Mostanában elég sok helyen vitatéma a cuki - nem cuki kérdés. Akik nem tartják magukat igazi "cuki lánynak", azok között van, aki abban éli ki magát, hogy mindenféle bántó jelzővel illeti őket, aki pedig cukinak vallja magát, az lépten-nyomon azt lesi, ki zúdít a nyakába egy vödör jeges vizet emiatt.
Jómagam saját meglátásom szerint a cukik táborát erősítem. Ez sokak szerint nagyjából annyit jelent, hogy gyakran mosolygok, nincs agyam és remekül elevickélek a felszínen. Sok pillantásból érzem azt, hogy na, ennek sincs sütnivalója, de mindegy is, csinálja a kis rózsaszín cuki dolgait, hátha attól tényleg változik bármi is. Ezeknek az embereknek üzenem, hogy érdemes lenne megpróbálni a külső mögé is benézni.
Aki nem veszi a fáradtságot, hogy jobban megismerjen, az nagyon könnyen megfogalmazhatja rólam azt a körmondatot, miszerint "Elvan a sütibaba illatú világában, de biztosan nem foglalkoztatja a migráns kérdés, a társadalmi felelősségvállalás, a napi politikai hírek, a sztrájkok, a környezetszennyezés, vagy az ehhez hasonló lényeges dolgok. Lényeg, hogy meglegyen a napi cukisága, mert abból áll az élete". Sok blogger van, akit úgy piszkálnak mások, hogy közben magát a bloggert egyáltalán nem ismerik. Feliratkoznak a blogjára vagy a youtube csatornájára, megfigyelik és jól kibeszélik. Mert manapság az a trendi. Felőlem aztán jöhet a vizes vödör a fejemre, igenis vannak igazi csajos - cuki dolgaim, amiket imádok, és amik nagymértékben jellemeznek (és amiken nem fogok néhány megsavanyodott, született troll kedvéért változtatni):
- Gyűjtöm a körömlakkokat
- Bármikor szívesen plázázok
- Több cipőm van, mint kellene lennie
- Imádok babázni (igen, játékbabával)
- Minden kiskutyát megkönnyezek
- Kedvencem a rózsaszín
- Szeretek csacsogni
- Gyakran toporzékolok
- Sikítozok ha valami hihetetlenül aranyosat látok
- Szeretem a csicsás dobozos kozmetikumokat
- Tíz különböző színű órám van
- Van hercegnős/hóemberes/rénszarvasos párnám
- Hosszú ideig nagy műköröm és szolikedvelő voltam
És hogy mi van a cukiság mögött?
- Imádom fogdosni a csontikat az etetőanyagos vödörben
- Szeretek vadkempingezni, szeretek ilyenkor a Duna vizében hajat mosni
- Szeretem a verseket, szeretek olvasni, figyelem a napi híreket
- Imádok mezítláb mászkálni, még akkor is, ha a nap végére már 2 centi vastag megkeményedett koszréteg van a talpamon
- Nem csak egy mosolyból áll a fejem
- Egyetemi végzettségem van
- Imádom a zombikat, a sorozatgyilkosokat és a lélektani horrort
- Igyekszem naponta művelődni
- Gond nélkül megbirkózom a kutyahányással és az összekakilt szőnyeggel
- Rendszeresen olvasok történelmi regényeket
- Megfogom a gilisztákat, büdösbogarakat, és a hernyókat
- Imádok nyakig iszapos lenni homokvárépítés közben
... és még sorolhatnám.
Könnyen ítélkezünk mások felett, főleg, ha kapásból ráragaszthatjuk a másikra a buta, felszínes, igénytelen, sablonos jelzőket. Saját magunkban azonban ritkán látjuk meg a hibákat. Talán mert nem is nagyon keressük. Mi vagyunk a nagy megmondók, akik odavágják nyersen a tutit, mert az visz előrébb, az segít változni. Én köszönöm, de nem kérek a tutiból. Majd megmondja azt az anyukám, vagy a párom. Mert megmondják. De ők legalább ismernek és elfogadnak annak a "cuki, rózsaszín sipítozós lánynak", aki vagyok (emellett ismerik a belső értékeimet is). Ez a mai napi kincsem.
Címkék: Kincsek
