Tavaszi munkálatok - avagy hogyan zsarol anyukám

Nemrégiben megosztottam anyukám egy írását, amely rólam, a kamaszkoromról és a Szalagavatómról szólt. Van olyan vidám és szórakoztató története is, ami a tavaszi kertészkedés és a családunk ehhez fűződő viszonyát mutatja be. Most szeretném az engedélyével ezt is közzétenni, azonban felhívom a figyelmeteket arra, hogy ez is kb. 10 éves történet, azóta AKÁR hiperszuper kertész is lehetett (volna) belőlem. Kíváncsi vagyok, hogy a ti családotokban hogyan történt anno a munkamegosztás. 

A cikk Kristófné Ági írása

"Tavasz...
Február végén az emberek nagy többsége hihetetlen sóvárgással várja a tavaszt, s vele a napsütést, madárfüttyöt, bárányfelhőket, a macskák szerelmes nyávogását. Vitaminháztartásunk kiürülésével kedvünk is „fogy”, egyre nyűgösebbek, nyavalygósabbak leszünk. Ki nem fogyunk a méltatlankodásból, a család egyre gyakrabban veszekszik, esetleg hajba is kapnak a családtagok néhanap. Egyetlen és mindenható megoldásnak csupán a tavasz beköszönte ígérkezik. Kivétel: az az eset, amikor kamaszodó gyermekünk a tavaszi kikelet következményeként startot parancsol hormonjainak, s állandó rettegésben tartja családját kicsapongásaival, vég nélküli felfedező útjaival, késő esti hazalopakodásaival. 


Amikor aztán végre meghalljuk a fecskék csicsergését, a gólyák kelepelését, a cserebogarak zúgását, a fűnyíró búgásást, elfeledjük, hogy tegnap még házastársunk idegein táncoltunk, hogy a gyerekek már pótanyaszolgálat igénybevételén tűnődtek, ahányszor savanyú ábrázatunkra pillantottak, s végighallgatták aznapi szemrehányásainkat: „Úristen, hogy nézel ki már megint?” „Mikor vágod már le a karmaidat?” Hozd már haza a tornaruhádat, mindjárt magától hazamászik!” „Mi lenne, ha ma, csak úgy kivételesen, tíz helyett csak öt-hat gyűrűt vennél fel?!” 

Szóval…mindezt elfelejtjük egy csapásra az első madárfütty hallatán, sőt határozottan tagadjuk férjünk állításait, miszerint: „Ideje már hogy itt a tavasz, mert megőrülök arám kirohanásaitól, amit a téli-depi okozott!” S valóban: eddig fájhatott a derekunk, hasogathatott a fejünk, vérnyomásunk is ingadozhatott, most valóban ellenállhatatlan vágyat érzünk a virágmagok elültetésére, rózsáink metszésére, palántázásra, az egész ház átmázolására és átépítésére. Elképzeléseinket megosztjuk kedves barátnőinkkel, kolléganőinkkel, ötletet adva nekik, ha esetleg tanácstalanok lennének a tavaszi elfoglaltságok tervezésében (férjeikkel együtt).

Talán csak egyetlenegy probléma akadhat: nem biztos, hogy drága életünk párja is hasonlóképpen vélekedik tavaszi elképzelései tervezésében…pedig terveink végrehajtásának oroszlánrészét rábíznánk, mert valljuk be: kicsit túlterveztük magunkat! S újra kezdődnek apró kis összezördüléseink… Egyszerűen képtelenek vagyunk felfogni, miért nézi szívesebben a meccset a hűvös szobában hideg fröccs mellett, amikor kerítést is lehetne festeni! Miért olvassa a sportújságot, amikor sárgarépát is egyelhetne! Csodálatosképpen barátnőink is hasonló tapasztalatokról számolnak be! Ám ez ne szegje kedvünket, mert a motiválásnak számtalan módját alkalmazhatjuk ezekben az esetekben:
  • hízelgő kérlelés
  • burkolt célzás az elvégzendő munkára
  • nyílt célzás az elvégzendő munkára
  • kedvenc ételének megfőzése feltétel megadásával: „szívesen elkészítem, amíg te lemetszed…
  • mosolyszünet
  • mászkálás mártírarccal hosszú időn keresztül
  • ugyanez halk, szipogásszerű hangokkal
  • férjünk kérdéseire szűkszavú „igen” és „nem” válaszok
  • ugyanez szörnyűséges mimikával, színtelen hangon
  • kihívó hálóruha fejfájással vegyítve
  • az elvégzendő munkát mi magunk elkezdjük, ám sűrű és hangos nyögésekkel hangoztatjuk: „Annyira fáj a derekam, mióta…”
  • kedves szomszédunk segítségének kérése
  • a gyerekek felbujtása (ez nem túl ésszerű)
  • férjünk édesanyjának felbujtása (ez sem túl ésszerű)
  • jégkockás fröccs, hideg sör elhelyezése az adott munkaterületen
  • végső eset: az eddig felsoroltak együttes alkalmazása


Előfordulhat, hogy egy ilyen motivációs eljárás kitart egészen az őszi munkák végéig. Igyekezzünk azonban leginkább személyes kisugárzásunkkal hatni drága párunkra, (sőt így tavasszal) vessük be zsenge leánykori mosolyunkat, kacér pillantást, csábos kacsintást! Ebben az esetben a kikelet hangulatát ötvözni tudjuk házaséletünk felturbózásával a tavaszi munkák elvégzésének kapcsán. Akad olyan férfiember is, aki az előzőekkel teljes ellentétben arája első szavára boldogan rohan kocsit mosni, akár az olimpiai döntő alatt is! Sőt olyan is előfordul, aki a kártyapartit és a horgászatot is elhalasztja egy jó betonkeverés kedvéért, és még mosolyog is hozzá.

No de akad-e olyan nő, akinek kell egy ilyen férfi?
Akivel még egy jót veszekedni sem lehet?
Aki pincsikutya módjára ugrik, lesve minden kívánságunkat?
Amiért nem kell bedobni női praktikáinkat, anyaoroszlánként küzdeni, az már nem is olyan kívánatos! Akkor inkább maradjon minden a régiben…kreativitásunk lanyhul, hajmeresztő ötleteink elporladnak, tavaszi aktivitásunk mélypontra süllyed!

Gyermekeink tavaszi elfoglaltságaiba még véletlenül se avatkozzunk bele!

Életkortól függő, milyen mértékben hajlandóak segíteni tavaszi terveink megvalósításában:
  • 0-3 éves korig: szívesen segítenek, esetleg rálépnek néhány palántára, vagy egy helyre szórják az egész csomag vetőmagot, ám szándékaik kétségtelenül pozitívak!
  • 3-10 éves korig: aktív időszak! Minden érdekli őket, dícséretünkre számítva gyomlálnak, kapálnak, keverik a lekvárt, meglepetésként locsolják kedvenc növényeinket (néha túlontúl is). Imádnivalóak, ahogy sürgölődnek, ilyenkor hajlamosak vagyunk megjegyezni: „Teljesen rám hasonlít a természetszeretete!”
  • 10- kb. 20 éves korig: felejtsük el az előző évek feltétel nélküli rajongását a kerti munkák iránt! A tavaszi zöldmetszés fárasztó munkálatai után se merjünk panaszkodni, mert hamar megkaphatjuk: „Ki kérte, hogy ezt mind csináld?” Gyomlálásnál: „Sajnos nem segíthetek, mert nem tudom, melyik a gaz!” Vagy: „Tök ciki, hogy a földet túrod, nekem biztos nem lesz kertem!”



Ilyenkor célszerű az apjához hasonlítani, aki ugyanilyen lusta, érdektelen, és folyton csak a tévét nézi! Azért néhány motiváló eljárást gyermekeink esetében is alkalmazhatunk:
  • hétvégi programja felől érdeklődünk, majd kilátásba helyezzük az elvégzendő munkát
  • az új körömlakk vásárlását a gyomláláshoz való hozzáállástól tesszük függővé
  • leánygyermekünknek kihangsúlyozhatjuk a hajladozás karcsúsító hatását
  • fiacskánknak a sport és a munka összefüggésére tegyünk mélyreható utalásokat
  • a Nemzeti Sport megvételét tegyük függővé a permetezés alaposságától
  • kisebb kerti gyötrődés végére helyezzünk kilátásba pudingot, túrógombócot, stb.
  • végső esetben egy-egy megvonást alkalmazhatunk: hétvégi kószálás-randi, telefonkártya, zsebpénz, kedvenc mez azonnali mosása, méregdrága spray vásárlása...
  • legvégső eset: néhány makarenkói pofon kiosztása
  • legvégső utáni eset: fentiek együttes alkalmazása (pl. moziprogram lefújása, kelkáposztafőzelék, kedvenc top-mez lehypózása „véletlenül”, majd néhány pofon kiosztása egyidejűleg


Ha családunk tavaszi manipulálását tökélyre fejlesztettük, bátran ajánlgassuk ezt barátnőinknek, kolléganőinknek, kikérve természetesen az ő tapasztalataikat, ötleteiket is. Összegzéseinket elküldhetjük ilyen témájú szaklapnak, mentálhigiénés szakkönyvnek. A lényeg azonban a következő: ha minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyul családunk kikeleti mozgósítására, ne veszítsük kedvünket! Fogadjuk kitörő örömmel továbbra is a mezei bodobácsokat házunk falán, kandúrmacskáink szerelmes szerenádját (mely legalább tíz oktávig terjed), a jácint és a tavaszi istállótrágya illategyvelegét!

Egy idő után még elégtételre is számíthatunk: amikor drága családtagjaink felfalják vacsorára a frissen kihúzott újhagymát—talán lelkiismeretfurdalással gondolnak arra, hogy egyetlen dughagymát sem duggattak, sőt nem is láttak olyat! Amikor minden arra elhaladó ember a kertünkben gyönyörködik, metszési tanácsot és virágmagot kér—büszke lelkesedéssel szólnak gyermekeink, hogy jöjjünk és meséljük el agrártevékenységünk rejtelmeit, még üdítővel is megkínálják a gyönyörtől elalélt kertcsodálót, esetleg neylonzacskót hoznak a magnak-palántának!

Családunk boldog mosollyal veszi tudomásul az irigy pillantásokat, a kert művelőjének szóló dicshimnuszt! Innentől kezdve ők is szíves tájékoztatást adnak arról, ami nálunk a leghosszabb, legzöldebb, legszínesebb, legzsengébb, és a világon egyedülálló!!! Ennek eredményeképpen talán egyszer-egyszer kibogozzák az összegubancolódott gumislagot, amíg kapálunk nem fekszenek ki napozni, sőt egy pohár vizet is hoznak néhány óra múlva, amikor látják patakokban folyó izzadságunkat!


És ennek igenis örülnünk kell, mert a tendencia javuló, bíznunk kell benne, hogy tíz-húsz éven belül már megkülönböztetik a kapát az ásótól, az ibolyát a napraforgótól, a tulipánt a szilvafától! És akkor boldogan dőlhetünk hátra: „Már nem éltünk hiába!”


Képzelet és valóság

A Tintafolt blog bloggere, Tünde  arra vállalkozott, hogy minden hónapban megosztja egy blogger - előre megadott témában írt - bejegyzését a saját oldalán. Ebben a hónapban a Képzelet és a valóság volt a téma, és én arra vállalkoztam, hogy megfogalmazom a gondolataimat. Igen nagy kihívás volt számomra, mert mindig minden bejegyzésemet akkor írom és osztom meg, amikor jön az ihlet. Lássuk, hogy mit is gondolok, mit jelent számomra a képzelet és valóság kapcsolata.

Gyakran hallom másoktól, hogy egy képzelt álomvilágban élek. Majdnem minden, ami a kis fejemből kipattan, gondolatban olyan mesésen néz ki, hogy néha azt hiszem, ez csak maga a két lábon járó tökély lehet. Aztán amikor magamhoz térek, azt látom, hogy olykor sokkal szürkébb és halványabb árnyalatú minden, mint a képzeletemben.


Kislány koromban mindig azt képzeltem, hogy okos, talpraesett, önbizalommal teli nagylány, anyuka, feleség vagy barátnő leszek. Szép házzal, gyerekekkel, kutyával, közel a szüleimhez és a tesómhoz. Egyszer gimnáziumban angol órán azt a házi feladatot kaptuk, hogy írjunk fogalmazást arról, hogy milyen számunkra az ideális pasi/csaj. Nemrég a kezembe került ez a papír, és azt hiszem, hogy az "álomból valóság" dolog sokszor tényleg megtörténik. Olyan családban nőttem fel, ahol a szüleim szeretetben neveltek minket, mindig szem előtt tartva azt, hogy a mi boldogságunk, testi, lelki, szellemi fejlődésünk számukra a legfontosabb. 

Voltak veszekedések, viták, amiknek mi is a tanúi voltunk, és pont ezért megtanultuk felnőtt korunkra, hogy bizony ez mind-mind teljesen átlagos és természetes dolog, ami bárhol megesik. A konfliktusokat meg kell oldani, és mehet minden tovább a maga rendje és módja szerint. Bár soha nem voltunk eleresztve anyagilag, minden, ami igazán fontos és szükséges volt számunkra, megadatott. Illetve a szüleink megadták nekünk. Pont ezért az angol dolgozatomban is egy olyan pasiról írtam, aki ebbe a kis tökéletes világomba beleillett. A tanárom oda is írta a lap aljára, hogy akiről írtam, az a "két lábon járó tökély". 

A képzeletemben általában minden szép és nyugalmas, mégis izgalmas egyszerre. A gyerekkorom megalapozta azt, hogy merjek így gondolkodni és álmodozni. A valóság ezután egy kicsit szigorúbb volt hozzám. Volt az életemben néhány olyan év, amiről nem szívesen írok, és ami örök leckét adott nekem arról, hogy hogyan nem szabad vagy nem érdemes élni. Ennek köszönhetően most tudom, hogy mi az, amire képes vagyok, mik a lehetőségeim, kivel érdemes barátkoznom, hogyan szeressem a családomat és a páromat. Az a pár év VALÓSÁG elég volt nekem egy életre. Nem hiszem azt, hogy mostantól minden csak csillivilli rózsaszín és habosbabos lesz körülöttem, de tudom, hogy mi az, amin magam is alakíthatok.

A párommal, D.-vel gyakran beszélgetünk arról, hogy nekünk mi szerez igazán örömet. Akár az adott napon, akár hosszabb távon. Mostanában egyébként is foglalkoztat ez a kérdés, így a buszon, a villamoson és a metrón is sokat agyaltam rajta ma is. Egy remek kis albérletben lakunk a fővárosban, a budai oldalon. Szép a lakás, kényelmes, otthonosan berendeztük magunknak. Van két helyes kiskutyánk és egy teknősünk, akiket nagyon szeretünk. A párkapcsolatom tökéletesnek mondható, bármennyire is furcsán hangzik ez a mai világban. Vannak vitáink, mint mindenkinek, és szoktunk sírni, nevetni, hisztizni, ugrándozni, értetlenkedni és bolondozni is együtt. Mindketten dolgozunk, fontos számunkra a család és úgy általában a lényegesebb kérdésekben egyetértünk. Nem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Mi nagyon hasonlóak vagyunk, sok közös hobbink van, ugyanúgy szeretünk utazni, nézelődni, strandolni, kutyázni, és mosolyogni is. Ezen kívül sok olyan dolog is van, ami az én szenvedélyem és sok olyan, ami D. férfimániája. 

Talán a képzeletem nem is játszik velem mindig. D.-nek ugyan nem barna a szeme és a haja, mint ahogy anno a fogalmazásomban írtam, de szőke és zöld szemű, ami kb. minden más fogalmazásban szerepelhetett külső tulajdonságként. Minden másban azonban olyan a párom, amilyet elképzeltem magamnak. 

A képzelet sokszor a valóság kistestvérkéje, vagy éppen fordítva.  Hiszek abban, hogy a lehetőségek tárháza előttünk áll. Addig pedig várakozzunk türelmesen a valóság talaján és lubickoljunk a színes, szivárványos képzeletünkben. Megéri türelmesnek lenni.


A Tintafolt blogon ezen a linken találjátok a bejegyzést: https://tundyirasok.wordpress.com/kristof-eszter-kepzelet-es-valosag/


A nagy tavaszindító bloggercsomag - a folytatás (avagy hogyan leszek mumusból tavasztündér)

Nemrégiben írtam egy bejegyzést A nagy tavaszindító bloggercsomag címmel, amiben néhány blogger tavaszi ötleteit, tippjeit osztottam meg veletek. A posztban céloztam arra, hogy télen igencsak "mumus" állapotba kerültem a D vitamin hiánynak és a rengeteg esőnek köszönhetően.. Most lássuk, hogyan haladok a valódi tavasztündérré válás rögös útján.


Az előző tavasz témájú bejegyzésem óta sok minden történt velem, ami segített kimozdulni a mumus-létből. A A cup of my life bloggere, Nati korábbi tanácsát teljes mértékben megfogadtuk D.-vel, így a balatoni wellness pihenésünket kiegészítettük egy kis kitérővel Balatonfüredre, Alsóörsre és Tihanyba. Mind a három csodálatos volt, úgy, mint Balatonalmádi, ami az eredeti uticélunk volt. A balatoni levegő, a víz látványa és a nyugalom olyan mértékben töltötte fel a kis elemeinket, mint egy igazi nyári nyaralás. Teljesen kicserélődtünk, sokat beszélgettünk, sétáltunk és mosolyogtunk a három nap alatt. 

A hajamat befestette még az utazás előtt apukám, így a már felbukkanó ŐSZ hajszálak (nem is tudom hogyan lehetséges ez ennyi évesen) teljesen eltűntek a kutató szemek elől. A hajam így már gesztenyebarna árnyalatban pompázik, aminek, ha rásüt a fény, enyhe vöröses színe van. Apukám szerint az egy doboznyi festék kicsit kevés a hajamra, de a kettő sok lenne, így elhatároztam, hogy ismét levágatom állig érőre a hajamat, akárcsak szeptemberben (nem tudom mi az oka, de iszonyatosan gyorsan nő a hajam). Ez lesz talán a leglátványosabb a tavaszi átalakulásomban.

A februári lomtalanítás alkalmával kidobáltam a fölösleges ruháimat, amiknek pedig semmi baja sincs, azokat elajándékoztam a munkatársaimnak/ barátaimnak. Ezenkívül beszereztem egy csodaszép mentaszínű tavaszi kendőt is (köszi a kendőtippet Fanni!!). Most sokkal kevesebb a limlom itthon, végre elő tudtam venni a szebb időre való kabátkáimat és ruháimat. Gyümölcsösebb illatú parfümöt rendeltem az Avonból és igyekszem elhagyni a sötét árnyalatú szemceruzákat is. Rúzst soha nem használok, de hála Rékának, a Pictures of our life bloggerének, van egy új, málna illatú Yves Rocher ajakbalzsamom!!! Réka és Fanni egyébként is hozzájárulnak a napi boldogságadagom csepegetéséhez, javaslom, hogy mindenki vegye körül magát vidámságbombákkal! Jó érzés pozitív emberekkel beszélgetni nap, mint nap. Ha mástól nem is, ettől kisüt felettem a nap.


Igencsak gyúrok a tavasztündér címre, azonban még hosszú az út, és rengeteg az akadály előttem. Így ismét megkértem pár bloggert, hogy segítsenek ötleteikkel és tanácsaikkal elérni a célomat. Most ezeket szeretném megmutatni nektek.

Elsőként Görbe Pál blogger mutatott nekem egy csodálatosan színes salátát. Ő a SerpenyőVirtuóz blog írója, amit igen sokan követnek itt a facebookon is. Mivel én nem vagyok egy született konyhatündér, ezért mindig nagyon szívesen fogadok könnyen megvalósítható recepteket, hiszen azért számomra is fontosak a jó ízek és az esztétikus tálalás. Nézzük, mit üzent Pál:


"Görbe Pál vagyok, a SerpenyőVirtuóz Blog írója. Esetleg instagrammról ismerős lehetek, mert ott már szép számmal követnek az országból, és a nagyvilágból is az emberek. Januárban helyeztem új domain alá a blogot, így már teljesen szabad kezet kaptam az azon szereplő tartalom tekintetében. Ezzel a kis ötlettel szeretnék mindenkit az egészséges életmód felé terelni, amelyet én is próbálok betartani, igaz, most hogy záróvizsgázom az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakán, felemészti minden energiám. De a Dr-i fokozat megszerzése után a célom régi formám visszaszerzése, amely az egyetemi évek alatt már sokat változott, de még nem az igazi!

A tavasz a megújulás időszaka, ezt mindenki tudja, nem csak a természet az emberi test is vágyik a megújulásra, ezért hoztam most el nektek a kedvenc salátám receptjét, ami vitaminokban, és ásványi anyagokban gazdag, így hozzájárul a szervezet kiegyensúlyozott működéséhez, segítve, hogy a tavaszi fáradtság ne uralkodjon el rajtad!

Recept: Füstölt Lazacos Avokádósaláta
Hozzávalók:
50g füstölt lazacfilé
1 avokádó
1/2 saláta
5 koktélparadicsom
1/2 citrom leve
8 db retek
1/2 kígyóuborka
1 tk. fokhagymapor

Elkészítés:
Minden zöldséget szépen megmosunk, és a tésztaszűrő segítségével lecsepegtetjük őket. A citrom levét a fokhagymaporral elkeverjük, és egy picit állni hagyjuk. Egy tálba pakoljuk a zöldségeket, és meglocsoljuk a citromos lével, majd állni hagyjuk amíg a lazacot széttépkedjük, és egy tányérba halmozzuk a hozzávalókat szép sorjában."


Az az igazság, hogy még soha nem vettem eddig sem lazacfilét, sem pedig bármilyen más halat itthonra. Kivétel ez alól a szardínia és a tonhal konzerv, amiket nagyon szeretek. Szerencse, hogy apukám nagy horgász, így anyukámmal remek halas fogásokat készítenek családi ünnepségekre, vagy akár csak közös vasárnapi ebédekre. Pici korunkban a szüleink megszerettették velem és öcsémmel a halat, és ez a szeretet megmaradt felnőtt korunkra is. Az avokádót is csak egyszer kóstoltam eddig, krém formájában. Izgalmasnak találom ezt a receptet, lehet hogy D.-vel egy kis grillezés alkalmával a közeljövőben ki is próbáljuk. 

A következő blogger, aki szuper tavaszi újdonságot mutatott nekem (vagyis már korábban a blogján is), az Orbán Szilvi, a Pillecukor blog írója. Szilvi blogja régi kedvencem, sok vidám, érdekes és lélekmelengető bejegyzést találhattok nála, remek humorral fűszerezve. Most egy olyan érdekességgel találkozhattok, ami mindenkinek meghozhatja a kedvét a fotózáshoz: 


"Az újévi terveim között szerepelt az is, hogy kicsit jobban elmerüljek a fotózásban, még akkor is, ha csak egy egyszerű, 5 megapixeles kamerával rendelkező mobilom van (profi gépről egyelőre csak álmodozni merek). Emlékszem, tavaly hosszasan szemléltem egy szem epret, hogy vajon milyen lehet teljesen közelről, olyan közelről, hogy szinte a pórusait is látom. Aztán elmerengtem egy fűszálnál is, s egy pitypangnál is :D 
A technika fejlődésének köszönhetően már elérhetőek olyan kis lencsék, amiket egyszerűen csak a mobilunkra, a kamera lencséje elé csiptethetünk. Ezzel az aprósággal és a mobilunkkal szinte olyan minőségű képeket készíthetünk, mint egy sokkal-sokkal drágább DSLR gép, csak rajtunk áll, hogy mit hozunk ki belőle :) 

Százszorszép
A szett, amit ebayről rendeltem, tartalmaz egy klipszet, amivel felcsiptethetjük a mobilra (van egyébként olyan megoldás is, amikor felragasszuk a kamerára a lencséket, de ezt nem tartottam elég barátinak :)), 3 lencsét (a nagy szerelmemet, egy tízszeres macro lencsét, egy 180°-os halszemoptikát és egy 0,67-szeres széles látószögű lencsét), kupakokat a lencsékre és egy cuki kis bársonytokot, amiben tárolhatjuk ezeket a kis kincseket (de be fogok szerezni egy kicsit masszívabb tokot nekik, mert hiába kerültek csak 800 Ft-ba, nekem akkor is hatalmas értéket képviselnek). Kis méretük miatt bárhova magammal vihetem, egy mozdulattal (kivéve, ha a széles látószögű lencse megmakacsolja magát és úgy dönt, hogy rászorul a macrora) feltehetem a mobilomra őket. Mint egy vadász, úgy vizslatom a környezetemet egy-egy lehetséges fotóalany után kutatva, sosem tudhatom, hogy mi az, ami épp az adott pillanatban megragadja a figyelmemet. Az első, amit lefotóztam, az a farmerom volt, hiszen az volt a legkézenfekvőbb, ami a közelemben volt :D

Moha
Az sem zavar, ha egy idegen ember csak annyit lát belőlem, hogy kutyasétáltatás közben hirtelen letérdelek a fűbe - ha beköszönt a jó idő, biza még el is hasalok, ha kell -, s a mobilomat vagy legalábbis egy annak látszó tárgyat tartok pár centivel a föld felé, miközben a kutyával hadakozok, hogy lehetőleg ne lépjen rá arra a szegény kis ibolyára, amire már éppen ráfókuszáltam... :D

Szóval most, hogy jön a jó idő, irány ki a természetbe a fényképezőgépeddel (vagy a mobiloddal), szerezz be egy macro lencsét, és vedd szemügyre a környezeted, meglátod, sok meglepetést és varázslatot tartogat, neked csak észre kell venned ;) 

S kíváncsiak vagytok, hogy hogyan is néz ki egy eper közelről? Hát így:"

Eper
Fotózásban nem vagyok túl nagy ász, és nem is szeretnék hatalmas fotós lenni, viszont nagyon szeretem megörökíteni a nekem fontos vagy nekem tetsző dolgokat. Éppen ezért fogom én is megkörnyékezni az ebayt, hogy beszerezzek magamnak egy ilyen lencsét. Szeretném megnézni, hogy milyen közelről a kutyáink orra, a teknősünk szeme, vagy a kedvenc szerencsebambuszom levele. Hálás vagyok Szilvinek a remek ötletért!!

Megkértem a Pillanatképek blog bloggerét, Gőgh Brigittát is, hogy mint a Budapesti Gazdasági Egyetem turizmus-vendéglátás szakos egyetemi hallgatója, ajánljon tavaszi városnézős - nézelődős programokat. Olyan látványosságokat, tippeket, amelyek feltöltenek egy kis energiával, színekkel, illatokkal. Azért szeretem a Pillanatképek blogot, mert rengeteg kincsre bukkanhatok, ami az én blogom témáját tekintve igazán szuper dolog. Íme a javaslatok:


"Itt a tavasz, Irány a szabadba! Ugye veled is előfordult már, hogy mikor megláttad az első napsugarakat arra gondoltál jó lenne egy kis időt a szabadban eltölteni, de semmi ötleted nem volt merre menj? Ha te is jártál már így, akkor most adunk ehhez egy kis segítséget, hogy többé ne okozzon fejtörést egy kis kimozdulás otthonról. 

Az én személyes kedvenc tavaszi kiülős helyem a Kopaszi gáton található, a budapesti nyüzsgő belváros zajától távol eső Lágymányosi híd lábánál. Ezt a helyet azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a Duna látványát, a füves parkokat, a piknikeket, a gyönyörű naplementét és a kellemes akár romantikus vagy barátokkal töltött nyugodt pillanatokat. Ezzel ellenben, ha valami nyüzsisebb, pörgősebb programra vágysz, akkor a bringóhintózás a Margit szigeten kiváló alkalmat adhat egy kis kikapcsolódásra, illetve feledhetetlen emlékeket nyújt, az utóbbit garantálni tudom (: Szóval, ha inkább kicsit pörgősebb és sportosabb programra vágysz, akkor ezt mindenképp érdemes kipróbálni.



S még mindig nem értünk a lista végére! A legjobbak még csak most jönnek.

Mit szólnál ahhoz az ajánlathoz, hogy a Parlament ( Kossuth tér ) csodálatos látképe mellett fogyassz el egy nagyszerű ebédet vagy vacsorát? Ugye milyen jól hangzik? Ha Pesti vagy, akkor akár holnap is kipróbálhatod mennyivel másabb így, egy ilyen helyen, ilyen látvány mellett majszolni az aznapi menüdet. Higgyetek nekem, így még az egyszerű szendvics is jobban ízlik, nem mellesleg tehetsz egy gyönyörű sétát a régi időkben épült, gyönyörű épületegyüttesek mellett az Alkotmány utcában.

Bár először nem gondoltam, hogy az Állatkert is felkerül a képzeletbeli listámra, de végül mégis muszáj volt felírnom. De most komolyan… mennyire adja magát. Ilyenkor ráadásul rengeteg bébi születik. Most komolyan, van aki tud ellenállni a kis cukiságoknak?? Ráadásul ez akár lehet egy egész napos program is. Állatkertre fel emberek!


Ugye, ugye? Mondtam, hogy vannak még ötletek a tarsolyomban. Azt hiszem, az egyik legjobbat hagytam utoljára. Ez pedig nem más, mint a Várkert bazár. Ez a Budai Vár aljában található. Gyönyörű már maga a hely is. Rózsakert, fapadokkal, füves területek, no meg a kiváltságos panoráma. Tudjátok milyen az egész Belvárost látni? Ha nem, akkor itt ebben az új élményben is részetek lehet. Valami csodálatos! Egyszerűen lélegzetelállító panorámája van a Dunára. Csalódás ebben az esetben sem fog érni, s ha van időtök és kedvetek a Budai várat is célba vehetitek."


Nagyon tetszett Brigitta javaslata, főként azért, mert az albérletünk tízperces sétára van a Halászbástyától, a Budai vártól és a Várkert bazártól is. Minden nap ezek közé a gyönyörű épületek közé térünk haza, többet láttam a vár alatti kis erdei sétáló járdákat a kutyákkal, mint bármi mást. Az Állatkert szintén remek célpont, el is határoztuk D.-vel, hogy Húsvétkor megcélozzuk, és bejárjuk az egészet a Holnemvolt Parkkal együtt. Egyszer már megjártuk ezt a túrát, és bár borzalmasan elfáradtunk, csodálatos nap volt. Már csak abban reménykedem, hogy nem lesz 0 fok szakadó hóeséssel....

Végezetül pedig Vásárhelyi Réka, a Habfürdő blog bloggerének tavaszi válogatását olvashatjátok. Réka ajánlásával egy szuper filmmel, egy romantikus könyvvel és néhány tavaszi gondolattal folytatom tovább a kedvem, és a hangulatom felturbózását. Réka, szokásához híven, bájos válogatást állított össze (a Keddi Kilencekhez hasonlóan), csupa olyan ötlettel, melyek egytől egyig rám férnek. Remélem ti is szívesen szívtok magatokba egy kis vidámságot, jókedvet, szerelmet és napfényt!!! Látogassatok el a Habfürdő blogra, ami (ahogyan a neve mutatja) egy blog testnek és léleknek. Réka személyisége pedig önmagában is napsugárral ér fel.


"Tavaszi válogatás 

Gondolat: Számomra - és ha jól gondolom másoknak is - a megújulásról és a vidámságról szól a tavasz. Egy újabb ok, hogy kinevezzünk egy új napot valaminek a kezdetére! Mert bár minden perc alkalmas arra, hogy kitüntessük a "mostantól" címével, nekünk indok kell, mert így működünk :) ! És a tavasz egy nagyszerű indok. A Tavasz ami most bontogatja szárnyait, számtalan lehetőséget rejt magában amivel boldogabbá tehetjük az életünket. Legyünk vidámak idén tavasszal - mostantól!

Zene: https://www.youtube.com/watch?v=vaYHUnK9lhU Ez egy dicsőítés,a Hillsongtól, vagyis annak az egyik feldolgozása. Bizonyára sokan nem ismerik, de itt az ideje akkor belehallgatni. :) A dal arról szól, hogy Isten velünk, bennünk van minden nap, és ettől ragyogó az életünk. Nekem ettől több nem is kell a boldogsághoz! Mert ez rejti magában a boldogságot.



Film: Ahol a szivárvány véget ér (Love Rosie)
Egy rendkívül bájos film, nem másról, mint a szerelemről. Mert hát elcsépelt vagy nem, a tavasz a szerelem évszaka. Aki még nem látta, de szereti a bájos, kedves és romantikus filmeket, azoknak mind-mind ajánlom!

Könyv: Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala
Még mindig romantikánál maradva, egy nagyszerű kikapcsolódást nyújtó regény. Könnyed, de nem csip-csup, romantikus, de nem csöpögős... egyszerűen csak jó elolvasni!


Program: Piknik a parkban, kockás takaróval, szendviccsel, nevetéssel, napsütéssel. 



Pillanatok: Amikor besüt a nap az ablakon reggel; Amikor meglátod, hogy az út szélén kinyílt az ibolya; Amikor hallod, hogy csicseregnek a madarak; Amikor meglátod a boltban, hogy már lehet pirosló retket kapni, Amikor kigombolod a kabátod és nem fázol az utcán; Amikor leülsz egy parkban a padra és ellátogat hozzád a béke."

Mivel nagyon szeretek olvasni és filmezni is, biztos hogy beszerzem Az élet virágos oldalát és az Ahol a szivárvány véget ér című filmet is. Azért szeretek ajánlókat olvasni, mert remek, számomra eddig ismeretlen újdonságokra bukkanhatok. Réka említette a piknikezést is, ami szintén imádok. Amikor már elég meleg van, kimegyünk a kutyákkal a Margit szigetre, néhány szendvics és üdítő társaságában, és csak élvezzük a semmittevést, a nézelődést és a fű puhaságát. Még helyes kis kosárkánk is van. 

Annyi, de annyi dolgon múlik az, hogy élvezzük-e a tavaszt, vagy jajgatunk azért, hogy jöjjön már a nyár. Én nem akarom siettetni az időt, úgyis olyan gyorsan telik....idén nyáron ráadásul kerek születésnapom lesz, amit egyáltalán nem várok. A tavasz tele van számomra lehetőségekkel, amiket szeretnék megragadni, és nem szeretném átugrani a cseresznyefák virágzását, a tulipánok előbukkanását a kertekben és a madarak csicsergését. 

Hogy tavasztündér leszek-e? Remélem. Mumus már biztosan nem maradok, hála azoknak a bloggereknek, akik megmutatták, hogy ők maguk is mennyi örömet és lehetőséget látnak a tavaszban. Mert ez a bejegyzés nem csupán az én megújulásomról szól, hanem az ő lelkesedésükről is. Köszönöm!

Ti is reménnyel telve várjátok az IGAZI tavaszt? 



"Olvasom a blogodat"

Mióta blogolok, rendszeresen érnek kellemes meglepetések. Bizonyos időközönként olyan emberektől kapok visszajelzéseket, akikről nem is tudtam, hogy olvassák a blogot, és az is előfordul, hogy ismeretlenek leveleket küldenek a blog facebook oldalán, vagy az email címére. Minden alkalommal meglepnek, de nagyon örülök neki.

Amikor elkezdtem blogolni, és tudtam, hogy a napi kincseimet szeretném megosztani másokkal, elgondolkodtam azon, hogy mindenki számára publikus legyen-e a blog, vagy névtelenül írjam. Rövid tanakodás, D.-vel történő tanácskozás után eldöntöttem, hogy minden bejegyzést úgy teszek közzé, hogy az ismerőseim számára is hozzáférhetőek legyenek. 

Mostanában több blogos oldalon olvastam arról, hogy ilyen vagy olyan okból valaki nem örül annak, ha a családja vagy barátai rátalálnak a blogjára, mert azon olyan tartalmat közöl, amit nem szeretne megosztani velük, esetleg sokat és sokan kritizálnák. Én ezt eddig nem tapasztaltam. 

Igyekszem vidám, ötletes és érdekes dolgokkal szolgálni, melyek nem közelítik meg a privát szférám határait és nagyon hálás vagyok a biztatásokért.



A munkatársaim szóban és írásban is hozzá szoktak szólni a bejegyzéseimhez vagy a képeimhez, és gyakran kapok tőlük pozitív visszajelzést, megerősítést. Néhányan igazi barátként támogatnak. Többen gyakori szereplői a blogos történeteimnek. A családom az elejétől tudja, hogy blogolok. Na, nem mindenki, de akik igazán fontosak számomra, azok igen. Változó gyakorisággal olvasnak, olykor naponta, van hogy 2-3 naponta visszaolvasnak, a tesóm pedig olyan húszasával, harmincasával nézi egyszerre a bejegyzéseket. Nagyon örülök a hozzászólásaiknak is, mert a személyesebb történeteknek általában ők a szereplői. 

A párom a kezdetektől fogva támogat, sőt, igen hosszú ideig rugdosta a hátsómat, hogy egyáltalán elkezdjek végre írni. Saját bevallása szerint ő a "legnagyobb rajongóm", aki mindig elmondja, hogy mit gondol az aznapi kincsemről, és ő az első, aki felhívja a figyelmem a lehetséges kincsekre. Ja, és A pasi rovatomat róla írom.

Nem gondoltam, hogy bárki kíváncsi lesz a mondandómra, mégis úgy tűnik, néhány embernek örömet tudok csempészni a napjaiba. Nem a lájkok száma érdekel, vagy hogy hogyan növelhetném a nézettséget. Vannak olyan bloggerek, akiknek ez az egyik fő céljuk. Én szeretem, ha van, aki hozzám hasonlóan vidámnak talál egy szitut, és esetleg meg is osztja velem. Ha találok valami izgalmas dolgot, és tudom, hogy napikincs lesz belőle. Ha tapasztalok valami meglepő és érdekes apróságot, amit másoknak is mindenáron meg akarok mutatni. 

Anyukám néha szokott szólni, hogy ez vagy az mondta neki a faluban, hogy olvassa a blogomat, és ilyenkor mindig melegség járja át a szívem. Facebookon rám írnak páran, hogy "olvasom a blogodat", "jó a blog" vagy "szeretem a napi kincseidet", és ilyenkor tudom, hogy néhányan rajtam kívül is elkezdik majd keresni a kincseket. "Rááll a szemük."

A "kedvenc olvasómat" még szeretném nektek bemutatni.  


T. barátnőm -még a legelején, mikor elkezdtem írni a blogot- mesélte, hogy a nagymamája kedveli a blogomat. Gyakran kinyomtatta neki a bejegyzéseimet, hogy ő is el tudja olvasni. Egy olyan nénit képzeljetek magatok elé, aki kinézetre olyan, mint az Agatha Christie filmek Miss Marple figurája. Picike, törékeny, de belevaló. Párszor bejött már a munkahelyünkre, és minden alkalommal a nagymamám jutott róla eszembe (főleg mikor nyáron szalmakalapban és halásznadrágban láttam). T. a kinyomtatott bejegyzéseimet lefűzi, és úgy viszi mindig haza a nagymamájának, aki egyszerre olvassa el őket, egymás után mindet. T. rendszeresen szállítja neki az újabb adagokat, és a nagymamája a múltkor személyesen is megdicsért. Nagyon jól esett, bár nagyon zavarban voltam :) "Napikincsek-könyve" van...igazán megtisztelő!!!

Mi másért érné meg blogolni???

Ramada AURORA Hotel & Resort Lake Balaton - Wellness és pihenés Balatonalmádiban

Te kihasználod a kuponos akciókat? Napjainkban már olyan sok van belőlük az interneten, hogy nehéz kiválasztani melyik a leginkább nekünk tetsző. Mi szinte vadászunk a jobbnál jobb lehetőségekre, hiszen nagyon pihentető tud lenni egy hétvége egy szép városban. Hát még a Balatonnál!


Siófok, Keszthely és Balatonfüred is lehetett volna a célpontunk, azonban mi Balatonalmádi mellett döntöttünk. A kuponnal rendkívül kedvező áron jutottunk hozzá a mi tavaszi, feltöltődős, romantikus hétvégénkhez (ami egyébként hét közben volt). A Ramada Aurora Hotel & Resort Lake Balaton tökéletes választásnak bizonyult, mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet. Most nézzük, hogy milyen lehetőségei vannak az ember fiának (vagy lányának?) egy ilyen hotelben tavasszal.

A négycsillagos Hotelt már messziről megláttuk a kocsiból, hiszen magasan kiemelkedik az őt körülvevő nagyobb családi házak közül. Gyönyörű jelenség a rengeteg üveggel, tükröződő felülettel, és a sok emelettel.

Kuponok ide, akciók oda, bizony tartottam attól, hogy az első, vagy a második emeleten lesz a szobánk, hiszen a csodálatos balatoni kilátást nyilván a drágább szobák tartogatják – gondoltam én. Végül a hetedik emeleten egy olyan szobát kaptunk, ami a legmerészebb álmainkat is felülmúlta. A hatalmas ágy, a modern, felújított fürdőszoba és a beépített gardrób mind semmiség volt ahhoz a hatalmas méretű ablakhoz képest, ami elfoglalta az egyik teljes falat. Legszívesebben elsírtam volna magam a látványtól, hiszen az egész Balaton előttünk feküdt. Mivel március volt, ezért nagyon féltünk attól, hogy az időjárás nem igazán fog kedvezni nekünk, ám végül csodaszép időnk volt.


Első dolgunk volt a vízhez lesétálni, hiszen aki igazán szereti a Balatont, az soha nem lehet elég közel hozzá. A napsugarak vígan táncoltak a tó felszínén, olyan látvány volt, mintha az egész gyémántból lett volna. A víz ugyan nagyon hideg volt, de az apró hullámok eszünkbe juttatták azokat a napokat, amikor a nagy nyári melegben már csak a csobbanás adott „erőt és mindent lebíró akaratot”. Végigsétáltunk a parton, kedves régi ismerősként köszöntöttük a kacsákat, hattyúkat és egyéb (fogalmam sincs, milyen fajta, de elég félelmetes) madarakat.

A Hotelben délután 3 után lehetett elfoglalni a szobánkat, és miután már eleget gyönyörködtünk a kilátásban (hazudtam, nem lehet eleget gyönyörködni benne), átöltöztünk fürdőruhánkba, és megrohamoztuk a wellness részleget. A recepción kért köntösök nagyon jól jöttek, hiszen kiderült, hogy a hotelben vannak olyan liftek, amik a szobákból azonnal a szaunákhoz mennek, így nem volt kellemetlen „pongyolában végiglejteni” az egész épületen. A wellness részlegnél volt egy nagy úszómedence, egy kisebb jakuzzi, egy szauna, egy gőzfürdő és egy infraszauna. Mivel a jakuzzi szinte folyamatosan foglalt volt, így mi az idő nagy részében úsztunk, vagy pancsoltunk a nagy medencében, és kiizzadtuk magunkból a mérgeket az infraszaunában.




A Hotelnek van egy konditerme, és egy tornaterme is, nekünk természetes volt, hogy ha ott pihenünk az épületben, akkor ezeket is kipróbáljuk. A futópad, ellipszis tréner, szobabicikli és lépcsőző gép mellett rengeteg súlyzó és mindenféle szerkentyű kapott helyet. Mind nagyon jó állapotban volt, kellemesen fárasztó érzés volt egy kicsit mozogni az igen tartalmas ételek után.

Az általunk kifizetett akciós ár bőséges reggelit és vacsorát tartalmazott, így szerencsére ebédidőben, a továbbiakban is tudtunk szaunázni, úszni és kirándulni (nem tele hassal). Az ételek nagyon ízletesek voltak, bár természetesen akadt néhány vendég, aki a világ összes kincsével sem elégedett volna meg. Reggelire friss gyümölcslevet, minőségi teákat ittunk, míg vacsorára kipróbáltunk néhány igencsak ínycsiklandozó fogást.

Esténként a bárban élőzene szólt, így akik szerettek táncolni, azok hódolhattak e szenvedélyüknek. Nálunk ez csak az egyikünkre vonatkozik, így inkább csak hallgattuk a meglepően jó hangú énekes műsorát egy-egy pohárka rozé és néhány vendég társaságában. A bor nagyon ízletes volt, és kellemesen ellazított a (ki hitte volna, milyen) fárasztó nap(ok) végén.



A legcsodálatosabb látvány a balatoni napfelkelte volt, melyet a szobánk ablakából nézhettünk végig. Ki gondolta volna, hogy a Hotel által nyújtott szolgáltatások (étterem, szaunák, gőzfürdő, jakuzzi, uszoda, fitneszterem, stb.) mind eltörpülnek majd a szobánk hatalmas ablakából csodálható napfelkelte mellett? A kuponozás abszolút megérte, hiszen remek élmény volt az a három nap. A Ramada Aurora Hotel & Resort Lake Balatont jó szívvel ajánlom minden szerelmes párnak, családoknak, időseknek és akár egyedülállóknak is. Mindenki megtalálja a maga szórakozását.

Rendhagyó vendégposzt - Így látott Anyukám kamaszkoromban

Anyukámról sokan nem tudják, hogy milyen remekül ír. Számos cikke jelent meg újságban (melyeket az óvoda nevében írt), és gyermekneveléssel kapcsolatos szakmai írásai már az interneten is olvashatók. Mégis, az én kedvenceim azok, amiket rólunk, a családjáról ír. Sajnos nincs olyan sok, mint szeretném, de amiket megírt, azok nagyon a szívemhez nőttek, és bármikor szívesen olvasom őket.

Jó pár évvel ezelőtt (jó, megmondom, majdnem pontosan 12 éve) anyukám úgy vélte, az lesz a legjobb, ha megírja a Szalagavatóm történetét. Ez azért volt remek ötlet, mert egyrészt az utókornak is megmarad, másrészt imádom visszaolvasni a készülődés, a műsor és a saját sajtkukac mivoltom sztoriját. Remélem, a történet elolvasása után nem fogjátok azt gondolni, hogy egy kibírhatatlan nőszemély vagyok, bár be kell vallanom, kamaszkoromban kissé még a mostaninál is ficánkább voltam. (ajjajj....) 

A cikk Kristófné Ági írása

Olvassátok szeretettel:

"A középiskolákban évtizedek óta megrendezik a szalagavató ünnepséget valamikor a tél folyamán. Lényege abban áll, hogy a végzős (nagy tiszteletnek örvendő) diákok ruhájukra bársonyszalagot kapnak, melyen monogramjuk és a patinás intézményben eltöltött évek száma szerepel, valamint az iskolára utaló címer, kitűző, stb. A szalagot az osztályfőnök vagy az igazgató tűzi az ünnepi öltözetben díszelgő és izgalomtól piros arcú diák ruhájára, s ezt egészen az érettségiig ott viseli büszkén és boldogan. A szalag kitűzése után ünnepi műsor következik, melyet a negyedikes osztályok szerveznek és mutatnak be. 

Eszter lányunk (elérkezvén eme tisztes korba huszonhatodmagával), annak rendje és módja szerint, legjobb tudásával, szintén belevetette magát e kimagasló ünnep előkészületeibe. 

Családunk ekkor még gyanútlan volt....

Ha egészen pontosan akarok beszámolni e nevezetes eseményről, akkor az időben kicsit vissza kell tekintenem. Leánykánk ugyanis már kora ősztől a szalagavató bűvöletében élt, az ezzel kapcsolatos tervezgetések-teendők áthatották teljes érdeklődési körét. Márpedig ez a kör az ő esetében igen méretes. Családunk többi tagjára már az elején is hajmeresztő hatással volt Eszter nyüzsgése, napi beszámolói az osztály hozzáállásáról, a frizurák, sminkek, toalettek lehetőségeiről, a műsor készültségi fokáról, a hidegtálak mennyiségéről, a tanárok érdektelenségéről (nem adták oda óráikat a műsor előtti három teljes hétre). November végére azonban már a lojalitás határát súrolták túlfűtött kirohanásai, eszeveszett ötletei. 

Ekkorra már a nyugalmáról híres apánk is enyhe remegést érzett Eszter hazatérései előtt. Zoló egy-két rövid, jól irányzott megjegyzés után angolosan a szobájába távozott. Én, mint anya, igyekeztem teljes odaadással figyelni gyermekem eme heves megnyilatkozásaira, mimikám és gesztusaim nem árulták el a bennem háborgó indulatokat. 

Esztert nem zavarta különösebben a család pszichés állapota, kíméletlenül ismertette velünk a szalagavatót megelőző eszement események minden apró momentumát. Emellett minden esemény sértően jelentéktelennek számított és eltörpült. Ebben az időszakban rózsaszínre mázolhattuk volna a házunkat, három-négy hajléktalant a szobájába költöztethettünk volna, és bizonyára azt sem vette volna észre, ha az egri székesegyházat éppen a kertünkben helyezik el. Mi hárman egyebet már nem is tehettünk: vártuk az ünnep napjának beköszöntét, s a túlélésre helyeztük a hangsúlyt.

Eszter iskolai előmenetéről nem is mertünk érdeklődni ezekben az időkben (bizonyára szemrehányó megjegyzéseket tett volna, miszerint: "hogy tudsz most ilyesmivel foglalkozni?", "mi az az ellenőrző?"), ezért igyekeztünk legalább a táplálkozására, alapvető életszükségleteinek kielégítésére koncentrálni. 


Az ünnepi toalettet illetően kénytelen volt a bérmálásra készült, földig érő, (szerintünk gyönyörű) bordó ruhával kiegyezni. Nem akartuk ugyanis a környék összes eladóját és varrónőjét is az őrületbe kergetni, elég volt ezt elviselni nekünk, a szűk családnak. A buzgó leányka ezt tudomásul vette (kénytelen volt), ám újabb ötletei a továbbiakban a cipő és a frizura problematikájára irányultak. A cipő-projekt viszonylag hamar lezárult, megvásárolta ugyanis az Esztergomban kapható legmagasabb sarkú és legcsillogóbb lakkcipőt. Apánk tett ugyan apró célzást arra, hogy ebben menni is kellene, sőt táncolni is, és a ballagás-érettségi ünnepi öltözetéhez is ezt a topánkát szántuk, ám Eszter ezt egészen egyszerűen meg sem hallotta. Naponta felpróbálta a csodálatos lábbelit, ám mivel igencsak törte a lábát, hamar visszabújt kipróbált, viseltes papucsába. 

Az ünnepi frizura viszont nem volt ilyen egyszerű!

Eszter lányunkat szép színe és állagú hajjal áldotta meg az ég. Édesapja számára nem volt kétséges, hogy kibontott hajjal a legszebb. Nekem már voltak kétségeim, az édesapa elfogultságát ismerve pedig családi konfliktustól tartottam. Nos, Eszter kíméletlenül közölte is apánkkal, hogy a kibontott "gyönyörű haj" egyenesen ciki, sőt ósdi, teljesen botrányos hajviselet, ez a XIX. században volt időszerű. Enyhe gyomorgörccsel próbáltam megérdeklődni, hogy mi manapság a trendi hajviselet. Legnagyobb meglepetésünkre Eszter közölte, hogy a szalagavató bálon természetesen kontyot fog viselni. Nagy kő esett le a szívünkről, Zoló (aki már tartott a családi perpatvartól) megkönnyebbült sóhajt hallatott. Az elkövetkezendő napokat áthatotta a megfelelő fodrász, sőt fodrászmester megtalálása. A rendkívül divatos (és igencsak drága) szépségszalonra esett leánykánk választása.


Végre eljött a nagy nap, Eszter természetesen nem ment iskolába, igazoltuk ezt a napot, hiszen megérthettük, mennyi testi-lelki felkészülésre volt szüksége. Telefonkártyája ebben a hónapban jelentősen leamortizálódott, nem mertünk azonban szemrehányást tenni, mert minden fontos volt, amit telefonon kellett lebonyolítania, pl. T.-nek sikerült-e megvennie a neonzöld topot, B. ugyanúgy izgul-e mint ő, stb....

Nehéz éjszaka után, hajnali tíz óra körül elkészíttette ünnepi frizuráját, melyet én az óvodából hazaérkezve elsőként csodálhattam meg. Klasszikus kontyra számítottam (minimum menyasszonyi) így az én elképedésem viszonylag érthető volt. Szép hosszú haját a fodrász idomtalan tincsekbe kényszerítette, melyek azonban mégis valami kontyféléhez hasonlítottak. Ha pontosan akarom a látványt érzékeltetni, akkor azt kell mondjam: mintha a legnagyobb méretű hajcsavarókra tekerték volna a haját, majd a csavarókat eltávolítva úgy felejtették volna. Az összkép azonban mégiscsak szép volt, hiszen Eszterünk külső adottságai igazán kiválónak mondhatók. Zoló rögtön hazaérkezésekor minősítette az új frizurát: "Olyan mint egy ufó!" Az avatandó diáklány sértődötten vette tudomásul őszinte véleményünket, duzzogása egészen édesapja hazatéréséig tartott. A lányos-apa olvadozó tekintettel ecsetelte, mennyire gyönyörűnek találja magzatát eme divatos hajkölteménnyel. 

Az esti ünnepre a nagymamákkal együtt érkeztünk. Elhomályosult szemmel néztük a sok gyönyörű fiatalt, a szalagok kitűzését. A műsorok minden osztálynál táncokból, tanárparódiákból álltak. Természetesen Eszteréké volt a legötletesebb, legszínesebb, legpörgőbb...de valóban!!! Az osztály részéről befektetett idő és energia színvonalas, egészséges humort, emlékezetes perceket eredményezett nemcsak nekik, hanem minden résztvevőnek. Az előkészületek okozta "remegés" most valami valódinak tűnő remegéssé alakult. 

Hajcsavarók ide, tűsarkak oda, felnőtt a gyermek?

Eszter kitűzött szalagját látva saját szalagavatónkra emlékeztünk az apjával. A nagymamák meg a miénkre. A szalagok végigkísérik az életünket: szalag a pólyán, szalag a copfokban, szalag a galléron, szalag a ballagási csokrokon, s így tovább... A mi diáklányunk -megáldva a sokszor elképesztő ötlethalmazzal- egyre inkább közeledik önmagához, a saját ösvényéhez, amit nem taposhatunk ki helyette vagy neki, pedig nagyon szeretnénk. Ezt csakis ő teheti meg! S milyen jó, hogy ezt ennyi humorral, ennyi színnel teszi!"

Kíváncsi vagyok, anyukám vajon most hogyan és mit írna rólam?