A pasi (és a Háda leárazás)

A Háda megint előrukkolt azzal a tavaszi akciójával, ahol 50 százalék kedvezménnyel lehet hozzájutni minden ruhadarabhoz. Mint rendes, becsületes vásárló, nem hagyhattam őket cserben, ha már ilyen sok helyen hirdették e csodás időszak eljövetelét. A legelső napon felkerestem az egyik legjobb üzletet, D. kíséretében. Ismét jól szórakoztam.

Februárban mi más "adhat erőt és mindent lebíró akaratot", ha nem a Háda akció??? Az időjárás még véletlenül sem segít abban, hogy egy kicsit is jól érezzem magam a bőrömben, a koránkelés, idegeskedés mostanság sajnos mindennapos, és nem mondhatnám, hogy sok reménycsillag néz felém a hétköznapokon. Így, gondolom teljesen érthető, hogy mikor megláttam a hatalmas -50% feliratokat mindenhol (facebook, üzletek, hirdetések), már tudtam hogy mi lesz az az apróság, ami megfűszerezi a napomat. Magammal csaltam D.-t is, mert a múltkor a Corvin Plázában rátalált néhány olyan ruhadarabra, ami az ő szívét is megdobogtatta (de nem vette meg őket, mert sajnos olyan áron már egy sima üzletben is hozzájutott volna).

Most azonban nem keresett kifogásokat, nyakába vette az esős, komor, szürke várost és utánam jött a Covin Hádába. Nagyon ideges volt éppen, mert otthon dolgozott valamin, de a kutyák szeretetáradata nem volt azzal összeegyeztethető. Összevissza zúzták, ők meg csak próbálkozott és próbálkozott, de nem haladt semmivel. Ekkor jött a megmentő telefonhívásom és beindult a gépezet. 

Tudni kell, hogy D. nem az a türelmes típus, ha vásárlásról van szó. Erről írtam már ITT és ITT. Éppen ezért, mivel én hamarabb odaértem az üzletbe, arra gondoltam, hogy gyorsan végigjárom a pasi részleget, belerakok a bevásárlókosaramba mindent, amiről azt gondolom, hogy tetszik majd D.-nek, és akkor meghozom talán a kedvét a többi ruha végignézegetéséhez. 


Nagyon szeretem D. stílusát, mert nagyon rugalmas. Szereti a divatosabb holmikat, de egyes kérdésekben megmarad a klasszikus megoldásoknál. Sok színes pólója van, szőke haja miatt még a sárga és a halvány rózsaszín is jól áll neki. Az elmúlt hónapokban egyre jobban megszerette az ingeket is, és arra is volt már példa, hogy a Lidlben beleszeretett egy kockás darabba. (néha pedig harcokat vívunk, amikor megpróbálom meggyőzni őt arról, hogy ez vagy az a ruha bizony ha hiszi, ha nem, jól áll rajta)


Nem állítom, hogy most a Hádában órákig ruhahegyek között úszkált, hogy összeverekedett egy hatalmas kopasz bulldoggal és vérét adta egy póló miatt, de meglehetősen viccesen állt az egészhez. Ahogy sejtettem, nagyon örült a kosaramban rejtőző daraboknak, és arra is rávettem, hogy maga is keresgéljen. Végighaladtunk egy sor póló mellett, azonban a következőnek már csak a feléig jutottunk el, ott már megunta. Hiába mondtam, hogy lehet, hogy ott bujkálnak a legtutibb darabok...D. hajthatatlan volt. Így is talált magának egy zászlós pólót, és az én rózsaszín zsákmányom is tetszett neki. 

Áttértünk a pulcsikra, azonban ott olyan sűrűn voltak a fogasok, hogy D. csak végignézett rajtuk, máris sokkot kapott. A nadrágoknál már többet időztünk, hiszen azok a kedvenc darabok. Van vagy 15 nadrágja itthon, de tény, hogy hordja is mindet. Végül pedig a zakókat néztük meg. Ez kulcsfontosságú volt. Mostanában nézegette a zakókat, mert nagyon tetszik neki a mostanában olyan nagyon divatos nadrág-póló-zakó kombináció. Ha egészen pontos akarok lenni, vettünk két Zara zakót, kb. 90 %-kal olcsóbban, mint amennyibe a márkaboltban került volna. Ezek a darabok teljesen újak, sehol egy szakadt gomb vagy bélés. Gyönyörű az anyaguk, és pontosan olyan mindkettő, mintha D.-re öntötték volna. 

Mivel kivégeztük a pasi szektort, már csak a próba volt hátra. Ez a kritikus pont nálunk. D. meglátja az öltözőt és inkább fej-láb-hát-fogfájást vagy éppen szívrohamot produkál, csak valahogy megúszhassa a dolgot. Figyeltem a tüneteket, de most egy sem jelentkezett. Egyelőre. 

A fülkében kettéválogattam a ruhákat, mert jobb a békesség. Ha D. azt látja hogy vannak felső és alsó ruházatok, biztosan szívesebben veszi fel őket, mintha minden egybe van zúdítva. (naná hogy nekem volt igazam) Az első póló igazán csinosan állt rajta, és ebben a pillanatban olyan mozdulatra lettem figyelmes, amit az én egyetlen szőke páromtól még soha nem láttam. Olyan ügyes rögtönzött "boldogság-szteppet" nyomatott, hogy sírva-nevetve könyörögtem neki, hogy produkálja újra a kedvemért. Tudni kell, hogy D. nem szeret táncolni és nem is nagyon szokott. Pont tőle, annyira váratlan volt ez a fordulat, hogy sajnáltam, hogy nincs bekamerázva az öltöző, mert biztosan megpróbáltam volna megszerezni a felvételeket. A következő ruhánál szintén eljárhatta az ünnepi táncát, hiszen az is nagyon jól mutatott rajta. Egy az egyben Michael Flatley volt. És amikor már azt hittem, hogy ez volt a nap fénypontja, előhozakodott a dagi-jelenetekkel, amikor is mindenféle vicces pózokba vágva magát, megmutatta, hogy szerinte mennyire előnytelen 1-2 ruhadarab rajta. Szerintem igencsak fogyatékosnak tűntem a mellettünk ruhát próbáló átlagos vásárlók szemében, hiszen visítva görnyedtem össze D. hülyeségein. 


Elég jó arányban voltak végül azok a ruhák, amiket a "megvásároljuk" kosárba tettünk. Nagyon örültem, mert D. magához képest igazán ügyesen, hisztimentesen viselkedett, nem mondogatta hogy melege van a fülkében, nem hagyott ott mindent, hogy ő ugyan nem próbál fel többet és nem is volt csalódott egy-egy melléfogásnál. (ez volt a nap meglepetése)

Ha őszinte akarok lenni, azt azért el kell mondanom, hogy a próba után ahhoz már nem volt türelme, hogy végigvárja az én nézelődésemet is, így ő mászkált a plázában, míg én vadásztam. Ezután, mikor már ehhez sem volt türelme, közölte, hogy lassan indulni kellene, mert ki kell vinni a kutyákat. Naná, hogy ez hatott rám, csak mikor már a mozgólépcsőn álltunk és a kijárat felé vettük az irányt, "akkor jutott eszébe", hogy mégis voltak kint az ebek sétálni vele....milyen érdekes...

A férfiak és a vásárlás...nos, igaz is, meg nem is, hogy nem szeretik. Az mindenesetre kiderült számomra, hogy idegeskedésre, méregre a pasiknál is lehet orvosság a ruhashopping, hiszen D. jókedvűen tért velem és a két zacskó ruhájával haza. Nem csak mi, nők csinálunk lélekgyógyító gardróbtuningot. És kedves D., ha már kérdezted: Igen, nagyon ügyes voltál, nem hisztiztél, ezúttal nagyon büszke vagyok rád!! :) (csak kérlek, kérlek, könyörgöm, máskor is legyen ilyen hisztimentes a dolog....)


4 megjegyzés:

  1. A férjem is hisztis, ha vásárlásról (ruhavásárlásról) van szó :) :) Hirtelen csak egy pasi jut eszembe, akiről tudom, hogy szeret nézelődni az üzletekben :) Gábor mindig is fogta a fejét, ha említettem neki, hogy megyek a turiba,idegen volt neki, hogy ismeretlen emberek levetett ruhái közt válogasson. Aztán egyszer szintén egy 50%-os Háda leárazás alkalmával be tudtam rángatni magammal, és miután egy új farmerrel és talán egy pólóval lett gazdagabb, a véleménye megváltozott a turizásról :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És azóta Gábor a Háda egyik elkötelezett és hűséges vásárlója? :) :)

      Törlés
  2. Hú, az én Emberemmel rémálom a ruha vásárlás. :D Tél elején találtunk neki remek darabokat a Hádában. Nagyon jó cuccokat fogtatok ki Ti is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a rémálom utólag azért nagyon vicces,nem? :)

      Törlés