Idén május elsején rendezték meg a Nagy Futamot a Várkert Bazár előtt. A szervezők minden évben készülnek valamilyen meglepetéssel, amivel még érdekesebbé próbálják varázsolni a programot. Idén sem volt ez másképp. A bejegyzésben megmutatom, milyen egy ilyen rendezvény az én szememmel.
Nem vagyok az a tipikus fiús lány, sőt! Én sosem szerettem motorozni, focizni, kardozni, stb. Sokkal szívesebben játszottam a babáimmal, rajzolgattam vagy éppen a mesekönyveimet lapozgattam. Mégis, D.-vel már nagyon készültünk a Nagy Futamra, amin már harmadszorra vettünk részt együtt. Ez a rendezvény számomra is nagyon izgalmas és érdekes mindig, bár az is igaz, hogy valószínűleg nem pont azokat a dolgokat figyelem meg, mint azok, akik igazán értenek az autókhoz, motorokhoz.
A program előtti este D.-vel lementünk a Várkert Bazár előtt sorakozó autócsodákat megnézni és lefotózni, így már nagyon izgultunk a másnapi száguldozás miatt. A jól megtermett biztonsági őrök tenyere háromszor akkora volt, mint a fejem, láthatóan nagyon nagy hangsúlyt fektettek az autók védelmére. Egy-két versenyző már akkor is a helyszínen tartózkodott, köztük Keszthelyi Vivien is a maga 15 évével, gyönyörű megjelenésével és gyilkos tempójával.
Május elsején már reggel 7-kor kipattantam az ágyból, mert teljesen be voltam sózva a délelőtti program miatt. A lehető legpraktikusabban öltöztem föl, hogy ne kelljen hisztiznem a túl meleg vagy a túl hideg idő miatt (szerintem D. emiatt roppant boldog volt). Már a programkezdés előtt másfél órával elfoglaltuk a helyünket, ezúttal a Clark Ádám térnél, hogy jobban láthassuk az autókat, motorokat, kamionokat. Az útvonal más volt, mint az elmúlt években, gondolom ennek több oka is van. A napokban elolvastam a Totalcar Magazin értékelését az eseményről. Igen lehangoló volt, én teljesen máshogyan éltem meg az egészet.
Az biztos, hogy tavaly a programon résztvevő kisgyermekes szülők nagyon fel voltak háborodva azon, hogy az F1-es autók hangosak voltak, és a gyerekek sírtak emiatt. Hűha, ki voltak akadva rendesen, hogy a pálya le volt választva kordonokkal, tehát ha ők egy zárt helyet választottak maguknak, akkor bizony várniuk kellett a futam végéig, hogy átcsattoghassanak a babakocsikkal a pályán. Hogy miért olyan logikus az, hogy egy pici babát el kell hozni egy ilyen programra, nem értem. Mint ahogyan az is rejtély, hogy miért nézi valaki a kiskutyájával a Nascaros autókat?? Nos, ennyit a háborgásról. Az emberek nem változnak.
Délelőtt 11:25 - kor kezdődött a program. Először a minimotorosok vonultak fel, akiket meg lehetett zabálni, annyira aranyosak voltak azokon az aprócska járműveken. Ezt követően elindult a döbbenetes show. Az Audi TT (Keszthelyi Viviennel), a 3 db DTM autó, és a rallye Lada egyszerűen lenyűgöző volt, ugyanúgy, mint Gerhard Berger (volt F1-es pilóta) vezetésével a kissé régebbi F1 versenyautó. Kár lenne tagadnom, hogy a legjobban a Dakar kamionok tetszettek, egyszerűen imádtam nézni ahogy azok a nagy dögök gurultak. D. a három Nascar versenyautót várta nagyon, de Michelisz Norbit is jó volt látni a fekete Hondában, Gyurta Danival az anyósülésen.
Az biztos, hogy az autók hangja és az a fura fehér, lila és rózsaszín füst, ami a kocsik kereke közül terjedt szét a levegőben, nagy élmény volt. Imádtam azt, amikor már a távolból meghallottuk a motorok hangját, és tudtuk, hogy valami hatalmas, valami gyors vagy valami más izgalmas dolog közeledik. Jó ötlet volt néhány sportolót is bevonni a programba. A tavalyi nagy nevek idén ugyan nem vettek részt a rendezvényen, ám nekünk így is nagyon tetszett minden. Mivel a Várkert Bazártól kb. 10 perc könnyű, kényelmes sétára lakunk, így miután hazaugrottunk az autós program végén, már mehettünk is a légi bemutatót megnézni.
A délután további részében az autók helyét a repülőgépek és helikopterek vették át. Mivel az idő nagyon lehűlt, és elég hideg szél fújt, ezért nagyon örültünk annak, hogy kicsit megcsúszott a program, és sokkal előbb jöttek a mindenfelépörgő helikopterek és a hatalmas rózsaszín Wizzair Airbus. Tavaly is lenyűgözött a mérete, idén pedig sokkal jobb helyről és sokkal közelebbről csodálhattuk meg. Sajnos a rekordkísérletet már nem vártuk meg, de így is nagy izgalommal néztük otthonról az élő közvetítést (ami közben simán hallottuk a tőlünk max. 100 méterre repkedő repülők hangját).
Ebben az évben is nagyon sokan voltak kíváncsiak a programokra, sokan méltatlankodtak, sokan lelkendeztek örömükben. Egy dolog biztos, ezzel a programmal közelebb kerültek egy kicsit hozzánk az autók, repülők és helikopterek. Meg persze a kamionok!!! Oh, azok a kamionok!!!
