Ahol a színek, ízek és illatok összegyűlnek

Nem vagyok rá túlságosan büszke, hogy nem vagyok egy nagy piacjáró. Mikor már ott vagyok egy piacon, akkor nagyon élvezem, de arra, hogy magamtól elmenjek, szinte semmi esély nincs. Mivel falun nőttem fel, és a kertünkben rengeteg zöldség/gyümölcs termett, ott nem kellett máshova menni értük, később pedig bármelyik városban is éltem, megoldottam a vásárlást a spárban vagy cébéában..

Mikor még Pécsen laktam, néhányszor elmentem a vásárcsarnokba, de nem volt rám túlságosan jellemző. A vásárba viszont gyakran kilátogattam, ám csak és kizárólag a régiséges részébe, vagy talán még a kisállatvásárba. Onnan "szereztem be" Hamit is, a kiskutyámat (amikor csak néhány régi fonott kosárkáért indultam). Decemberben jó pár napot kint töltöttünk Bécsben (az én egyetlen és egyben legcsodálatosabb nagynénémnél), ahol viszont sokkal nagyobb piac van, mint amit eddig bárhol láttam. Rengeteg helyet néztünk meg a kint tartózkodásunk alatt, fejben előre elterveztük, hogy miket fogunk felkeresni (azon kívül, hogy az időnk egy részét olyan dologra fordítottuk, amin szerencsére már mindannyian sikeresen túl vagyunk).


A bécsi Naschmarkt piac is rajta volt a "megnézendő listánkon". Egy nagyon szép, napfényes szombat délelőtt nyakunkba vettük a várost, és mikor a piachoz értünk, nem állítom, hogy nem kellett levegő után kapkodnunk. Úgy kell elképzelni ezt a szombati piacnapot, hogy az ember elkezd sétálni az első árus előtt, aztán a tömegre bízza magát, csak hömpölyög előre, és csak sodorja és csak sodorja az ár....Nem vicc, komolyan. Mint amikor a pop vagy rocksztárok az emberek kezére ugranak és kukacolnak arra, amerre viszik őket. Tele van minden török árusokkal, akik iszonyatosan erősen próbálják rádtukmálni az árujukat és közben annál is hangosabban és erélyesebben ordibálnak a füledbe. A többiek viszonylag nyugodtak voltak és próbálták minél szebben és hívogatóbban elrendezni a termékeket és terményeket. 

Egy varázsvilág ez. Annyi csodálatosan szép színnel, és illattal találkoztunk, hogy néha kicsit feltartottuk a sort a fotózással. Kandírozott gyümölcsök tucatjai fogadtak, olyan sokféle olajbogyó, ami szinte már nem is létezhet és rengeteg töltött savanyúság. Valószínűleg engem azért fogtak meg duplán ezek a standok, mert SZÍNMÁNIÁS vagyok. Egyszerűen imádtam ezt a kavalkádot. Persze rengeteg olyan dolog is volt, ami a hazai piacokon viszonylag ritkaságnak számít. Ilyen például a bébipolip, ami elég kiábrándító, de annál érdekesebb látvány volt. Nekem fogalmam sincs, hogy kilóra vagy darabra kell-e kérni, és ha hazaviszem, akkor mit kell vele csinálni?! Egy biztos, mivel én egyáltalán nem irtózom attól, hogy megfogjam, így az lenne az első dolgom, hogy kiterítem egy lapostányérra, hogy megnézzem milyen hosszúak a lábai. Aztán, bár most sokan meg fognak kövezni ezért a mondatért, de kicsit talán báboznék is vele, mint ahogyan a csirkelábakkal is szoktam...


A legfurcsább növényeket (???) biztosan megtaláltam a sétálgatásunk közben. Be kell vallanom, a mai napig is csak a sárkánygyümölcsöt azonosítottam. Nem írom körül a kinézetüket, láthatjátok alul a képen őket. Aki mindegyiket felismeri és megírja kommentben, az ígérem, hogy részesül valami hiperszuper napi kincsben :)


Voltak olyan dolgok, amik azért nagyon megmelengették a szívemet. Ilyen volt a tulipános stand, ahol decemberben is hozzájuthatnak az oda látogatók a legszebb árnyalatú szálakhoz. Annyira imádtam!!!!!!!! Ha egyszer menyasszony leszek, biztosan tulipáncsokrom lesz. A másik ilyen kellemes meglepetés a Mohnzelten volt, amit - ahogyan apukám szokta mondani - elég drágán vesztegettek, hiszen 3 Euro volt darabja, de kipróbáltuk D.-vel. Olyasmi, mint a bejgli, csak sokkal tömörebben van belezsúfolva a mák. Isteni finom volt, nagyon örülök hogy megkóstoltuk. 

A bécsi piaclátogatásunk totális siker volt, rengeteg élménnyel, ingerrel gyarapodtunk, rengeteg újdonsággal találkoztunk és nagyon fáj a szívünk, hogy nem járhatunk oda gyakrabban. Csodálatos látvány volt az összes halas pult, a milliónyi színben és ízesítésben létező humusz, és a régiség vásár rész is lenyűgözött minket. Ha csak ezt a helyet látogattuk volna meg az ott tartózkodásunk ideje alatt, már akkor megérte volna a séta, hiszen ezek a dolgok azok, amik segítenek jobban megismerni a kintiek mindennapjait, életét. Nagyszerű napi kincs volt!!!




6 megjegyzés:

  1. 1. Jákafa
    2. Pitaja/Sárkánygyümölcs
    3. Héjától megszabadított kókusz
    4. Manióka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ügyes vagy Barbara :)! Én lehet a sárkánygyümölcsöt sem ismertem volna fel, ha Eszter nem írja, hogy az is van a képeken.

      Törlés
    2. Kedves Barbara! Gratulálok :) Megnéztem és igazad van, köszönöm :) Kérlek keress meg a címeddel!

      Törlés
  2. Nem vagyok nagy piacjárós, havonta ha egyszer eljutok. Veszprémben volt néhány kedvenc standom a piacon, ott többször megfordultam. Itt még nem találtam meg a kedvenceimet. Vasárnaponként ha jól tudom van termelői piac is, oda is szeretnék elmenni egyszer, bár Gábort még nem tudtam rávenni, hogy kísérjen el. A bécsi piac szimpatikus, bár nem tudom mennyire tudnám élvezni a tömeget. Az biztos, hogy a kandírozott gyümiknél elidőznék néhány percet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Réka!
      A tömeget én sem élveztem annyira, bár gyanítom, hogy minden nap nagy lehet a sok turista miatt :(
      Szerintem kerekedj fel, és nyugodtan látogasd meg egyedül azt a helyi termelői piacot. Ha kialakítasz jó kapcsolatokat, sokkal olcsóbban, sokkal jobb áron juthatsz majd napi kincsekhez :)

      Törlés