Bár nem igazán tudtam, hogy mit várhatok ettől az évtől, de abban az egyben biztos vagyok, hogy teljesen másképp alakult, mint amire valaha számítottam. Nem voltak nagyravágyó terveim, nem mertem nagyokat álmodni, a sors valahogyan mégis úgy hozta, hogy a legkülönösebb, legmozgalmasabb dolgok történtek velem és a legmeglepőbb döntéseket hoztam (szerencsére).
Vannak napok, amikor azon töprengek, hogy vajon milyen úton-módon csinálhatnék a nap 24 órájából 48-at. Annyi mindent szeretnék csinálni, sok tervem, ötletem van, pörgök-forgok, mint egy forgószél, de akármilyen gyors és kreatív vagyok, soha nem elég az időm mindenre. Ez nagyon bánt, hiszen mindig azt érzem, hogy ha egyet előre lépek, kettőt tuti biztos hogy hátra is csúszok rögtön. Ebben az évben sok nehézséggel kellett megküzdenem, amik a lelkemet bántották, ugyanakkor nagyon sok kedvességet és szeretetet kaptam, amit soha nem felejtek el. Készítettem egy rövid vizsgálatot, és arra jutottam, hogy a mérleg egyértelműen a jó dolgok irányába dől el, még akkor is, ha nem érzem felhőtlenül boldognak az évemet. A képeken apróban láthatjátok az év best of eseményeit, a teljesség igénye nélkül. Mutatom miről is van szó.
A legnehezebb számomra az volt idén, amikor elhatároztam tavasszal, hogy felmondok a munkahelyemen, és otthagyom azokat az embereket is, akik megszépítették minden napomat. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen vidámmá és felejthetetlenné teszik az idei nyaramat, főleg úgy, hogy végig a fejem fölött lebegett a tény, hogy nemsokára sokkal, de sokkal kevesebbet fogom látni őket. (Erről ITT olvashatsz bővebben) Rajtunk kívül álló okok miatt elmaradt a januárban lefoglalt nyaralásunk, majd ezt követően az ehelyett szervezett pótnyaralás is. Nagyon pipa és nagyon szomorú voltam, nem értettem, hogy egy pár nap balatoni pihenést miért olyan nagy luxus, hogy nem érdemeljük meg. Most sem értem, de nagyon remélem, hogy 2017-ben minden a terveink szerint alakul majd.
A második legnehezebb dolog az volt számomra, hogy betöltöttem a 30. életévemet. Kicsit sem vártam a jeles napot, mert úgy éreztem, ezzel a gondtalan, fiatal éveimet búcsúztatom, éppen ezért már kora tavasszal elkezdtem szervezni egy hisztiparty-t, amire nagyon sok, számomra fontos embert hívtam meg. (Köszönöm azoknak, akik eljöttek, és ottmaradtak velünk ünnepelni!!! És M. barátnőmnek, hogy tűzön-vízen, árkon-bokron, vonaton és buszon keresztül is megoldotta, hogy ott tudjon lenni, és aludni nálunk!!) Kicsit olyan volt az egész, mint egy szülinapi buli, amit 25 évvel ezelőtt anyukám tartott nekünk. Nagyon élveztem, a barátaim mindannyian tettek róla, hogy ne érezzem magam vén boszorkánynak, és mivel ezt júniusban tartottuk, tulajdonképpen a húszas éveim végét ünnepeltük a júliusi 30. születésnapom helyett. (Erről ITT olvashatsz bővebben) Végül július 8.-án a családommal nyaraltam és napoztam a medence partján, amikor bevégeztetett és 30 lettem. Szuper napok voltak, sok pihenéssel, nevetéssel, dinnyével, horgászással, olvasással, némi darázzsal és szúnyoggal.
Az Éjjel-Nappal Balaton bloggereként lehetőségem nyílt arra, hogy egész nyáron részt vegyek a Plázs Siófok és a Balaton Sound koncertjein. Nagy köszönettel tartozom ezért Földi Ritának, az oldal főszerkesztőjének, egyben a Life and Trend blog bloggerének, akinek a személyében egy nagyon kedves, közvetlen és kreatív bloggertársat ismerhettem meg. A koncertek mind nagyon élvezetesek voltak, imádtam a nyüzsgést, a pörgést és a Balaton illatát. Az egyik ilyen koncertes napot azzal kezdtük, hogy a barátainkkal Balatonfüredre hajóztunk, majd utána Siófokon sétáltunk, gyrosoztunk együtt. A hajózás az egyik kedvenc időtöltésem, ami bármikor kikapcsol és feltölt energiával, mindez pedig nagyon mókás, ha barátokkal teszi az ember. A Plázs Siófok koncertjei nagyon jó hangulatban teltek, a balatoni naplementék pedig szebbek nem is lehettek volna.
A foci EB alatt egy "bedobomanevemegydobozbaéstalánkisorsolnak" játékkal nyertünk egy háromnapos pihenést a Silvanus Hotel Visegrádba, ami az idei nyár legpihentetőbb része volt. Koktélokkal, medencézéssel, és sok olyan perccel, amikor csak feküdtünk a nyugágyon a tűző napon, és semmi hasznosat nem csináltunk. Imádtuk!
Idén három esküvőn is részt vettem. Időben az első R. barátnőmé volt, aki meglepett azzal, hogy nekem adta a legszebb dobócsokrot a világon!!! Boldogan és csigatempóban lépkedtem vele hazafelé, és legszívesebben minden járókelővel táncikáltam volna örömömben. Minden pontosan olyan volt, mint a tündérmesékben.
A második esküvő T. barátnőmé, a királylányé volt, akinek én készítettem el a csokrát, és aki olyan helyre utazott nászútra azzal a madárral, akihez hozzáment, hogy mi csak egy "tegyükalábunkatközösenegylavórbaésmutassukmeghogyezismajdnemolyanmintatenger" témájú irigykedő képes üzenettel tudtunk nekik boldog pihenést kívánni. A képet a munkahelyünkön készítettük el, R. barátnőm nagymértékű kreativitásának köszönhetően. A harmadik esküvő az öcsémé volt, ahol tanúként én voltam az, aki végig mellette állt a három szertartás alatt, és B. barátom (SBolter Photography) varázslatos fényképezőgépe előtt. Mindegyik felejthetetlen és megismételhetetlen élmény volt.
Bloggerként több bejegyzésem szerepelt az I love Dunakanyar oldalán, akikkel szeptember óta tevékenykedek együtt. Mivel a Dunakanyarban nőttem fel, így nagyon közel áll hozzám, hogy írjak róla. R. barátnőm férjével, L.-el pedig elindítottuk Az első nap nevű zombiblogunkat, ahol egy saját sztori mellett ajánlókkal, túlélési stratégiákkal és mindenféle izgalmas - apokalipszisre vonatkozó - témakörrel jelentkezünk. Mivel imádom a zombis történeteket, ezért nagyon fontos nekem ez a blog is, és remélem, hogy a korábbinál sokkal több időt és energiát tudok majd ráfordítani. L., mint fotós (ő most emlékeztetne arra, hogy inkább hobbifotósként említsem) nagyon lelkes és roppant ügyes, véleményével és lendületével segíti és megkönnyíti az én munkámat is.
Decemberben 23.-án D.-től megkaptam a legszebb és legformásabb karácsonyfát, amiről évek óta álmodoztam. Csodálatos az illata, és csupa-csupa piros, arany és mindenféle apró manós díszek vannak rajta, így pontosan olyan a fa, mint a "Reszkessetek betörőkben". Varázslatosan szép! A december még attól volt nagyon szép, hogy egy - a szívemnek nagyon kedves - emberrel dolgozhattam újra együtt novembertől december végéig. Minden napunk vidáman és nagy egyetértésben telt, sok nevetéssel, családi drámával, és 3az1ben kávéval. Tökéletes példa volt arra az elmúlt két hónap, hogy két teljesen más típusú, más korú emberke hogyan tudja kihozni a legjobbat a legmozgalmasabb napokból. Bármikor újrakezdeném!
Részt vettem még idén egy bloggertalálkozón, egy blogger day-en, divatbemutatón, mindenféle programon a barátainkkal, új munkahelyen dolgozom, néztünk stand up comedyt, összetörték az autónkat, édesapával karácsonyfát díszítettem, édesanyával kiválasztottuk a legeslegszebb adventi kalendárium-kisházat, ami a világon létezik, lánybúcsúztam, csalódtam és beletörődtem ismét, és nyaraltam a családommal. Mindeközben D.-vel és a két kis kutyusunkkal (+ a teknőssel) tengettük a boldog kis életünket, és rengeteg könyvet olvastam abban reménykedve, hogy spontán osztódnak a könyvespolcomon.
Vidám az életünk, és remélem a 2017-es év még több jókedvet és lehetőséget hoz. Én mindenesetre most biztosra megyek, és a jövő évre merek nagyokat álmodni. Tegyetek így ti is. Csak bátran! Boldog 2017-et!
Címkék: Kincsek
