Máris olvashatjátok anyukám újabb írását, ami visszatekint kamaszkorom egyik őszére. Így visszagondolva szívesen adnék magamnak egy sallert, mert elég kis szemétláda lehettem...vagy csak nagyon kamasz. Fogadjátok szeretettel a bejegyzést.
A cikk Kristófné Ági írása
Ősz 2004
Javában
tombol a vénasszonyok nyara! Lehetett volna indián nyarat, idős hölgyek nyarát
is mondani, ám ebből az olvasó azonnal arra következtet, hogy rejtegetni akarod
agg korodat, vénülő mivoltodat, s azonnal felfedezi ősz hajszálaidat, zsebedben
lapuló szemüvegedet.
Kis
ideig gyönyörködhetünk a lehulló színes falevelek szépségében, elmerenghetünk
azon, hogyan diadalmaskodik a zöld klorofillen a vörös antocián. Szomszédaink a
gyönyörködés helyett teljesen költőietlenül gereblyét, lombseprűt ragadtak, s
hozzákezdtek a csodás színekben pompázó avar sepréséhez és égetéséhez.
Nyugodtan felháborodhatunk ezen, s megjegyezhetjük:” Ezeknek nincs semmi
szépérzékük, ez már akkor is kiderült, amikor lomtalanításnál kidobálták a
régiségeiket…a horpadt ceglédi kannát, rozsdás petróleumlámpát, kerék nélküli
talicskát!” Még az a szerencse, hogy életünk párja ilyenkor „résen van”, és
nemes egyszerűséggel begyűjti, bekukázza, s a lakásban központi helyen
kiállítja e méltatlanul elhanyagolt kincseket. Ne tápláljunk reményeket, ez nem
időszakos kiállítás!
Térjünk
vissza azonban a pompás levélszőnyeghez. Amikor térdig járunk-gázolunk a hűtlen
lombkoronában, egyik-másik családtagban felmerül az a kósza gondolat, hogy a
szomszédok nem is olyan vandálok. Tán rá kellene szánni a hétvégét, hogy a
szuterénben megkeressük a gereblyét, a lombseprűt, esetleg mindkettőt (ha rá is
bukkanunk, valószínűleg nincs nyele, vagy a gereblyére tűzött cédula arra
figyelmeztet: tavaly úgy vágott fejbe, hogy mentőt kellett hívni, idén ne próbálkozzunk
tehát!)
Ha
elég vakmerőek vagyunk, azért lássunk csak hozzá a munkához, ha idős szüleink
már végeztek a saját kertjükben, haladéktalanul kezdjük meg a sepregetést a
megszégyenülés elkerülése végett. Váratlan látogatóinkat megpróbálhatjuk
meggyőzni különböző kegyes füllentésekkel: „Nem is hallottad, hogy ez a
legújabb trend? vagy: Sok helyen teherautóval hozatnak a kertjükbe falevelet,
mert akkor az igaz, ha térdig ér!” (Anyánk, apánk ezt nem veszi be, az biztos!”
Ősz
élmény ide-esztétikum oda, eljön a pillanat, amikor valakinek el kell kezdenie a rohadófélben lévő avar eltakarítását.
Na de kinek is? Először is: nincs négy szerszám (hála Istennek!) csupán kettő.
Érdemes sorsot húzni, vagy a tavasszal alkalmazott zsarolásos módszerekhez
folyamodni (lsd. Tavasz) Fennáll annak a lehetősége is, hogy mindenki talál
munkát: akinek nem jut szerszám, nekifoghat puszta kézzel a veteményeskert
felszámolásának, kitépheti a kiszolgált paradicsomszárakat, cibálhatja a
paprikabokrokat mint a mesebeli apóka a répát, próbálkozhat a kókadt
zellerlevelek alatt gumóra bukkanni (erre 17 éve nem volt ugyan példa!)
Ez
az össznépi családi munka persze gyakran jár együtt torzsalkodással,
veszekedéssel, sérülésekkel, balesettel. Célszerű kikészíteni a telefon mellé
az orvosi ügyelet számát, a TAJ számot, ám kritikus helyzetben érdemes rögtön a
104-et hívni! Egyszerű veszekedésnél nem szükséges persze azonnal a rohammentők
jelenléte, hiszen az ilyen családi perpatvar igen szórakoztató is lehet. Közeli
szomszédaink vegyenek belépőjegyet e műsorszámokra. A befolyt összegből
megjavíttathatjuk haldokló szerszámainkat, esetleg felásathatjuk a kertet apánk
helyett, vagy vakondirtószereket is vásárolhatunk.
Az
őszi munkáknak egyszer vége szakad a legbalhésabb családokban is. Ám ilyenkorra
rendszerint már az öreg Mikulás is közeleg, s kedvenc pocsolyáink tetejét finom
jéghártya fedi… S ekkor a családban felmerül az újabb probléma!
Nevezetesen a
télikabátok problematikája.
A családtagok úgy emlékeznek, hogy van ugyan
télikabátjuk, de már nem használható. Hogy miért? Nos, ennek megfejtéséhez meg
kellene találni e bundás ruhadarabokat. Néhány napig ez elodázható, de nem
érdemes halogatni, mert eddig minden évben megfázás lett a vége, és az összes
félretett dugipénz gyógyszerre ment el. A gardróbszobában és a szekrényekben
elszánt kutatóexpedíciók kezdődnek. Jó esetben ezt a családtagok külön-külön
szervezik. Egész estét betöltő műsorként rendezhetjük meg a kabátok
átvizsgálását. Némelyik már tavaly is viseltes volt, felfeslett, a zipzárból hiányzik
10-15 fog, és a moly is szorgalmasan rágta az elejét, valamint a hátulját
egyaránt. A családnak el kell döntenie, ki szorul rá legjobban a cserére.
Fiúgyermekünk kijelenti, hogy neki így is jó, mert a zipzárt eddig sem húzta
fel soha (legalább kiderül a gyakori tüdőgyulladás oka). A családfő azt mondja,
az ő kabátja így, ahogy van, régiségnek számít, márpedig azt felújítani vétek
lenne. Az én dzsekimet elég megvarrni (apukámnak alig egyheti munkát ad), mert
az óvodások úgyis mindig beletörlik sáros kezüket, náthás orrukat.
Leánygyermekünk,
mire ezt végighallgatja, már tudja: nyert! Mártírarccal ecseteli, hogy az ő
télikabátja igaz, csak kétéves, de már akkor kiment a divatból, amikor új volt,
azóta is csak megy-megy, ráadásul nem illik az új lila nadrágjához és a most
menő körömlakkszínekhez (ez rögtön célzás volt arra, milyen idejétmúlt a
jelenlegi kb. 35 db-os körömlakk készlete). Sóhajtva veszi el és tudomásul a
divatos, új kabátra szánt szerény összeget. Nem, nem óhajtja, hogy vele tartsak
vásárolni, így gondolom sikerül kiválasztania egy kellemes rózsaszínt, ami
kizárólag az idei trend árnyalata. Jövőre valószínűleg az ismerős
mártírábrázattal nyöszörgi majd el, milyen ciki lenne ebben a
kismalacrózsaszínben nyitni a szezont! A Télikabátok c. projekt ezzel lezárult
(legalábbis a régi kabátot viselők számára).
|
Google |
Családunk
őszi műsorszámai persze végeláthatatlanok, lefolyásuk sok mindentől függ: pl.
hangulat, vérmérséklet, aktuális fizikai állapot, nézőközönség, stb. Rendkívül
lényeges azoban, hogy sosem langyos, unalmas, kiszámítható az életünk (pedig
talán néha megnyugtató lenne)!!!!!
Ági
Címkék: Mom's