Miért NEM jó felnőttnek lenni?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én nagyon-nagyon szerettem gyerek lenni. Imádtam, hogy az időm nagy részében babázhatok, biciklizhetek a barátaimmal, vagy legózhatok. Nem is vágytam többre, talán csak néha arra, hogy felnőtt legyek, hogy "azt csinálhassak, amit csak akarok". Most, hogy felnőtt vagyok, már egyáltalán nem örülök a ténynek, hogy az vagyok. 

Sokkal nagyobb szabadságra, színesebb napokra és több legózásra számítottam. Emlékszem, megfogadtam, hogy a fizetésemből sokszor veszek majd magamnak Legot, és lesz egy szobám, ahol egy egész várost rendezek be vele. Arról ábrándoztam, hogy a napjaim nagy részében mesét nézek, és minden este tejbegrízt vagy palacsintát vacsorázok. Azt hittem, hogy fenékig tejfel minden felnőtt ember élete. Nem sejtettem, hogy valójában a legjobb gyereknek lenni.


Mióta felnőtt vagyok, arra sincsen időm, hogy levegőt vegyek. Az elmúlt hetekben egyre csak tornyosulnak a fejem fölött a problémák, az elintéznivalók és az elmulasztott dolgok. Csak hogy néhányat említsek:
És ez csak néhány dolog azok közül, amik bántanak mostanában, és akkor a nagyobb, komolyabb dolgokról még nem is ejtettem egyáltalán szót. Az az igazság, hogy a rengeteg szuper dolog mellett igen sok hátránya van annak, hogy felnőtt vagyok. Ha tehetném, egész nap a Duna mellett üldögélnék egy jó könyvvel a kezemben, a kutyák körülöttem lófrálnának, D. pedig az egyik labdáját rugdosná, és nagyokat cselezgetne. 


Sosem csinálok palacsintát, mert félek, hogy elrontanám, hogy letapadna, odaégne, nem tudnám megfordítani, stb. Pedig csak rajtam múlik, hogy ha nem is minden este, de olykor egyek a kedvenc desszertemből. Gyakran veszek magamnak egy-egy Lego minifigurát, mert a gyűjteményem még nem teljes. Az albérletben nincs elegendő helyünk egy Lego szobához, de egy helyes dobozt azért már meg tudok tölteni a kis emberkékkel.

Aki ismer engem személyesen, vagy néhány bejegyzésemet olvasta már, az tudja, hogy én a végsőkig ragaszkodom a kis idióta, gyerekes szokásokhoz, és hobbikhoz. Nem érdekel, ha mások szerint ciki vagyok, nekem fontos, hogy az életem tele legyen színes, vidám, aranyos dolgokkal, amik talán örök gyerekké tesznek, de ez legyen a legnagyobb baj. 

Nem olyan jó felnőttnek lenni, mint képzeltem. Sok nyűg, megoldásra váró feladat, határidős teendő van körülöttem, az esti tejbegrízek és nonstop legózások helyett. Gyakran csak azt kívánom, hogy hétvége legyen, de nem gondolok bele, hogy úgy szaladnak a napok mellettem, hogy csütörtökön már nem tudom, mi volt hétfőn. Bőven van min változtatnom, hogy jobban kiélvezhessem a mindennapokat. Törekszem arra, hogy érdemben megéljem az időmet, és ehhez igen nagy százalékban csak arra van szükség, hogy átkattanjon egy kapcsoló a fejemben. 

Hova tűntek olyan gyorsan a gondtalan, játékos, vidám gyermekévek?


Címkék: