A fogorvosokat az emberek többsége legalább annyira utálja, mint a nőgyógyászokat, urológusokat, esetleg matektanárokat...Azonban abban talán sokak álláspontja közös, hogy az ember nem szívesen nyitja ki a száját egy számára idegen személynek, hogy az aztán 5 centis közelségből vizsgálgassa, fúrja, faragja, (vagy legrosszabb esetben) húzza a fogait. A pasi és a fogorvos téma mostanában nagyon is aktuális a családunkban.
Apukám a napokban kétszer is járt fogorvosnál. Az első alkalom előtt hosszan beszélgettünk telefonon. Alig ismertem rá az én erős, bátor, igazi férfi apukámra, aki egy nap leforgása alatt olyan lett, mint a mesében a víziló, aki félt az oltástól. Ez a víziló annyira rettegett attól, hogy oltást kell kapnia, hogy mire az állatkert összes állata már vígan túl volt az egészen, és élvezhette a napsütést és a nyarat a saját ketrecében, addig ő csak rettegett és rettegett és egyre jobban félt ahogyan közeledett az idő.
Apukám is egész nap az órát figyelte, és mikor végre kiment a fejéből, hogy délután hova is kell mennie, szinte sokkolta a következő percben a felismerés. Nagyon szurkoltam neki, csurom víz volt a tenyerem, alig vártam hogy felhívjon, hogy túlélte-e. És tádáááám, lássatok csodát, túlélte. Pedig még fogat is húztak neki.
Úgy nőttem fel, hogy tudtam, retteg minden fogorvostól. Én sem rajongok értük, de valahogy ha egyszer muszáj elmenni, akkor kisebb halogatással ugyan, de megteszem. A fájó fognál kevés szörnyűbb dolog van. Családom férfi tagjai azonban még ezt is hajlandóak tűrni hosszú heteken, hónapokon (sőt, olykor éveken) át, csak ne kelljen fúró közelébe menniük.
Nem csak apukám az, aki elsunnyogja a fogorvoshoz járást. Életem párja, a bátor D. is olyan kicsire húzza össze magát, ha előkerül a téma, hogy akkora lesz mint Daisy kutyánk, aki mini yorkie. Tudja magáról, hogy ilyenkor egy gyáva nyúl, de annyira fél, hogy inkább menne vakbélműtétre altatás, érzéstelenítés nélkül, mint fogorvoshoz.
Történt egyszer, hogy napok óta fájt már a foga, míg végre kinyögte, hogy azok a napok bizony évben is mérhetők, kisebb-nagyobb nyugalmi időszakokkal. Képes volt ennyi ideig elviselni a fájdalmat csak azért, nehogy abba a bizonyos fejtámlás, nőgyógyászati formájú székbe kelljen ülnie. Addig-addig várt, míg egyik reggel egy hörcsög mellett ébredtem fel. Szép kis pofazacsija volt, elraktározhatott volna akár 10 napi élelmet is benne. Féloldalasan beszélt és mosolygott. Mivel igen nagy fájdalmai voltak, belement abba, hogy ha kerítek neki AZNAP DÉLELŐTTRE egy fogorvost, aki tudja fogadni, akkor megcsináltatja a fogát. (Tudom, hogy most sokan gondoljátok azt, hogy az ő foga, nehogymár én könyörögjek...felnőtt ember...stb..igen, de ha az én életem múlna azon, hogy bemegyek-e egy pókokkal teli szűk barlangba, hát bizony már kezdeném is sorban elajándékozgatni a személyes tárgyaimat, és egyéb kacatokat az utókornak. Van olyan félelem, amit igenis nehéz legyőzni)
A legdühítőbb az egészben, hogy amikor végre eljutottunk a doktornőhöz (akinek a nevét azóta is imáinkba foglaljuk), kiderült, hogy D.-nek, aki talán az általános iskolás kötelező fogorvos-látogatáson volt utoljára ilyen rendelőben, csupán csak három rossz foga van, az sem vészes. Sőt! Hallottam, ahogyan az orvos diktálta sorban a fogak számát/nevét az asszisztensnek (ez is jó, jó, rendben, egészséges), és a fejem egymás után lett zöld, sárga, majd vörös..Hogyan lehetséges az, hogy valaki, aki ennyire elhanyagolta az ellenőrzéseket, ilyen mázlista, míg én akár már most elkezdhetek gyűjteni az új fogsoromra???
Nos, egy dolog biztos. Bár akkor D., most pedig apukám is hihetetlen bátorságot mutatott a fogorvosnál, ők ketten továbbra is nagy ívben el fogják kerülni azt a bizonyos fúróhangot, azt a bizonyos fogorvosi rendelő illatot és azt a kis fém valamit, amivel a fogakat kocogtatják. Undorító dolgok. Mégis, ha az ember egyszer a közelükbe merészkedik, és felszabadultan lép ki a rendelő ajtaján, úgy érzi, hogy meg tudná menteni a világot egy megsemmisüléstől, el tudna húzni egy traktort a fogaival, vagy akár meg tudna birkózni egy felheccelt, nyáladzó BKV ellenőrrel is.
Tudjátok, miről beszélek, igaz?
Címkék: A pasi
