Aki a Balatonra látogat, szinte teljesen
biztos, hogy találkozik legalább egyetlen (ha nem több) szerencsés kacsával.
Ezek az állatok megszállják esténként a tó partját, és élelmet koldulnak azoktól
a nyaralóktól, akik naplementére, romantikára vágynak egy szép nyári nap végén.
Vajon hányan gondolkodunk el azon, hogy milyen jó lehet balatoni kacsának
lenni? Én biztosan.
Átlagos kacsa lennék, se nem túl színes,
se nem túl jellegtelen színű. Egész télen arról álmodoznék, hogy a nyáron
melyik település partján fogok lehorgonyozni. Idén biztosan Balatonfüreddel,
esetleg Földvárral jártam volna a legjobban, hiszen nem volt kibírhatatlanul
meleg nyarunk, de a turisták a szeles, olykor hűvös napokon is ellátogattak a
nagyobb városok vízpartjára, és gyakran befizettek egy-egy hajókirándulásra is.
Az pedig igen sok kacsatápot ígér egy éhes kacsának. Minden kacsa tudja, hogy a
legjobb, ha bandákhoz verődik, hiszen nagyon édes és kedves látványt nyújt több
tucat kacsa egy rakáson. Az emberek ilyenkor fejvesztve rohannak kacsatápot
venni.
Minden héten kiválasztanék egy
települést, aminek végigúsznám többször is a partját, megnézném a vízből is
látható látványosságokat, úgy, mint Siófokon az óriáskereket, Lellén a
vízparton ülő horgászokat, Szigligeten a várat, Révfülöpön a mólót, Füreden a
révész és a halász szobrát, és a Tagore sétányt. Biztosan lennének kedvenc
etetőhelyeim is, mert tudnám, hogy Siófokon fantasztikus a gyros, Szárszón a
hamburger, Alsóörsön a tóparti pékségben a pogácsa, és még a Fűzfői túlontúl olajos
sültkrumplit is szeretném, bár kétségkívül a palacsinta lenne a kedvencem.
Megfigyelném a legújabb matractrendeket,
és arról álmodoznék, hogy a sok felfújható krokodil, delfin, és cápa mind-mind
az enyém lenne. Csónakáznék a matracok tetején, egyensúlyoznék a karúszókon és
bukfenceznék az úszógumik körül.
Beúsznék a legtöbb fesztivál területére,
meghallgatnám Majkáékat és a Superstereot a Soundon, Rúzsa Magdit és a Balatoni
Retro Láz fellépőit a Plázson, vagy a Halott Pénz és Wellhellot koncertjét a Strandon. Ingyen,
belépő nélkül, mert egy kacsának nagyszerű az élete.
Reggelenként felülnék egy vízibiciklire
vagy kenura, és onnan nézném a napfelkeltét, szárítgatnám a tollaimat a napfényben,
és addig maradnék esténként a tóparton, amíg már csak hunyorogva tudnám kivenni
a vitorlások árbocát a sötétben. Élvezném a nád zizegésének hangját, a Balaton
illatát, az égbolt varázslatos színeit, a pancsoló gyerekek nevetését, az
idősek arcán megjelenő mosolyt, amikor ezredszerre köszöntik boldogan a tavat,
a szerelmespárok boldogságát, a lánykérések megható pillanatait, a Zánkán
táborozó gyerekek örömét, és az éjszakai fürdőzők vidám sikolyait. Milyen
boldog kacsaéletem lenne!
Ti merre úszkálnátok, ha balatoni kacsák
lennétek?
Címkék: Kincsek
