R. esküvője - Újra lendületben

Egy ideig szünetelt R. kolléganőm esküvői láza, azonban mint minden, ő is átváltott egy úgy korszakába, és most ezerrel lendületben van újra. (Aminek én nagyon örülök természetesen.) Majdnem minden napra jut valami esküvős téma, akár meghívóról, akár ruháról, akár betűkről van szó. Nagyon izgalmasak a készületek, bár nem tudom, R. szíve hogyan bírja majd a későbbi izgalmakat, ha már most is ezer fokon ég.

Annyit tudni kell R.-ről, hogy ha valami miatt nagyon belelkesül, akkor három oktávot emelkedik a hangja. Amilyen szolid, néha annyira bele tudja magát élni a dolgokba. Ugrándozva tapsikol, sipítozik és táncikál. És úgy mosolyog, hogy kilátszik mind a 70 foga. Nos, R. ezzel a lelkesedéssel viharzik be mostanában minden reggel. Szerencsére a közvetlen felettesünk is szereti az esküvőket, így amikor a reggelek az Igen!Igen! magazinnal kezdődnek, nem szól egy árva szót sem, maximum betársul hozzánk. R. szerencsémre beavat a részletekbe, legyen szó gyűrűről, vagy virágokról. (erről az esküvőről írtam már ebben a bejegyzésben)


Néhány hete R.-el összeültünk a szobájában és megnéztük egymás pendrive-ján az "esküvő-gyűjteményeket". Igen, valóban azt írtam, amit. Míg régen a barátnőmmel a babáinkat mutogattuk egymásnak, és azon tanakodtunk, hogy melyik együttes tagjai néznek ki legjobban a Popcorn, a Bravo és a Bravo girl magazin hasábjain, addig most az esküvő témája foglalkoztat leginkább. Mindkét pendrive csodákat rejtett. Csokor, meghívó, cipő, ruha, konty, és koszorúslányruha mintákat. Olyan volt, mint egy filmelőzetes. Egy hiperszuper filmelőzetes. 

A tökéletes menyasszonyi ruha megtalálása R. számára akkora feladat volt, mint ha nekem meg kellene másznom a Himaláját, meg kellene szeretnem a tejszínhabot, vagy narancssárga ruhát kellene hordanom. (iszonyatosan nehéz, majdhogynem lehetetlenség). R. nagyon el volt keseredve, mikor már a sokadik esküvői ruhapróbás hétvége telt el, és talált ugyan szép ruhákat, de nem volt meg AZ IGAZI. Nagyon szépen mutatott a fotókon a ruhákban, de nem volt az arcán az az "R.-es mosoly", amire számítottunk volna tőle. Már a varratáson is gondolkodott, de látszólag az sem tüzelte fel igazán. Nos, hamar parkolópályára került ez a téma, és nem is nagyon mondogattuk neki, mert csak remény és vágy ült az arcán (mint amikor meglátsz egy csodálatos, álomszép tengerpartot, aprócska koktélbárral, koktélesernyőkkel, és rájössz, hogy csak egy Neckermann magazint lapozgatsz a valóság helyett)


Az elmúlt hetekben felgyorsultak az események, előtérbe került a esküvő időpontjának, és helyszínének kiválasztása. Mivel ezek egymás függvényei, így egy szuperizgalmas katalóguslapozgatást követően R. felhívta az illetékes anyakönyvvezetőt, és besüvített az irodába sipítozva, hogy "Esztieszti!!!!!!!Megvan mikor lesz az esküvőm!!!!!!". Olyan aranyos volt, és annyira felvillanyozott a lelkesedése. Nem szeretnék konkrétumokat írni, de az esküvőjük egy (számomra is) álomhelyszínen lesz, gyönyörű környezetben, ahol olyan esküvői képeket lehet készíteni, amiket korábban is megcéloztak. 

Ezután következett a gyűrű téma. R. kivagdosta a kuponokat (biztos, ami biztos) az egyik magazinból, és arról lelkendezett, hogy mostmár csak azt a cuki álomcipőt kellene beszereznie, amit most azonnal meg fog nekem mutatni a számítógépén....Jó, valóban egy álom volt a cipő is. Én mondjuk könnyedén elérném benne a Mátyás templom tetejét, és 2 perc alatt combnyaktöréssel vinnének a legközelebbi sürgősségire a hatalmas eséstől, de R. lábán el tudom képzelni. 

A helyes és legszebb betűtípus megtalálása a meghívókra igazi mission impossible volt. R. kiterített az asztalra 6 darab A4-es papírlapot, rajtuk csupa-csupa izgalmas betűtípussal, amik csak arra vártak, hogy R. rájuk bökjön. De R. nem bökött rájuk. Csak 1 cm távolságból vizsgálgatta a kacskaringókat, betűvégződéseket, és betűvastagságokat azért, hogy a legtökéletesebbet megtalálja. Már éppen azon gondolkodtam, hogy valamelyik nap egy hatalmas nagyítóval érkezik, és ugyanezt a procedúrát azzal is kipróbálja, azonban úgy tűnik, megvan ebből is az igazi. 

Kb egy hete láttam este a telefonomon hogy R. keresett. Mikor elértük egymást, (ismét) sipítozva és szuperboldogan mesélte, hogy megvan a ruhája. AZ IGAZI MENYASSZONYI RUHÁJA. Éppen kocsiban ült L. mellett, úgyhogy azt a játékot játszottuk (mivel pontosan tudtam hogy milyen ruha volt a vágya), hogy én kérdeztem, hogy ez vagy az van-e a ruhán, ő pedig igennel és nemmel válaszolgatott. Néhány apró infót pedig belesutyorgott a telefonba. Aztán persze elküldött róla egy fotót is, hogy ne csak a csontokon rágódjunk, hanem a CSODÁT is megláthassuk. 

Nos. Azt hiszem, R. esküvői láza minden várakozást felül fog még múlni. Hiába tudom, hogy mi lesz a menü, kik lesznek a tanúk, hogy nincs még meg pontosan, hogy milyen lesz a csokor, és R. haja, még bőven vár rám/ránk néhány sipítozás, ujjongás és tapsikolás. És bár L.-ről még nem igazán esett szó, azért valljuk be, egy esküvő központi témája igenis maga a RUHA és a menyasszony. Remélem R.-nek pontosan olyan esküvője lesz, amiről pár hónapja még álmodni sem mert. Most nagyon úgy tűnik. És olyan jó más boldogságának ennyire örülni.

Igazi napikincs.



Megjegyzések