Olyan nagyon vártam a Hisztiparty napját... de annyira. Az összes időjárás előrejelző oldal hatalmas vihart, jégesőt, sok csapadékot jósolt arra a napra. Előre rettegtem attól, hogy az én színes fantáziámban élő szupervidám napot megsemmisíti néhány undormány fekete esőfelhő. Egész délután gyülekeztek a kis szemetek a házunk felett, én pedig egyre hisztisebb és kibírhatatlanabb lettem ettől.
Onnan jött az ötlet, hogy "bulit" tartok, hogy nagyon közeledett a 30. születésnapom, amit egyáltalán nem vártam. Kitaláltam, hogy megünneplem a húszas éveim végét, a fiatalságomat, a szűzies bájamat. Na jó, nem. Ám annyi biztos, hogy szerettem volna egy kis kerti bográcsozást azokkal, akik a napjaimba örömet csempésznek. Kinéztem egy napot jóval július 8 előtt, hogy még véletlenül se tűnjön szülinapozásnak az egész, majd belekezdtem a szervezésbe. Összevásároltam egy csomó színes holmit, köztük neon narancssárga és zöld szalvétát, kiwizöld poharakat, szivárványos szívószálakat, furcsa színes jégkrémszerű valamiket a Kikből (amik borzalmasak voltak) és ételfestékeket. A málna színű festékkel a saját lepkeformájú linzereimet színeztem meg, míg a kékkel anyukám stangliját. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy anyu egyáltalán nem volt boldog, sőt, M. barátnőm telefonos győzködése kellett ahhoz, hogy némi hajlandóságot mutasson a süti festésére. Ó, és másnap még azzal is bepróbálkozott, hogy eldugta az üvegcsét...nagy harc volt.. Apukámmal és D.-vel bevásároltunk, majd másnap, a kertiparty napján D.-vel felfújtunk egy halom különleges lufit, amit a tesóm menyasszonyától kaptam (feketét, aranyat, ezüstöt, és jó néhány extrém színűt).
Majdnem mindenki eljött, akit hívtam (akik pedig nem jöttek, azokat nagyon hiányoltam), ám próbáltam arra gondolni, amit R. mondogatott nekem egész héten, hogy úgy fogjuk magunkat jól érezni, ahányan leszünk, és kész. Mivel hisztipartynak indult az egész, így nem csodálkozott a családom, hogy készülődés közben brutál hisztis voltam, ahányszor csak a közeledő esőfelhőkre néztem. Elképzeltem magamban előre, hogy a kertben leszünk, és bele sem akartam gondolni abba, hogy a garázsba kényszerülhetünk holmi eső miatt.
A kis társaim (kivéve azokat, akiket D. hozott el a buszmegállótól) mindannyian eltévedtek, hála a kacskaringós, összevissza utcáknak. Kiderült az is, hogy mind térkép alapján, mind pedig telefonon keresztül alkalmatlan vagyok a navigálásra és útba igazításra. Mivel mindannyian az alsó úton érkeztek hozzánk, így nem látták a felső útra, a kapuba kikészített vendégváró falatokat (mindenféle Maoam cukorkákat) és a hatalmas karton "hisztiparty" táblát. Sebaj, körbejártam vele.
A legnagyobb félelmem, miszerint mindenki ül majd az asztal körül, és meg sem szólal, végül nem valósult meg, hála a vendégeim kedves természetének, pingpong tudásának, és annak, hogy szerették volna magukat jól érezni ezen a kis bográcsozáson. Apukám főzött, anyukám pedig sütit sütött a kedvemért! Olyan aranyosak voltak, nagyon jól esett a törődésük!!
Ajándékokat is kaptam, annak ellenére, hogy ez egy "NEM szülinapi buli" volt eredetileg. Mind nagyon ötletes és vicces volt, aminek azért örültem nagyon, mert azt mutatja az összes, hogy akiktől kaptam, azok eléggé megismertek, kiismertek engem a közös munkanapok, a beszélgetéseink, a shoppingkörutak és a baráti bandázások, lelkizések közben.
Az ajándékok nagy százaléka rózsaszín színű volt...nem véletlenül. Nagyon kedvelem ezt a vattacukor árnyalatot, és az össze többi fagyiszínt is. Zs., a kis tündér lány meglepett egy "Elbűvölő lány" azonosító kártyával (tehát már igazolni is tudom magam Óz, a nagy varázsló birodalmában), (vékony végű!!!) színes tollal, szülinapi mintás ragasztószalaggal, és egy baglyos kézfertőtlenítővel, aminek nagy hasznát vesszük majd munka közben.
R., akinek két hét múlva itt az esküvője (juhúúúú), lepketündér felszerelést ajándékozott nekem, varázspálcával (és csillogó pink lepkecsápokkal), valamint egy füzetet (gyönyörű, szép lapokkal, Papetri Paperworks stílusú rajzokkal), amibe a kísérő üzenet szerint a felnőttkori gondolataimat jegyezhetem le. Nos, nem tudom mikor lesznek ilyen gondolataim, tekintve, hogy örök gyereknek érzem magam a sok dilis dolgommal, de az tuti, hogy mindig minden füzetet meg tudok tölteni a kis bolond listáimmal. Ja, és kaptam egy képeslapot is, amin csillámos lufik vannak és nagyon kedves gondolatok!!!
Á. hozott nekem egy csodaszép lila virágot, amit az életem árán, minden tudásomat összeszedve igyekszem életben tartani. Eddig sikerrel.
Kaptam egy tiarát M. barátnőmtől, ami lepkés (tipikus kislányoknak való, csillivilli példány). Annyira jól állt, hogy még este fürdés közben is rajtam volt. A csomagban találtam még gumicukrokat, málnás csokit (imádom a málnát!!) és egy lepkés nyakláncot is. A legtöbb felsőmhöz nagyon passzol, és remélem szerencsét is fog hozni. M. egyébként még az előző munkahelyemen, Kecskeméten volt kollégám, és egyben barátnőm is. Szegényke elég sokat és bonyolultan utazott, hogy ott lehessen a hisztipartyn. Szerencsére ott is aludt nálunk, így másnap is élvezhettem még a társaságát.
F. barátnőmék később érkeztek mint a többiek, és alig tudtak maradni, mert az ikrek eléggé pityergős hangulatban voltak. Szó szerint mire kipakoltak, már tehették is vissza a két ordító lánykát az autóba. Nagyon sajnáltam a dolgot, hiszen vártam őket, és F. is nagyon készült az alkalomra a csajokkal. Sajnos a piciknek jön a foguk, ami bizony olyan fájdalommal jár, amin még az új lepkés varázspálcámmal sem tudtam segíteni.
F.-től egy nagyon szép dobozt kaptam átkötve egy hatalmas rózsaszín masnival. A dobozt másnap reggel nyitottam ki, és M. segítségével készítettem róla egy videót is, hogy F. részese lehessen a bontogatásnak. A videó nem lesz publikus, tekintve, hogy nagyon fáradtan, smink nélkül vagyok rajta, sokat káromkodok és bénázok benne. Annyit azonban elárulhatok, hogy a dobozban a hatalmas fehér unikornis volt a legkevésbé hivalkodó dolog. Kaptam málna színű körömlakkot, mentás karkötőt, mindenféle arcmaszkokat, csillámos habfürdőt, kastély formájú (!!!) fémdobozt tele csokival és gumicukrot is. A fényképek mellett meglepett még F. egy hercegnős és egy "boldog könyvvel", fánkos kincstárolóval és egy szívhez szóló levéllel is, melyet nagyon őrzök.
Én magam alig készítettem képeket, hiszen borzasztóan izgultam, amiatt, hogy minden rendben legyen, senki ne unatkozzon, éhezzen, szomjazzon, vagy maradjon színes süti nélkül. A hisztiparty fotókat utólag kaptam meg, és az összes képen úgy nézek ki, mint egy 12 éves lány. Tele rózsaszín lepkés csillogós mindenfélével. Nagyon boldog voltam. Az eső nem esett, a lufik megmaradtak végig, apukám finomat főzött, anyukám kék sütije nagyon vidám volt. Talán a 40. Születésnapom előtt már másfajta ajándékokat kapok majd, de az tuti, hogy ez az ünneplés sokkal, de sokkal jobb volt számomra egy kínos 30-as gyertyás bulinál. Köszönök mindenkinek mindent, életre szóló élmény volt!!!
Címkék: Kincsek
