Bevégeztetett - 30 lettem

Az elmúlt 3-4 hónapot végighisztiztem. Nincs mit szépíteni a dolgon, nem tudom kimenteni magam mindenféle vicces kifogással vagy mesével, el kell ismernem, hogy egy hisztikirálynő veszett el bennem. Sokan, sokszor mondták nekem, hogy az a nap is olyan lesz, mint a többi másik, amikor betöltöm a 30-at. Innen üzenem nekik, hogy nem lett az!


Az én csodálatos nagynéném tavaly nyáron, nyaralás közben azzal a javaslattal állt elő, hogy a következő (igen kerek) szülinapomat ünnepeljük együtt, szintén nyaralás közben, ugyanott. Már akkor is tetszett az ötlet, hogy ne otthon ülve sírjam tele a párnámat az öregedés jeleit keresve magamon, így nagyon vártam a közös családi nyaralást (nem a szülinapot!!!!) Minden nap addig napoztam, amíg el nem ment az árnyék este a medence széléről is, dinnyéztem, pihentem. Este szúnyogokat gyilkoltam, aztán elvesztettem újra és újra a harcot és végül ők gyilkoltak engem. Minket. A citromos sör hűsítően hatott rám a nagy melegben, miközben rejtvényt fejtettem, a jakuzziban lazítottam anyuékkal, vagy csak lebegtem a hideg vizes medencében (amíg a tesóm akkora bombákat nem ugrott, hogy az orromból és a számból is folyt a víz). A szülinapom egyre csak közeledett, míg én csak arra gondoltam, hogy mennyivel egyszerűbb így megküzdeni a napokkal, távol a hangos, büdös Budapesttől, a betonból áradó melegtől és a munkától. 


A születésnapom előtti este, vacsora közben egyszer csak azt éreztem, hogy valami nagyon erősen megszúrja a combomat. Mikor megnéztem hogy mi lehet az, láttam, hogy valószínűleg darázscsípés, ami aztán rövidke idő alatt hatalmasra dagadt. Allergiás vagyok a darázscsípésre, úgyhogy tudtam, hogy nem fog jól elsülni ez az egész. Engem minden évben megkörnyékeznek a darazsak, és mindig az a vége, hogy ügyeletet keresünk a közelben. Ez már az ötödik ilyen alkalom...
Apukám felajánlotta, hogy elvisz az ügyeletre, ahol kaptam egy igen kellemes injekciót izomba. Mindegy (gondoltam magamban), legalább túl vagyok rajta. Persze az orvos egy fiatal férfi volt, aminek marhára nem örültem, hiszen a felső combom belsején volt a csípés. Úgy is fogalmazhatnék, hogy inkább tiporjon el egy bölénycsorda, minthogy a bugyimat mutogassam (akár orvosnak, akár másnak).

Amikor eljött a nagy nap reggele, anyukám kiviharzott a szobájukból, és máris hozott egy üveg Süsü pezsgőt két viharvert pohárral. Leültünk az ágyamra és kettecskén ünnepeltünk, mint akkor, amikor még senki nem tudott arról, hogy megszülettem. Az éjszaka közepén úgy döntöttem, hogy szeretnék a világra jönni. Másnap reggel beindították volna a szülést, de úgy látszik, már akkor is kiállhatatlan akaratos kis szuka voltam, és azt mondtam "Majd én megmutatom nektek, hogy akkor születek meg, amikor én akarok". Akkor még nem volt mobiltelefon, de vezetékes telefon is csak a nagyágyúknak. Reggelig, amíg apu be nem telefonált a kórházba, hogy hogyan telt anyunak az éjszaka, anyukám privát kis titka voltam. Így a nyaralásunkon a születésnapom reggele, anyu és az én pillanatom volt. 30 év különbséggel. 

Nem volt bennem rossz érzés amiatt, hogy eljött a nap, így utólag visszagondolva maga a várakozás sokkal nehezebb volt. Az öcsémtől kaptam egy szülinapos szalagot, ami végig rajtam volt, és délután a családommal együtt ünnepeltünk, tortáztunk. Szuper személyre szóló ajándékokat kaptam, amiket most is imádok nézegetni, hát még használni!!!!


Estére a darázscsípés még nagyobbra duzzadt és dupla akkora lett a bőröm felszínén, mint előző este. Akkor D.-vel ültem be a kocsiba, és ismét ellátogattunk az ügyeletre. Akkora adag szteroidot kaptam (szintén injekcióban), hogy be sem tudtam ülni a kocsiba. Isten a megmondhatója, mekkora hisztiláda vagyok, ám ez tényleg nagyon fájt. Még két napig úgy vakartam a bőröm, mintha nemibeteg lennék (mert ugye megtévesztően hasonló helyen volt a csípés), és így mászkáltam végig egy napot Zamárdiban a Soundon is. Alig lehettem ciki...A szuri helyén pedig egy medence méretű, hatalmas lila folt éktelenkedett. 

A születésnapom után néhány nappal megkeresett Réka, a Pictures of Our Life bloggere, és elújságolta, hogy csomagom fog érkezni. Napokig nézegettem a postaládát, míg egy reggel végre megszereztem a csomagomat. Nem csak Réka küldte nekem, hanem BettiHanna és Ági is, akik egytől egyik olyan bloggerek, akik nem csak tehetségesek, de igazi tündérbogyók is. A születésnapom napján adta fel Réka a dobozt, aki nagyon édesen szervezte meg ezt az egészet, hiszen azért találta ki, mert olvasta a blogomon, hogy nem várom a születésnapomat. Megkereste a lányokat és így történt, hogy egy hatalmas dobozt kaptam tőlük telis-tele figyelmességekkel. Tollakkal, sminkcuccokkal, hajbavalókkal, cukiságokkal és képeslapokkal. Nagyon megszépítették a napomat!!!!! 

Azt hiszem, a születésnapom margójára még annyit mindenképpen írnom kell, hogy ennyi szeretetet, kedvességet és boldogságot soha nem kaptam, mint most, a 30. születésnapom körül. Jó érzés így élni, jó érzés, hogy ilyen jó emberek vesznek körül! 

Köszönöm mindenkinek!

A Balaton Sound elköszön – hőség és őrület minden szegletben

A Balaton Sound az a fesztivál, ami manapság talán a leginkább megosztó a fiatalok körében. Vannak, akik a rendezvény gondolatától is rosszul vannak, azonban sokan már tavasszal lefoglalják maguknak a szállást Zamárdiban, elsők között szerzik be a bérletüket, és olyanok is vannak, akik hosszú hónapokig spórolnak, hogy egy-egy koncerten ott lehessenek. Akárhonnan nézzük, a Sound nagy esemény, amiről sokáig beszélnek minden évben.


Az idei Balaton Sound rengeteg meglepetést tartogatott. Az elmúlt napokban igen negatív sajtó visszhangja volt a fesztiválnak, ennek köszönhetően sokan sokféle ítéletet mondtak ki felette. Egy dolog azonban biztos. Az oda látogatók maximálisan kitombolhatták magukat a sok neves fellépőnek köszönhetően, és az időjárás is nagyon kegyes volt hozzájuk.

A fesztivál utolsó napjára olyan melegben érkeztünk, hogy rögtön fellelkesültünk annak láttán, hogy a víz tele van strandolókkal, vagyis kellően meleg a fürdéshez. A kapun igen hosszú és bonyolult intézkedést követően jutottunk át, hiszen a szervezők maximálisan törekedtek a biztonság megőrzésére. Ezen kívül nagyon hasznos volt ismét az is, hogy csupán speciális kártyával lehetett fizetni a fesztivál területén, így nem kellett bankkártyával vagy készpénzzel bíbelődni. Ezek a praktikus megoldások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ne alakuljanak ki hosszú sorok várakozás közben. 




A fesztiválozó fiatalok az utolsó napon már láthatóan lemerült elemekkel evickéltek, sokan még az előző esti bulizás után pihentek vagy aludtak a Balaton partján. A hatalmas meleg ellenére azért a vízparton napozó bikinis hölgyek kellemes perceket okoztak az arra járóknak, és előkerült néhány olyan látványos strandkellék is, mint a hatalmas ananász-úszógumi, amivel egy nagyon vidám fiatalember pózolt fotósunknak.

A jelmezes fesztiválozók között talán a legüdítőbb látvány az a két fiatal volt, akik hatalmas indián tollakkal mászkáltak egész nap, a 40 fok ellenére. Sokan adták bizonyítékát annak is, hogy a bungee jumping és a katapult töretlen népszerűségnek örvend, hiszen senkit nem tartott vissza sem a hőség, sem pedig a magasság az őrülettől.

Kora délután a Super Stereo koncertjét hallgattuk meg, ahol ugyan a forróság miatt kevesen buliztak, ám a srácok olyan lendülettel és beleéléssel zenéltek, mintha a Nagyszínpadon teltházas koncertjük lett volna. 





A fellépők között nagyon népszerű volt Duke Dumont, és az őt követő Tyga is. A színpad előtt hömpölygő tömeg ugrálása a VIP szektor kezdeti csendjét is megtörte, és a hangulat az este közeledtével csak tovább fokozódott. Népszerű volt még a Karanyi Dj Set W Big John Whitfield a Heineken Beach színpadán, illetve a Cloud 9+ a Jäger Arénában.

Majka és Curtis olyan lendülettel és fergeteges hangulattal koronázta meg az estét, amire talán még ők sem számítottak. Az Aréna mellől remekül rá lehetett látni a Nagyszínpadnál fellőtt tűzijátékra, miközben a két rapper olyan koncertet adott, amiről valószínűleg mindenki elégedetten távozott.

Napközben a fesztiválozók többsége a Balaton hűs vizét választotta a programok helyett, ami hatalmas előnye a Soundnak. A vízi pisztollyal lövöldöző lányoknak mindenki örült, ahogyan a vízi színpadon felállított Balaton Sound felirat is hatalmas sikert aratott. A lengén öltözött hölgyek mellett pedig talán csak a vízi mentők dobogtattak meg több szívet.

A Halott Pénz felrobbantotta szombaton a Plázs színpadát

Az idei strandszezon a Siófokon élők és az ide látogatók számára egyaránt sok meglepetést tartogat annak köszönhetően, hogy a Plázs Siófok megnyitotta kapuit az Aranyparton. A szervezők egész nyáron koncertekkel várják a szórakozni vágyókat. Ennek a sorozatnak a második állomásán, a Halott Pénz koncertjén ismét alkalmam volt sajtósként részt venni.


Nagyon vártam a Halott Pénz koncertjét, hiszen hihetetlenül népszerűek most a srácok. A rádiók naponta többször lejátsszák a számaikat, a szórakozóhelyeken teli torokból kiabálva éneklik az emberek a „Darabokra törted a szívem” vagy éppen a „Helló Lányok” slágerek sorait. Nincs mese, olyan közkedveltek, hogy számos fesztivál és népszerű, több ezres tömegeket megmozgató rendezvény vastag betűvel kiemelt vendégei. A Plázs Siófok véleményem szerint igen szerencsés és leleményes, hogy július első szombat estéjére megkaparintotta őket magának.

A Plázsra immár harmadik alkalommal érkeztem úgy, hogy maximálisan elégedett voltam mindennel. A bejáratnál, ahogyan a WellHello koncert előtt is, átestünk egy biztonsági ellenőrzésen. A táskámba belepillantott egy hatalmasra nőtt biztonsági őr (és végig is csipogtatott), aki igen barátságosan és udvariasan tette mindezt. A Plázs nyitásáról olvastam ugyan néhány negatív kritikát, már ami a biztonsági őrök és a hostessek munkáját illeti, ezekkel azonban nem értek egyet, tapasztalatom szerint a személyzet minden tagja igyekezett biztosítani a vendégek maximális kényelmét, a lehető legudvariasabb módon.


Éppen a naplementére érkeztünk az Aranypartra, és örömmel tapasztaltuk, hogy sokan a vízben álldogálva gyönyörködtek a lemenő nap fényétől színes égboltban. A Halott Pénz leglelkesebb rajongói már jóval a kezdés előtt a színpad előtt sorakoztak, az EB követőit pedig sikerült megfogni azzal, hogy egy kivetítőn figyelemmel lehetett kísérni a német és az olasz válogatott küzdelmét, mindezt a koncert közben a háttérből is.

A korábbi koncerthez hasonlóan ismét a VIP teraszon szórakozhattunk, aminek a bejáratánál egy őr rendkívül szigorúan számolta az embereket, hiszen a teraszon a biztonsági előírások miatt maximum 70 fő tartózkodhat. Mivel hamar érkeztünk, ezért remek helyen, a terasz korlátjánál álldogálva hallgathattuk végig a Halott Pénzt. Az együttes igazán odafigyelt a bulizók igényeire, az énekesek olyan profin pörgették fel a hangulatot, hogy alig lehetett velük tartani a lépést. Az énekhangokról mindenképpen szó kell, hogy essen, hiszen ritka az, amikor egy ilyen hosszú élő koncerten nagyítóval sem lehet hibát találni a minőségen. A fiúk minden ismertebb számot eljátszottak, emellett pedig régebbi számokkal is bővítették a repertoárt, az őket kedvelő közönség nem kis örömére.



A koncertet ugyanolyan arányban hallgatták a kiskamaszok, mint a harmincas vagy akár a hatvanas korosztály képviselői. Nagyon jó volt látni, ahogy az anyukák a lányaikkal együtt buliztak, és énekelték, hogy „Valami van a levegőben”. Mellettünk a teraszon két kislány végig ismerte és énekelte az összes szöveget, még az igen pikáns részeket is. A színpad előtt táncoló tömeg tombolt, sokan mezítláb buliztak a homokban, és hangosan ordították a dalok szövegét az igen meleg siófoki éjszakába.

A víz közelsége mit sem segített a még este kilenckor is érezhető gyilkos melegen, azonban a VIP karszalagért járó ajándék italkuponnal szerzett jéghideg limonádé és a vodkaszóda hatalmas felüdülést jelentett.


A Halott Pénz pedig talán nem is hozhatta volna jobban lendületbe a tömeget, ennek köszönhetően még a hazafele vezető úton is az ő számaikat dúdoltuk, a közeledő vihart kísérő hatalmas villámok kíséretében. Külön köszönet jár a szervezőknek, profi munkájuknak köszönhetően ismét megajándékoztak minket egy fantasztikus nyári élménnyel. Nem kérdés, a Plázs Siófok ismét olyan rendezvénnyel várta a látogatóit, mely várakozáson felülire sikeredett. Ha a WellHello megadta a kezdő lendületet az Aranypart legtrendibb helyének, akkor bizony a Halott Pénz felrobbantotta mind a Plázst, mind pedig a tinik szívét.

7 pasi, akibe beleszerettem (a tánctudása miatt)

Nagyon szeretem a zenés-táncos filmeket. Van közöttük olyan, amit kár minden nap szívesen megnéznék, és talán még akkor sem unnám meg. Ezekben a filmekben -bár a nők is nagyon jól táncolnak- a férfiak táncmozdulataira szívesebben emlékszem vissza. Minden filmnézés alkalmával újra és újra beleszeretek a karakterükbe. Te is így vagy ezzel?


John Travolta

John Travolta hatalmas kedvencem. Gyerekkoromban mindig Sandy szerettem volna lenni a Grease-ből, mert arról álmodoztam, hogy Danny Zuko udvarol majd nekem. Kétségtelen, hogy Travolta csípőmozgásával világok sorsát lehetne megmenteni, és nem láttam olyan filmet, ami miatt annyira szeretnék 1958-ban diák lenni, mint a Grease nézése után. Köszönjük meg Travolta szüleinek, hogy fiukat már 6 éves korában táncolni járatták! 


Patrick Swayze

A filmben Johnny a lényeg. Jó, persze nagyon szép, meg romantikus az, hogy Baby, a diáklány a vakáció ideje alatt beleszeret az öntörvényű, vagány táncosba, de kit izgat mindez, amikor Patrick Swayze-t mutatja a kamera?? A színész édesanyja tánctanár és táncos volt, a fiát balettra járatta, így nem volt meglepő, hogy Patrick később táncművészetin végzett. A Dirty Dancing kulcsmondata, a "Babyt senki sem ültetheti a sarokba" pedig minden női szívet megdobogtat a világon. 

Diego Luna

A Dirty Dancing folytatásáért legalább annyira odavoltam, mint az eredetiért. Bár a film nem kapott túl jó kritikát, Diego Luna táncmozdulatai miatt mindenképpen érdemes egyszer megnézni (vagy tizenötször, vagy ötvenszer). Javier Suarez igazi "piszkos táncot" táncol a kubai szórakozóhelyeken, ami tele van szenvedéllyel, így nem csoda, hogy beleszeret a helyes kis Katey. Meg mindenki, akinek ugyan nem jön be az ilyen típusú pasi, de hajlamos beleszeretni a tánca miatt. Nekem sikerült. 


Channing Tatum

Aki látta már, hogy hogyan táncol Channing Tatum, annak nem lehet kérdés, hogy miért szeretek bele állandóan az általa alakított Tyler Gage-be a Step up 1.-ben. A filmben nagyon szimpatikus a lázadó hiphop táncos karaktere, amit a kis partnere is igen hamar felfedez. Channing egyébként táncolt már Ricky Martin egyik klipjében is, és szerepet kapott a Step up 2-ben is. 


Adam G. Sevani

Édesapja profi táncos volt, így Adam is hamar megismerte ezt a világot, és hamar el is merült benne. A srác olyan alakítást nyújt a Step up filmekben, ami felejthetetlen. A lábai gumiból vannak, és nem lehet szabad szemmel követni a mozgásukat. Élvezet nézni, ahogyan örömét leli a táncban, és a film nézése közben bárki megirigyelheti az Adam által alakított Moose karakterét. A színész többek között Will Smith és Missy Elliot klibjében is táncolt már. 


Rick Malambri

Ezt a választást talán már magyaráznom sem kell. Szintén Step up film, ezúttal a 3. rész. Rick Malambri táncosként és modellként dolgozott, amikor megkapta Luke szerepét, ami (valljuk be) igen hálás szerep. Bár a film bármelyik jelenetét kiválaszthattam volna, mégis az tetszik a legjobban ahogyan Luke tangót táncol Natalie-val (Sharni Vinson). Te mit gondolsz róla?

Sean Patrick Thomas

A szívem érted RAPes olyan film, amit még kamaszkoromban kölcsönöztem ki először a helyi videotékából. Amikor hazavittem, és betettem a videóba, már tudtam, hogy jó választás. Sean Patrick Thomas Dereket alakítja, aki nagyon menő srác a középiskolában, de még még ennél is népszerűbb hiphop táncos a helyi klubban. Derek ösztönösen jól mozog, és öröm figyelni, ahogyan esténként Saraval táncol. Ki ne lenne a lány helyében?


Talán senkit nem lep meg a listám. Én mindegyik filmért, mindegyik karakterért odavagyok, és bármelyiket szívesen megnézem bármikor. A lista persze tovább is bővíthető, és sokan sorakoznak és pályáznak arra, hogy rákerüljenek. 

Fel kell kötni a gatyájukat, ha Travoltával akarnak versenybe szállni...
Neked ki a kedvenced?

10+1 bizonyíték, hogy menthetetlenül Balaton imádó vagy

Magadra ismersz?


1. Ha leülsz a kövekre a Balaton partján megnézni a naplementét, soha többet nem akarsz onnan elmenni. Háromszor annyi képet készítesz róla, mint egy „átlagos” nyaraló, és mindet másnak és egyre szebbnek látod!

2. A szíved hevesen ver, a lábaid remegnek, a szemeid pedig kocsányon lógnak, annyira várod a percet, hogy végre megpillantsd az autóból vagy a vonat ablakából a Balatont (és így érzel minden egyes alkalommal).


3. Szívesen ellátogatsz a Balatonra télen is, amikor még sem a hattyúk, sem a kacsák nem ostromolnak. Csak ülsz a télikabátodban egy padon, és élvezed, ahogyan a napfény erőtlen melege simogatja az arcodat.

4. Visszasírod a régi időket, amikor a vonaton csak le kellett húznod az ablakot, kihajoltál rajta és az alkarodra támaszkodva nézted a déli part elsuhanó strandjait, a fürdőzőket és a lángosos bódékat.

5. A Balaton partján még az sem zavar, ha a strandon a hamburgeredet nem zsömlében, hanem kifliben adják. Kit izgat egy ilyen szuper helyen egy ilyen parányi apróság?

6. Mindegy hol vagy és kivel beszélgetsz, mindig van egy jó sztorid, ami a Balaton partján történt veled.


7. Órákig tudnál lebegni, napozni egy színes gumimatrac tetején, és csak akkor szakítanád meg ezt a semmittevést, ha átteszed a székhelyed egy vízi bicikli hátuljára.

8. Sóvárogva gondolsz vissza azokra a nyári szünetekre, amikor a nagyszüleid felpakolták úszógumikkal és napernyőkkel a Trabantot vagy a Zsigulit, és 50-nel süvítettetek a Balaton felé.

9. Mindig kapható vagy egy kis őrültségre, ha a Balcsin nyaralsz. Lássuk, hányan fértek fel összesen egy vízi biciklire? Ja, hogy vontatni is tudtok pluszban egy csónakot? Annál jobb!


10. A Balaton vizének illata, színe és hőmérséklete, a strandok hangulata és az esti bulizások ígérete tartja benned a lelket a munkahelyeden februártól júliusig.

+1. A tavon ringatózó vitorlások látvány annyira megdobogtatja a szíved, hogy bármikor felcsapnál hajóskapitánynak (vagy akár csak egy egyszerű matróznak is).

Mission Impossible - avagy hogyan menekülj az örömanya(ruha) elől

Anyukám azóta hisztis, mióta rádöbbent, hogy nem mehet akármiben az öcsém esküvőjére. Tudta ugyan, hogy előbb-utóbb kerítenie kell egy szép ruhát magának, és addig nem is volt problémája a dologgal, amíg a számítógép előtt ülve böngészte a lehetőségeket. Amikor azonban már be kellett lépnie a próbafülkébe, és magára kellett öltenie egy igazi (nem virtuális) ruhát, olyan hisztiáradatot zúdított a család nagy részére, hogy mindenki aki tehette, menekült előle. 


Nagy nehezen sikerült rávenni arra, hogy rászánjon egy csodálatos szombat délelőttöt a vásárlásra, amikor azonban eljött a nagy nap, és ömlött az eső, az én hiperaranyos anyukám rálépett a házisárkánnyá változás útjára. Ha apukám nem eszközölt volna némi szigort, akkor anyu még mindig ott sopánkodna a házban, hogy ő soha de soha nem fog elindulni sehova ebben az ítéletidőben (főleg nem shoppingolni, amit utál!!!). 

Amikor végre bejutottunk Budapest egyik legdrágább plázájába, nagy reményeket fűztem a vásárláshoz. Sok igényes üzlet, nem csak S-es méretű ruhák, tömegnyomor nélkül. Szinte már tökéletesen hangzott...Anyu kezdetben nagyon lelkesnek bizonyult, kedvesen elmondta, hogy nagyjából mik a tervei, szerinte mi állna jól neki és hogy mekkora összeget szán az álomruhájára. Mivel a vásárlás a véremben van, nem számítottam túl nagy harcra, megcéloztam vele a boltokat és boldogan kerestem/kutattam az IGAZIT. 

A túra elején még anyu is nézegette a ruhákat, kibeszéltük a legviccesebb darabokat, és ájuldoztunk néhány gyönyörű felső láttán. Most amúgy is annyira szép színek díszítik a polcokat, hogy a világ összes pénze sem lenne elég egy gardróbfrissítéshez. Gondolatban már az otthon lévő ruhákkal párosítottuk össze a Mammut felhozatalát. Ezután jött a feketeleves. Bármit találtunk, az soha nem volt elég csinos, elég jó árnyalatú, elég netapadjonhozzámmertmindjártsikítok (egy esküvőhöz). Miután a legnevesebb üzleteket és a kisebb nevenincs butikokat is körbejártuk, és anyu annyi panaszt zúdított rám, hogy már feltérképeztem az összes vészkijáratot a szememmel, arra a döntésre jutottunk, hogy leülünk enni. Ki ne lenne boldogabb egy jó kis görög gyros után???

Ha előbb tudom, hogy anyunak ez olyan lesz, mintha üzemanyagot tankolna fel, már 11 órakor könyörögtem  volna a vendéglátósoknak, hogy aznap nyissanak korábban és mentsék meg a hazát az örömanya által kavart forgószéltől. Miközben ettünk, anyu már célozgatott arra, hogy az a ruha, amit elsőként felpróbált, nem is lenne olyan rossz, ha ez vagy az vagy amaz nem úgy lenne rajta. (Az a ruha egyébként csodálatosan festett mind a fogason, mind pedig anyukámon!!!) Megegyeztünk abban, hogy újra felpróbálja, hogy apukám is láthassa rajta. Anyu beleegyezett ugyan, de kijelentette, hogy ő ma bizony nem vesz ruhát, és új üzletbe sem teszi be a lábát, nemhogy próbafülkébe. Ha zöldebb lett volna a feje, maga lett volna a boszorkány az Óz, a nagy varázslóból.


Amint újra felvette az álomruhát, és elhitte nekem, hogy az egy számmal kisebb is tökéletesen jó rá, megváltozott körülöttünk a levegő. A ruha mindenhol csodaszépen állt rajta, és már nem volt kétezerháromszázhetvenkettő kifogása ellene. Csak egy. Nincs hozzá blézer. Azt hiszem abban a pillanatban már azt fontolgattam, hogy leborotválom a hajam, és pucéran kifekszem az esőre, hogy egy kicsit lenyugodjak, de szerencsére az eladó hölgy egy ártatlan mondattal lezárta a kérdést. Javasolta, hogy blézer helyett válasszon anyu egy szép kendőt. Ekkor anyukám annyira megnyugodott, hogy nemcsak a ruhát vette meg, de még egy cipőt is beújított és táskát is nézegetett magának. A cipőboltban a vicc kedvéért felpróbált néhány olyan cipőt is, amit biztosan soha nem venne fel a 36-os törpetalpára. Persze ekkor már jó kedve volt, elillant az egész napos házisárkány/boszorkány feeling. 


A történelemkönyvekbe úgy vonul majd be a július 16.-a, mint az a nap, amikor az a nő is megtanult igent mondani egy ruhára, akit három tank, négy utasszállító hajó, tizenöt uszály és Napóleon hadserege sem tudott volna odavontatni egy női ruhaüzletbe, főleg nem az egyberuhák polcaihoz. Nekem sikerült. Az eladók fellélegeztek távozásunkkor, és valószínűleg beadják a felmondásukat, ha még egyszer meglátják anyut a környéken. Én pedig inkább
  • bekenem magam mézzel és bár allergiás vagyok, hagyom, hogy a darazsak szétszurkáljanak
  • kifekszem a hangyák közé összekötözött kezekkel
  • lemegyek éjszaka a pincébe és magamra zárom az ajtót, hogy a pókok halálra ijesszenek
  • megeszek egy halom pacalt, körömpörköltet vagy aranyos őzikéből készült kaját
  • lemegyek a strandra és bikiniben ordítozok hogy "ide nézzetek milyen jó a testem"
  • átmegyek a szomszédhoz, aki az ellenségem, és befonjuk egymás haját forrócsokizás közben 
  • kifekszem a napra és rákká égek
  • és beállok pedikűrösnek, bármennyire is utálom az undorító lábakat
mint hogy még egyszer elkísérjem anyukámat örömanya ruhát venni. De köszönöm az élményt anyu, felejthetetlen volt!!! :) 



Esküvő/ Level 2.0 (...és csak jön és jön az ár...)

Úgy látszik, ebben az évben több esküvőt látok egészen közelről, mint összesen eddigi életem során. Bár az is igaz, hogy kislány koromban feleannyira sem voltam függő tőlük, mint most. R. esküvőjének épphogy vége, máris itt a következő, T. barátnőmé. A Királylány nem az a cukimuki típus, ha esküvőkről van szó...vagyis egészen idáig nem volt az.


R. készülődését első sorból nézhettük végig a munkahelyünkön minden áldott reggel. És napközben. És délután.  Sőt, igazából mindig. T., a királylány soha nem hagyott ki egyetlen pillanatot sem, hogy cukkoljon minket a túl aprólékos intézkedés, a betűtípus választás, a fátyol és minden egyéb miatt. Kinevetett, ugratott, kifigurázott minket (és mindezt olyan kis sunyi mosollyal az arcán tette, hogy nem lehetett rá haragudni). Egész addig heccelt, amíg (hogy is mondják?? Aha, megvan=>) visszanyalt az a bizonyos fagyi. Eljött az a nap, amikor elkezdte szervezni a saját miniatűr esküvőjét, és eközben rájött, hogy nem is lesz az olyan mini. 

Jó....lehet, hogy benne van az én kezem is a dologban....

T. nagyjából minden olyan dolgon nevetett korábban, ami most az ő esküvőjén is lesz. Először azzal kezdte, hogy 7,5 perces szertartás lesz és kész, ennyi. Megbeszéltük, hogy keresünk neki egy csodaszép hosszú fehér ruhát, és kitaláljuk mi legyen a hajában. Ezután elmentünk R. esküvőjére, ami mindent megváltoztatott. T. leendő férje, R. egy beszélgetés közben szerencsére meghallotta a lelkesedést a szavaimban, és annyira megtetszett neki az esküvőtéma, hogy T. hétfő reggel még köszönni sem volt hajlandó, annyira duzzogott magában az egyre növekvő esküvője miatt. Én pedig majd' megpukkadtam a nevetéstől, hiszen tudtam, hogy előbb-utóbb ő is meg fogja szeretni ezt az egész hacacárét. Hála R. kitartó pasis zümmögésének, és az én lelkes hátszelemnek, kettőjük esküvőjén már lesz meghívó, menyasszonyi ruha, koszorúslány, fátyol, csokor, és minden egyéb. És én még mindig pukkadok a nevetéstől, és alkalmanként (vagyis mindig) T. orra alá dörgölöm, hogy anno annyit cukkolt minket UGYANEZEKÉRT. Ő pedig csak mosolyog és tűri. Tűri, hiszen megmondtam neki, hogy ezt még egy ideig hallgatni fogja, bármit is tesz. 


A legeslegelső (sziporkázó, tűzijátékos, szerelemrerádöbbenős) pillanattól fogva figyelemmel kísérem a kapcsolatukat, mert kísértetiesen olyan, mint az enyém D.-vel. Tudom, hogyan dobog a szívük és milyen, amikor egymással vannak. Talán még T. sem tudta annyira, mint én, hogy merre viszi őket majd a sors. Rengeteg kulisszatitok, mesterkedés, hullámvölgy, sárkánnyal való küzdelem van mögöttük, és örülök, hogy most azt látom, végre sínen vannak. (Ezerféle szemszögből tanulmányoztam R.-t. Igen, jól olvasod, R.! Tudnom kellett, hogy nem-e olyan kerül a királylány mellé, akiből már az  évek alatt éppen elég volt neki. De megnyugodtam, tudom, hogy vigyázol rá és a támasza leszel. És különben is, mást nem ismerek, aki mindenhol SZERELMEMnek írja a párja nevét...)

Az esküvőszervezés még tartogat ugyan kihívásokat, és a lánybúcsú is hátra van még, de talán most már minden kirakó a helyére kerül. Az első bejegyzéseim egyike T.-ről, a királylányról szólt. Azóta sok minden változott. Megvan a királyfi és jelképesen a fehér ló, kacsalábon forgó palota és hintó, tündérkeresztanya, elvarázsolt torony is...talán minden...végre Sárkány nélkül. 

Megéri hinni a tündérmesékben. Valóra válnak. Mindig. 

Járd körbe a Balatont! A második állomás: Siófok

Partyarcok, zene, dübörgés, pasik, csajok, világító óriáskerék, koncertek, trendi éttermek, bulik, hajózás, árusok, csillogó bikinik, rózsakertek, Aranypart, Ezüstpart, bulihajó, vízibicikli, Víztorony, véget nem érő vízpart, tömeg, 1 óra Pestről vonattal. Siófok.


A körutunk második állomása a Balaton egyik legnépszerűbb, legpezsgőbb városa volt. Napokig tudnám sorolni, hogy mit szeretek Siófokban.

Balatonvilágos után úgy döntöttünk, hogy a vízpart menti utcákon autóztunk Siófok felé, hiszen sokkal hangulatosabb, mint a főút. Az összes nyári sláger, ami a Balatonhoz kötődik, mind arról szól, hogy mekkora feeling a tó mellett csigatempóban autókázni, figyelni a hullámokat, az úszógumi árusokat, a lángosos bódékat és közben élvezni a víz jellegzetes „nyaralásos illatát”. Ez az illat mindenkinek bekúszik az orrába az első balatoni nyaralásakor, és utána már akkor sem lehet elfelejteni, ha az ember próbálja.

A településre érve, a központban letettük az autónkat és egyenesen a kikötő felé vettük az irányt. A kisebb-nagyobb kirándulóhajók mind arra vártak, hogy a turisták megszállják őket, és tegyenek egy kört velük a tó közepén. Rengeteg fotót készítettem az Aranyparton, miközben végigsétáltunk a víz mellett. Délelőtt még nem volt olyan nagyon meleg, így nagyon kellemes volt üldögélni a harmatos fűben, és számolgatni a kis pofátlan hattyúkat és kacsákat.




Végigjártuk a nagyobb sétálóutcákat, megcsodáltuk az éttermek sokszínűségét és a fagyizók hatalmas választékát. Mivel minden évben több napot töltünk ebben a városkában, így sok helyet már régi ismerősként köszöntöttünk, ám mivel mindig nyílnak új árusok, büfék, általában kipróbálunk néhányat közülük. Maga az Aranypart és Siófok központja is nagyon hangulatos, ám mi inkább Balatonszéplaknak vagyunk elkötelezett rajongói. Itt nyugodtabban tudunk pancsolni napközben, de este könnyedén átsétálhatunk egy koncertre, eseményre, vagy akár hajókázni.

A körúton bár fürdeni sajnos, nem tudtunk, de beleálltunk a vízbe, és élveztük a hűsítő hullámokat. Begyűjtöttünk néhány szórólapot is, hogy nagyjából tudjuk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre, ha hajókázni szeretnénk. Nem okozott meglepetést az, hogy milyen rendszeresen indulnak járatok, különféle céllal és témával, nagyon vidám volt látni, hogy a gyerekek miatt kalózhajók is közlekednek, amikből ágyúval még „lőni” is lehet.

Balatonvilágos után, merőben más élményeket szereztünk Siófokon, de talán ez a legszebb a körútban. Minden település egyedi, így sosem kell unatkoznunk, bárhol is vagyunk. Tartsatok velem a következő állomásra is, ami a romantikus és lenyűgöző Balatonföldvár lesz!

Kóstold meg a limonádés palacsintát és kapcsolódj ki Balatonszemesen!

Balatonszemes nem a legnépszerűbb település a Balaton partján, azonban aki egyszer felfedezi magának a kikötőjét, a parkjait és a büféit, az biztosan többször is visszatér majd oda. Olyan gyöngyszem ez a kis község, ami nem terem minden bokorban. Csodálatosan rendben van tartva, könnyen megközelíthető vonattal, és közel van Siófokhoz és Lelléhez is. Főnyeremény!


Őszintén bevallom, évek óta járjuk a Balaton különböző településeit, de Szemes valahogy mindig kimaradt. Idáig. Május végén ellátogattunk ide, és egyenesen a kikötő felé vettük az irányt. Számomra csodálatos minden alkalommal a víz látványa, legszívesebben mindig elfutnék a móló végéig, hogy csak a Balaton vegyen körül. Balatonszemesen a kikötőben egyaránt jól érezhetik magukat azok, akik a vitorlázás szerelmesei, és azok is, akik egy kis romantikára vágynak. Ó, igen, és azok is, akik palacsintázni szeretnének.

Az összes tipikus „strandos étel” közül a palacsinta az abszolút győztes nálam. A megszokott kakaós, lekváros ízek mellett sok helyen árulnak már túró rudisat is, azonban limonádésat még soha nem láttam máshol, csak a Bárka Büfé, Halsütő és Palacsintázóban. Mikor megláttam, hogy ilyen ízben is kapható náluk palacsinta, nem volt kérdés, hogy megkóstolom-e. A tálalás és a kiszolgálás kifogástalan volt, az édesség pedig utánozhatatlan. Örök életemre megvan a kedvenc nyári finomságom, és őszintén remélem, hogy mások is „ellopják” ezt az ötletet.



Maga a palacsinta azért volt nagyon jó, mert egyfajta limonádés-citrusos sziruppal lett megtöltve, ami kellemesen savanykás ízt adott az amúgy igen édes, és általában nagyon ragacsos töltelékkel megkent desszertnek. Már ezért megéri újra visszatérni Szemesre. A kikötő felé tartva pedig egy kedves kis hirdetőtáblával találkoztunk, amit muszáj volt lefotóznom, mert igazán eredeti és ötletes. Ezek után ki ne kukkantana be ebbe az üzletbe?


Tettünk egy rövid sétát a kirakodó árusok körül, így hamar felfedeztük, hogy csodálatos színekben pompázó virágok díszítik a parkokat, és a helyi gyógyszertár olyan épületben található, aminek elég romantikus a külseje ahhoz, hogy ebben akarjuk leélni az egész életünket a Balaton partján. Mindenkinek csak ajánlani tudom Balatonszemest, egyik pillanatról a másikra az egyik kedvenc déli parti településünk lett. Vidám, szépen karbantartott és varázslatosan bájos. Remélem, te is kedvet kaptál egy sétához a kikötőben!

Nagy levegő, bátorság!

A harmincadik születésnapomon anyukám körbejárt egy kis notesszel, és kérte a családot, hogy írjanak bele nekem egy rövid üzenetet. Néhány napja megosztottam apukám üzenetét a blog Facebook oldalán, mert ez a néhány sor most minden olyan dologban megerősített, ami az elmúlt 4-5 hónapban foglalkoztatott. 


Egy nagyon kedves munkatársam odajött hozzám és azt mondta, hogy olvasta apukám üzenetét a Facebookon, és ő már akkor is boldog lett volna, ha az ő apukája egyetlen egyszer ilyet ír vagy mond neki. A szobában elkezdődött egy beszélgetés, amiből azt szűrtem le, hogy igen kivételes helyzetben vagyok azért, mert ilyen szoros apukám és köztem a kapcsolat. (Egyébként ez anyukámmal is így van!)

Számomra ez természetes. Mindig így volt. Anyukám sokat és sokszor cukkol azzal, hogy így egymásba vagyunk bújva, persze azért nagyon boldog, hogy ez így van. Ha idegbeteg, ha szomorú vagy ha tanácstalan vagyok, gyakran hívom Édesapát, és elhadarom/sipítozom/sírom neki a mondanivalómat. Ő pedig meghallgat és a válasza mindig azzal kezdődik, hogy "Figyelj kislány...". Néha csak pár percig beszélgetünk, de az éppen elég arra, hogy megnyugodjak és tudjam, mi a teendő. 


Múlt héten nyaralás közben sokat beszélgettem a családommal, és megosztottam velük a dilemmámat, ami hosszú ideje foglalkoztat. Boldog vagyok, hogy mindegyikük támogat és mellettem áll. Bár nem vártam tőlük, hogy egyetértsenek velem, mégis hasonlóan gondolkodnak, mint én (és D.). Apu üzenete csak megerősített abban, hogy igenis ki kell állnom magamért, és az álmaimért. Nem élhetek örökre úgy, hogy beletörődök a körülöttem lévő negatív egyvelegbe. Csak rajtam múlik, hogy megszabadulok-e tőlük, vagy tovább hordozom magammal őket. Vagy én sodródom velük együtt. 

Bízom benne, hogy hamarosan veletek is megoszthatom a jó hírt, ami a döntésem eredménye lesz/lett. Addig is arra kérlek Titeket, hogy érezzétek kicsit magatokénak is apu sorait és tegyetek valamit azért, hogy (még) boldogabbak legyetek! Remek és felszabadító érzés!

Nagy levegő, bátorság!


Járd körbe a Balatont! Az első állomás: Balatonvilágos

Ha elgondolkodtál már azon, hogy milyen lehet körbeutazni a Balatont, nyilván magad elé képzelted a csodálatos naplementéket, a háborgó hullámokat és a hűsítő csobbanásokat. Ennél sokkal, de sokkal szabadabb élmény. Tarts velem egy emlékezetes Balaton körúton és meglátod, másra sem vágysz majd, csak arra, hogy autóba pattanj és végigcsorogj a tó mentén fekvő hangulatos utcákon. Az első állomásunk Balatonvilágos.


Aki körbejárja a Balatont, semmiképpen ne hagyja ki a táblákkal való fotózkodást, ami remek móka a kirándulás közben, és a hideg téli estéken is jó élmény visszanézni a vidám képeket.

Amikor elhatároztuk, hogy körbejárjuk a Balatont, kinyomtattam minden településről a főbb látványosságokat, hogy legyen némi támpontunk utazás közben. Nagyon izgalmas volt nekivágni a körútnak, és amikor az autópályán végre lekanyarodtunk Balatonvilágosnál, már tűkön ültem. Az első adandó alkalommal elrontottam a bérelt autónk ajtaját, amit a kirándulás további állomásain sem lehetett bezárni. Jelentem: sehol semmi baja nem lett a holminknak, kényelmesen megállhattunk bárhol.

Mivel Balatonvilágoson mentünk le először a vízpartra, rögtön a Községi Standfürdő felirattal találkoztunk, ami megalapozta az azt igazi „balatoni retro” hangulatot, amire számítottunk. A strandra simán beengedett a jegyárus néni, tekintve, hogy csak kirándultunk, nem volt nálunk fürdőszerkó. Gyönyörű volt a víz, csodálatosan sütött a nap, a felhők a „tó tetején úsztak”. Egy ilyen körútnál a legjobb érzés az, amikor először megérzed a víz illatát, a partra vagy strandra érve. A vízparton lehet ugyan bérelni vízibiciklit, ám ez a part talán annak a legmegfelelőbb választás, aki csak napozni és pihenni szeretne. Nyugodt, kissé régimódi, nincs pörgés, nincsenek bikinit viselő pincérlányok, dübörgő zene. A víz azonban hűsítő, kellemesen lehet olvasni vagy pihenni a hatalmas fák árnyékában, és az úszni vágyóknak is igen kellemes lehet, hogy a víz viszonylag hamar mélyül.


Üljünk le egy padra, élvezzük a tó felől fújdogáló szellőt, és gondolkodjunk el azon, mennyi élményt adhat ez a tó mindenkinek, aki bizalmat szavaz neki a külföldi nyaralásokkal szemben. Talán nincs olyan ember, aki ne vágyna egy csöppnyi házra Balatonvilágoson, ahonnan minden reggel élvezheti a napfelkeltét és naplementét, a csodálatos magas partról.

A körút következő állomása Siófok lesz, ahol merőben más élményeket szereztünk, köszönhetően annak, hogy sokan szerették volna kihasználni a csodálatos napsütéses napot a Balaton egyik legnépszerűbb településén. Tarts velem oda is!