. Nagyon izgalmasak a készületek, bár nem tudom, R. szíve hogyan bírja majd a későbbi izgalmakat, ha már most is ezer fokon ég.

Annyit tudni kell R.-ről, hogy ha valami miatt nagyon belelkesül, akkor három oktávot emelkedik a hangja. Amilyen szolid, néha annyira bele tudja magát élni a dolgokba. Ugrándozva tapsikol, sipítozik és táncikál. És úgy mosolyog, hogy kilátszik mind a 70 foga. Nos, R. ezzel a lelkesedéssel viharzik be mostanában minden reggel. Szerencsére a közvetlen felettesünk is szereti az esküvőket, így amikor a reggelek az Igen!Igen! magazinnal kezdődnek, nem szól egy árva szót sem, maximum betársul hozzánk. R. szerencsémre beavat a részletekbe, legyen szó gyűrűről, vagy virágokról. (erről az esküvőről írtam már ebben a bejegyzésben)


Néhány hete R.-el összeültünk a szobájában és megnéztük egymás pendrive-ján az "esküvő-gyűjteményeket". Igen, valóban azt írtam, amit. Míg régen a barátnőmmel a babáinkat mutogattuk egymásnak, és azon tanakodtunk, hogy melyik együttes tagjai néznek ki legjobban a Popcorn, a Bravo és a Bravo girl magazin hasábjain, addig most az esküvő témája foglalkoztat leginkább. Mindkét pendrive csodákat rejtett. Csokor, meghívó, cipő, ruha, konty, és koszorúslányruha mintákat. Olyan volt, mint egy filmelőzetes. Egy hiperszuper filmelőzetes. 

A tökéletes menyasszonyi ruha megtalálása R. számára akkora feladat volt, mint ha nekem meg kellene másznom a Himaláját, meg kellene szeretnem a tejszínhabot, vagy narancssárga ruhát kellene hordanom. (iszonyatosan nehéz, majdhogynem lehetetlenség). R. nagyon el volt keseredve, mikor már a sokadik esküvői ruhapróbás hétvége telt el, és talált ugyan szép ruhákat, de nem volt meg AZ IGAZI. Nagyon szépen mutatott a fotókon a ruhákban, de nem volt az arcán az az "R.-es mosoly", amire számítottunk volna tőle. Már a varratáson is gondolkodott, de látszólag az sem tüzelte fel igazán. Nos, hamar parkolópályára került ez a téma, és nem is nagyon mondogattuk neki, mert csak remény és vágy ült az arcán (mint amikor meglátsz egy csodálatos, álomszép tengerpartot, aprócska koktélbárral, koktélesernyőkkel, és rájössz, hogy csak egy Neckermann magazint lapozgatsz a valóság helyett)


Az elmúlt hetekben felgyorsultak az események, előtérbe került a esküvő időpontjának, és helyszínének kiválasztása. Mivel ezek egymás függvényei, így egy szuperizgalmas katalóguslapozgatást követően R. felhívta az illetékes anyakönyvvezetőt, és besüvített az irodába sipítozva, hogy "Esztieszti!!!!!!!Megvan mikor lesz az esküvőm!!!!!!". Olyan aranyos volt, és annyira felvillanyozott a lelkesedése. Nem szeretnék konkrétumokat írni, de az esküvőjük egy (számomra is) álomhelyszínen lesz, gyönyörű környezetben, ahol olyan esküvői képeket lehet készíteni, amiket korábban is megcéloztak. 

Ezután következett a gyűrű téma. R. kivagdosta a kuponokat (biztos, ami biztos) az egyik magazinból, és arról lelkendezett, hogy mostmár csak azt a cuki álomcipőt kellene beszereznie, amit most azonnal meg fog nekem mutatni a számítógépén....Jó, valóban egy álom volt a cipő is. Én mondjuk könnyedén elérném benne a Mátyás templom tetejét, és 2 perc alatt combnyaktöréssel vinnének a legközelebbi sürgősségire a hatalmas eséstől, de R. lábán el tudom képzelni. 

A helyes és legszebb betűtípus megtalálása a meghívókra igazi mission impossible volt. R. kiterített az asztalra 6 darab A4-es papírlapot, rajtuk csupa-csupa izgalmas betűtípussal, amik csak arra vártak, hogy R. rájuk bökjön. De R. nem bökött rájuk. Csak 1 cm távolságból vizsgálgatta a kacskaringókat, betűvégződéseket, és betűvastagságokat azért, hogy a legtökéletesebbet megtalálja. Már éppen azon gondolkodtam, hogy valamelyik nap egy hatalmas nagyítóval érkezik, és ugyanezt a procedúrát azzal is kipróbálja, azonban úgy tűnik, megvan ebből is az igazi. 

Kb egy hete láttam este a telefonomon hogy R. keresett. Mikor elértük egymást, (ismét) sipítozva és szuperboldogan mesélte, hogy megvan a ruhája. AZ IGAZI MENYASSZONYI RUHÁJA. Éppen kocsiban ült L. mellett, úgyhogy azt a játékot játszottuk (mivel pontosan tudtam hogy milyen ruha volt a vágya), hogy én kérdeztem, hogy ez vagy az van-e a ruhán, ő pedig igennel és nemmel válaszolgatott. Néhány apró infót pedig belesutyorgott a telefonba. Aztán persze elküldött róla egy fotót is, hogy ne csak a csontokon rágódjunk, hanem a CSODÁT is megláthassuk. 

Nos. Azt hiszem, R. esküvői láza minden várakozást felül fog még múlni. Hiába tudom, hogy mi lesz a menü, kik lesznek a tanúk, hogy nincs még meg pontosan, hogy milyen lesz a csokor, és R. haja, még bőven vár rám/ránk néhány sipítozás, ujjongás és tapsikolás. És bár L.-ről még nem igazán esett szó, azért valljuk be, egy esküvő központi témája igenis maga a RUHA és a menyasszony. Remélem R.-nek pontosan olyan esküvője lesz, amiről pár hónapja még álmodni sem mert. Most nagyon úgy tűnik. És olyan jó más boldogságának ennyire örülni.

Igazi napikincs.



A pasi (és a Háda leárazás)

A Háda megint előrukkolt azzal a tavaszi akciójával, ahol 50 százalék kedvezménnyel lehet hozzájutni minden ruhadarabhoz. Mint rendes, becsületes vásárló, nem hagyhattam őket cserben, ha már ilyen sok helyen hirdették e csodás időszak eljövetelét. A legelső napon felkerestem az egyik legjobb üzletet, D. kíséretében. Ismét jól szórakoztam.

Februárban mi más "adhat erőt és mindent lebíró akaratot", ha nem a Háda akció??? Az időjárás még véletlenül sem segít abban, hogy egy kicsit is jól érezzem magam a bőrömben, a koránkelés, idegeskedés mostanság sajnos mindennapos, és nem mondhatnám, hogy sok reménycsillag néz felém a hétköznapokon. Így, gondolom teljesen érthető, hogy mikor megláttam a hatalmas -50% feliratokat mindenhol (facebook, üzletek, hirdetések), már tudtam hogy mi lesz az az apróság, ami megfűszerezi a napomat. Magammal csaltam D.-t is, mert a múltkor a Corvin Plázában rátalált néhány olyan ruhadarabra, ami az ő szívét is megdobogtatta (de nem vette meg őket, mert sajnos olyan áron már egy sima üzletben is hozzájutott volna).

Most azonban nem keresett kifogásokat, nyakába vette az esős, komor, szürke várost és utánam jött a Covin Hádába. Nagyon ideges volt éppen, mert otthon dolgozott valamin, de a kutyák szeretetáradata nem volt azzal összeegyeztethető. Összevissza zúzták, ők meg csak próbálkozott és próbálkozott, de nem haladt semmivel. Ekkor jött a megmentő telefonhívásom és beindult a gépezet. 

Tudni kell, hogy D. nem az a türelmes típus, ha vásárlásról van szó. Erről írtam már ITT és ITT. Éppen ezért, mivel én hamarabb odaértem az üzletbe, arra gondoltam, hogy gyorsan végigjárom a pasi részleget, belerakok a bevásárlókosaramba mindent, amiről azt gondolom, hogy tetszik majd D.-nek, és akkor meghozom talán a kedvét a többi ruha végignézegetéséhez. 


Nagyon szeretem D. stílusát, mert nagyon rugalmas. Szereti a divatosabb holmikat, de egyes kérdésekben megmarad a klasszikus megoldásoknál. Sok színes pólója van, szőke haja miatt még a sárga és a halvány rózsaszín is jól áll neki. Az elmúlt hónapokban egyre jobban megszerette az ingeket is, és arra is volt már példa, hogy a Lidlben beleszeretett egy kockás darabba. (néha pedig harcokat vívunk, amikor megpróbálom meggyőzni őt arról, hogy ez vagy az a ruha bizony ha hiszi, ha nem, jól áll rajta)


Nem állítom, hogy most a Hádában órákig ruhahegyek között úszkált, hogy összeverekedett egy hatalmas kopasz bulldoggal és vérét adta egy póló miatt, de meglehetősen viccesen állt az egészhez. Ahogy sejtettem, nagyon örült a kosaramban rejtőző daraboknak, és arra is rávettem, hogy maga is keresgéljen. Végighaladtunk egy sor póló mellett, azonban a következőnek már csak a feléig jutottunk el, ott már megunta. Hiába mondtam, hogy lehet, hogy ott bujkálnak a legtutibb darabok...D. hajthatatlan volt. Így is talált magának egy zászlós pólót, és az én rózsaszín zsákmányom is tetszett neki. 

Áttértünk a pulcsikra, azonban ott olyan sűrűn voltak a fogasok, hogy D. csak végignézett rajtuk, máris sokkot kapott. A nadrágoknál már többet időztünk, hiszen azok a kedvenc darabok. Van vagy 15 nadrágja itthon, de tény, hogy hordja is mindet. Végül pedig a zakókat néztük meg. Ez kulcsfontosságú volt. Mostanában nézegette a zakókat, mert nagyon tetszik neki a mostanában olyan nagyon divatos nadrág-póló-zakó kombináció. Ha egészen pontos akarok lenni, vettünk két Zara zakót, kb. 90 %-kal olcsóbban, mint amennyibe a márkaboltban került volna. Ezek a darabok teljesen újak, sehol egy szakadt gomb vagy bélés. Gyönyörű az anyaguk, és pontosan olyan mindkettő, mintha D.-re öntötték volna. 

Mivel kivégeztük a pasi szektort, már csak a próba volt hátra. Ez a kritikus pont nálunk. D. meglátja az öltözőt és inkább fej-láb-hát-fogfájást vagy éppen szívrohamot produkál, csak valahogy megúszhassa a dolgot. Figyeltem a tüneteket, de most egy sem jelentkezett. Egyelőre. 

A fülkében kettéválogattam a ruhákat, mert jobb a békesség. Ha D. azt látja hogy vannak felső és alsó ruházatok, biztosan szívesebben veszi fel őket, mintha minden egybe van zúdítva. (naná hogy nekem volt igazam) Az első póló igazán csinosan állt rajta, és ebben a pillanatban olyan mozdulatra lettem figyelmes, amit az én egyetlen szőke páromtól még soha nem láttam. Olyan ügyes rögtönzött "boldogság-szteppet" nyomatott, hogy sírva-nevetve könyörögtem neki, hogy produkálja újra a kedvemért. Tudni kell, hogy D. nem szeret táncolni és nem is nagyon szokott. Pont tőle, annyira váratlan volt ez a fordulat, hogy sajnáltam, hogy nincs bekamerázva az öltöző, mert biztosan megpróbáltam volna megszerezni a felvételeket. A következő ruhánál szintén eljárhatta az ünnepi táncát, hiszen az is nagyon jól mutatott rajta. Egy az egyben Michael Flatley volt. És amikor már azt hittem, hogy ez volt a nap fénypontja, előhozakodott a dagi-jelenetekkel, amikor is mindenféle vicces pózokba vágva magát, megmutatta, hogy szerinte mennyire előnytelen 1-2 ruhadarab rajta. Szerintem igencsak fogyatékosnak tűntem a mellettünk ruhát próbáló átlagos vásárlók szemében, hiszen visítva görnyedtem össze D. hülyeségein. 


Elég jó arányban voltak végül azok a ruhák, amiket a "megvásároljuk" kosárba tettünk. Nagyon örültem, mert D. magához képest igazán ügyesen, hisztimentesen viselkedett, nem mondogatta hogy melege van a fülkében, nem hagyott ott mindent, hogy ő ugyan nem próbál fel többet és nem is volt csalódott egy-egy melléfogásnál. (ez volt a nap meglepetése)

Ha őszinte akarok lenni, azt azért el kell mondanom, hogy a próba után ahhoz már nem volt türelme, hogy végigvárja az én nézelődésemet is, így ő mászkált a plázában, míg én vadásztam. Ezután, mikor már ehhez sem volt türelme, közölte, hogy lassan indulni kellene, mert ki kell vinni a kutyákat. Naná, hogy ez hatott rám, csak mikor már a mozgólépcsőn álltunk és a kijárat felé vettük az irányt, "akkor jutott eszébe", hogy mégis voltak kint az ebek sétálni vele....milyen érdekes...

A férfiak és a vásárlás...nos, igaz is, meg nem is, hogy nem szeretik. Az mindenesetre kiderült számomra, hogy idegeskedésre, méregre a pasiknál is lehet orvosság a ruhashopping, hiszen D. jókedvűen tért velem és a két zacskó ruhájával haza. Nem csak mi, nők csinálunk lélekgyógyító gardróbtuningot. És kedves D., ha már kérdezted: Igen, nagyon ügyes voltál, nem hisztiztél, ezúttal nagyon büszke vagyok rád!! :) (csak kérlek, kérlek, könyörgöm, máskor is legyen ilyen hisztimentes a dolog....)


Véres csempe, zombi sehol

Imádom a zombikat, mint ahogyan azt már ITT említettem. Szeretek minden olyan filmet, könyvet és sorozatot, amiben szerepelnek, lenyűgöznek a zombiapokalipszist boncolgató alkotások. A kedvencem a Walking dead (mi más?). Miután leültem megnézni az első évad első részét, el voltam varázsolva, és ez a mai napig tart.  

A Walking dead olyan sorozat, ami minden olyan fontos dolgot tartalmaz, amit elvárok egy zombis sztoritól. Tetszenek a karakterek, "normálisan" néznek ki a zombik, van benne túlélős, bandukolós, gonoszellenséges, harcolós, szerelmes és éhezős rész is. Alig várom az újabb és újabb részeket és évadokat, mindennek utánaolvasok ami ezzel kapcsolatos. Megvásároltam a Libriben a könyvet is, mely a sorozatot boncolgatja, így amikor D. azzal a hírrel állt elő, hogy a Kökiben TWD (the walking dead) nap lesz, hát....nagyon boldog voltam. 

Szerencsére két különböző hétre is megszervezték, és bár az elsőre ugyan nem tudtam elmenni, de a másodikat megcéloztam és ott is voltam amilyen hamar csak lehetett. A Köki kb teljesen üres volt, aminek nagyon örültem, hiszen nem mindegy, hogy mekkora tömegen kell magam átverekedni ahhoz, hogy hozzájussak az áhított nyereményekhez. 

Előre annyit lehetett tudni a "rendezvényről", hogy fotózkodni lehet, és teszt kitöltésére is lesz lehetőség, amivel pontszámokat lehet gyűjteni. Átolvastam a TWD könyvemet, és próbáltam felkészülni a lehetséges kérdésekre, azonban nemigen volt rá szükségem, hiszen minden évad minden részét legalább 5-6-szor láttam már. Kiszúrtam, hogy pontokért cserébe lehet kapni bögrét, és vérrel teli inekcióstű formájú tollat, ami már elsőre is lenyűgözte a "beteg" ízlésemet. Mivel D. megígérte, hogy addig nem jövünk el onnan, míg mindkettőből egyet-egyet be nem szerzünk (ezúton is köszönöm neki), így magabiztosan és elszántam indultunk a "küzdelemre" Kőbánya-Kispestre. 


A Kökiben vágtáztunk az Info pulthoz és hamar meg is találtuk a standot, ahol 20-30 ember várt a sorára (és igen, minden csupa zombis volt!!!). Szerencsére nem volt tülekedés, a hostess lányok pedig mosolygósak és segítőkészek voltak, így hamar hozzájutottam a saját kis tesztemhez. 10 kérdésre kellett válaszolnom, és nagyon meglepett, hogy csak 7 sikerült. A maradék három kérdés olyan formában lett föltéve, hogy még megtippelni sem tudtam a helyes választ (vagy azért, mert túl apró dologra kérdeztek rá a sorozat egészét tekintve, vagy pedig azért, mert nem ismertem fel a felvázolt jelenetet a leírás alapján, ami kész csoda, hiszen mindent tudok fejből). A hostess szerint nem voltam ezzel egyedül, valóban rosszul volt megfogalmazva. Mindegy, a maximális pontszámot így is megkaptam, úgyhogy kértünk D.-nek is egy tesztet. Más kérdések voltak, mint előzőleg, és igen dühítő volt, hogy 10 pontosra írta meg (kis segítséggel). Volt aminél tippelt, volt ahol én mondtam meg a helyes választ, de úgy, hogy nem nézi (és soha nem is fogja nézni) a sorozatot, ez szuper teljesítmény volt. Hozzá kell tennem, hogy szegény mindig azoknál  a jelenetknél néz a tévére, ahol valakinek valamilyen testrésze éppen leszakad, foszlik vagy már régóta rohad...

Én fotózkodtam is egy TWD reklámtáblával, ő nem. A pontjainkból választottunk egy tollat és egy bögrét is, és igaz, hogy kettő tollat is beszerezhettem volna (mert megvolt a szükséges pont), de sajnos csak egy járt...

Így is nagyon boldog voltam. A célkitűzést teljesítettük, a toll valami fantasztikusan gusztustalan. D. várt még rám egy kicsit, mert le kellett fotóznom a pultot, ami úgy volt festve, mintha vér csorgott volna rá, a csempét, ami olyan volt mintha valakit felzabált volna ott egy zombi, és véres tenyereket is láttam. Pólóhoz nem jutottam hozzá, de ezt előre tudtam, ugyanis ahhoz a szervezett véradáson is részt kellet volna vennem pontokért, ám vashiányom miatt nem adhattam még soha vért. 

Mindent egybevéve igen beteg kis program volt, olyan, amilyenre számítottam. Nem ért meglepetés, csupa olyan vett részt rajta, aki hasonlóan hozzám, nagyon szereti és követi a sorozatot. Az új részeket a napokban már játsza a FOX csatorna, ami sajnos az albérletünk miatt számomra elérhetetlen, hiszen a UPC nem szolgáltatja a csatornát. Bezzeg a szüleimnél otthon bármikor odakapcsolatnék, mert a T-home jóvoltából náluk van rá lehetőség. Más kérdés, hogy anyukám erre sosem adné a fejét, sőt, mikor meglátta a bögrémet és a tollamat, csak annyit mondott, mint 20 éve folyamatosan:
"Eszterke, egy fiatal lánynak nem ilyen filmeket kell nézni, nem igaz, hogy nem álmodsz tőle rosszakat"- Nem, Anyu, még mindig nem. De ebben úgysem fogunk soha egyetérteni :)