„A zene az emberiség egyetemes nyelve.”

Ha van valaki, akitől a klasszikus zene szeretetét "megörököltem", akkor az az anyukám. Nem mondanám, hogy hosszú, zenehallgatással és okítással telezsúfolt órákat töltöttünk együtt a könyvtárszobában, de a klasszikus zene már egészen korán becsordogált az életembe, és kialakult a saját ízlésem, megvannak a saját kedvenceim is. Anyukám két helyzetben biztosan tud sírni. Ha integet az autónk után, és ha Beethoven sírjánál áll. 

Sok éven át tanultam zongorázni, és Beethoven művei hamar megérintették a szívem, még a gimiben is a Für Elise dallamaival csengettek be az órákra. Egészen egyedülálló amit alkotott. Anyukámnak ebben a bejegyzésében arról ír, hogy milyen szerepet tölt be az életében a zene, és arról, hogy vajon miért és hogyan alkotott Beethoven maradandó értékeket. 

(Ha szívesen olvasnátok még anyukámtól bejegyzéseket, ezekre kattintva megtehetitek:)
Rendhagyó vendégposzt - Így látott anyukám kamaszkoromban
Tavaszi munkálatok - avagy hogyan zsarol anyukám
Kamaszkori kabátkérdések - reszkess ősz!
Óvónéni és Édesanya (az én édesanyám) szemével - Gondolatok a karácsonyról

Az én zeneszerzőm: 
Ludwig van Beethoven
A cikket Kristófné Ági írta

Szerencsés esetben minden ember korán rátalál arra a tevékenységre, amivel ellensúlyozhatja napi fáradalmait, konfliktusait, monoton-kötelező feladatait, testi-lelki panaszait. Ismerőseim között akad, aki lelkes a sütés-főzésbe veti magát, van aki olvas, varr-kézimunkázik, akad, aki ilyenkor szenvedélyesen fut, túrázik, zenét hallgat… Nos, én az utóbbiak közé tartozom.

Mondhatom, hogy születésemtől kísér a zene szeretete, az igényes zene jelenléte természetes jelenség volt életemben kora gyermekkoromtól fogva. Édesanyámtól halottam az első népdalokat, s a két szólamban, illetve kánonban éneklést is tőle tanultam.
Minden lehetséges fórumon (továbbképzések, koncertek) igyekeztem és igyekszem zenei tarsolyomat bővíteni. Zenehallgatásaim tárgya főképpen kedvenceim: a barokk zene, a bécsi klasszikusok, de nyitott vagyok a népzene, és az úgynevezett komolyzene minden szemelvényére! Hiszek benne, hogy a zene kifejezi, amit nem lehet elmondani szavakkal! Abban is hiszek, hogy a zene láthatatlan szálakkal köt össze bennünket, embereket. „ A zene az emberiség egyetemes nyelve.” (Henry Longfellow) Számomra a zenehallgatás az igazi feltöltődés! Néha egyszerűen csak gyönyörködtet, élvezetet okoz. Máskor érzem, hogy általa a gondok, gyötrelmek, szorongások fölé emelkedem. Számomra ebben rejlik a zene morális ereje.

13 éves koromtól megváltoztatta az életemet a bakelit lemez, amit karácsonyra kaptam: Beethoven: 3. szimfónia... bár Mozarttal csak ezután ismerkedtem meg… Beethoven műveit kamasz éveimtől kezdve szenvedélyesen kerestem-kutattam-hallgattam, sorsközösséget keresve és érezve impulzív, harcos személyiségével, csodálva zsenialitását, zenei intellektusát. „Beethoven öröksége van olyan jó mentség az emberiség létére, mint bármi más, amit felhozhatnánk, és talán halvány reményt is kínál a túlélésünkre.” (Robbins Landon)

Születése után több mint kétszáz évvel a Németországban megjelenő útikönyvekbe méltán írják e rövid mondatot: „Szülőházában sosem hervad a babér.” - mert az odalátogató zenerajongó turisták ezrei, főleg az amerikaiak, egy-egy babérkoszorút helyeznek el ott, a nagy zeneköltő tiszteletére. Flamand ősök német leszármazottja. Édesapja is muzsikus volt, udvari zenész, tenorista; ő pedig csodagyerek, akárcsak Mozart, de másképpen. „Nem helyezkedett be alázatos szellemmel az élet és a kultúra kialakult köreibe, inkább meghódította, maga alá gyűrte azokat; nem bennük, felettük élt. Az volt, aminek a köztudat tisztelte: hérosz (hős). Zenéje a teljes életet tükrözi, egy egész világ alakul ki belőlük, melyben az univerzum tükröződik. Benső életében a szeretet, a jóság álmai alatt Beethoven valami sötéten, elemezhetetlen szenvedéllyel forrongó, elementáris ösztönélet vad erőit érezhette, melyek vulkanikus, földalatti zörejekkel kisérték az emberiesség meleg líráját. Mélyen öntudata alatt viharok tomboltak, tengerek zúgtak, kígyózó gyökerek fonódtak, égretörő ágak terpeszkedtek és megmagyarázhatatlan virágok nyíltak: őstermészet. 


Minden idők egyik legnagyobb alkotásában – a IX. szimfóniában – az öröm himnikus hangjaival idézi azt a megváltó pillanatot, amikor a külső élet, a sors, az egész világmindenség, szerelmesek, barátok, hősök, cherubok, napok és csillagok ragyogó seregei tárt karokkal elébe sietnek életünk legmélyebb boldogságvágyának." (Solti György) Egy társasági beszélgetés során az egykori Thomas-Cantorról (Bach), a Tamás-templom karnagyáról és művészetéről esett szó, melynek során Beethoven váratlanul e szavakkal kiáltott közbe: Nicht Bach, sondern Meer sollte er heissen. (Nem pataknak, hanem tengernek kellett volna hívni őt!) Élete utolsó éveiben remeteként élt. Visszavonult az emberektől.

Sorsának tragédiája, hogy 1802-től kezdődően fokozatosan veszíti el hallását.(Ez a betegség ma már gyógyítható!) 1812-ben az Esz-dúr zongoraversenyt még ő játszotta, és 1822-től már csak levelező-füzet segítségével tud embertársaival „beszélgetni”. A IX. szimfóniát és a Missa Solemnist már teljes süketségben komponálta. 1827. március 26.-án hunyt el. Feljegyezték, hogy azon a napon esett a hó, sütött a nap, dörgött, villámlott. A természet különös módon búcsúztatta nagy fiát. Temetésén 20.000 ember vett részt.

Meghatottan álltam sírja előtt, hamvai a Bécsi Központi Temetőben nyugszanak, sírkövén nincs más felirat, csupán egy szó: 
BEETHOVEN
Azóta elmúlt kétszáz esztendő, s napjainkban, amikor egy-egy zeneművét előadják, a zeneszerető közönség zsúfolásig megtölti a hangversenytermeket.
 Miért? 
Az indoklás igen rövid.
Művei felett nincs a múló időnek hatalma!

Nézd, olvasd, hallgasd (3.)

Ismét itt egy téli hétvége, de talán titeket is felvillanyoz a tudat, hogy legalább a januárnak vége. A hűvösebb estékre ezen a héten a kedvenceimet ajánlom nektek. Persze ezer másik kedvencem is van, de ezeket különösen szeretem, így szeretném veletek is megosztani. Továbbra is nagyon örülnék annak, ha megosztanátok velem a ti kedvenc film, zene és könyvélményeiteket!



Leírás:"Astrid tizenötéves kamaszlány. Kaliforniában él édesanyjával, a szép, szabados életű költőnővel, Ingriddel. Életük nyugodtan zajlik, amíg be nem lép a családi idillbe a nyugtalanító Barry. Ingrid őrülten szerelmes lesz belé, a férfi viszont elhagyja őt és tönkreteszi életét. Bosszúból Ingrid megöli a férfit egy halálos méreggel, amely kedvenc virága kivonatából készült. A gyilkos nőt életfogytiglani börtönre ítélik, Astrid kálváriája pedig elkezdődik. Nevelőotthonok és nevelőszülők tucatjait kénytelen elviselni. Korán megismeri a szerelmet és a megaláztatást, a vak hitet és a kiábrándulást, a drogokat és az éhezést. A viharos évek alatt csak az édesanyjával folytatott levelezés tartja benne a lelket. Ingrid ahogy tudja, megpróbálja felkészíteni lányát a túlélésre, Astrid viszont tapasztalatai által a szeretet értelmével ajándékozza meg a szenvedélyből tévútra tért anyát..." (mozicsillag.cc)

Vélemény: Nem hiszem, hogy látta a filmet az, aki az alábbi leírást készítette. A történet lényege ugyanis az, hogy meglássuk, hogyan alakulhat egy gyermek élete az amerikai szociális ellátórendszer hiányosságainak/hibáinak köszönhetően. De beszélhetünk akár a hazai problémákról is, hiszen tapasztalataim szerint hazánkban is hatalmas nehézségek árán nőnek fel a nevelőotthonokban élő gyerekek. Astrid, a film főszereplője megtudja, milyen borzalmas lehet, ha egy nárcisztikus anya felügyelete alatt nevelkedett lány az anyja mellől nevelőotthonba, majd nevelőszülőkhöz, végül örökbefogadó szülőkhöz kerül, miközben sehol nem találja a helyét. Tanulságos film, remek szereposztással. Azoknak ajánlom, akik nem egy szirupos sztorira vágynak, nem is akcióhorrorra, de szeretnek gondolkodni az élet nehézségein. 



Leírás: "Földes László (közismert becenevén HoboÚjpest1945február 13. –) Kossuth-díjas magyar bluesénekes, dalszerző, előadóművész és a Hobo Blues Band alapító tagja és énekese.1968-ban írta meg első dalszövegét „Lakájdal” címen.1978 áprilisában egy Lajos utcai kocsmában alakult meg a Hobo Blues Band. Ez Hobo elképzelése szerint egy hobbizenekar, amelynek akkori tagjai a következők voltak: Szakács László (dob), Gecse János (basszusgitár), Kőrös József (gitár), Földes László (ének).2008. október 2-án a Hobo Blues Band akkori felállását megszüntette.
2009-ben a HBB egyetlen koncertet adott a Pannónia Fesztiválon, volt zenekari tagokkal. Hobo újabb szólólemezt készített, a Circus Hungaricus-t, amelyet a szakma és a közönség is elismeréssel fogadott. A lemezen közreműködő zenészekkel Hobo és Bandája néven turnézik. Az album alapján azonos címmel színdarab is készült. 2010-ben Fonogram Életműdíjat kapott." (wikipedia)

Vélemény: Nagyon nagyon nagyon szeretem Hobo zenéjét. Több alkalommal is voltam már koncertjein, de amit még annál is jobban élveztem, azok a verses estjei. Egyszer még egyedül is elmentem egyre, mert Kecskeméten nem találtam éppen akkor senkit az ismerőseim között, aki hozzám hasonlóan annyira élvezte volna. Hobo úgy adja át a verseket, hogy közben teljes egészében átélem, és érzem a költő gondolatait, érzéseit is. Egyik kedvencem tőle József Attila: Kései Sírató című verse. Emellett természetesen odavagyok Hobo saját dalszövegeiért is, amik kivétel nélkül okos és mély mondanivalóval bírnak. Azoknak ajánlom, akik szeretik a megzenésített verseket, vagy rock and rollt.



Leírás: "EZ ITT RACHEL WALSH, huszonhét éves, és egy pár negyvenkettes méretű lábfej boldogtalan tulajdonosa. Rendszeresen ágyba bújik Luke Costellóval, egy olyan férfival, aki szoros bőrnadrágot visel. És kedveli – egyesek szerint túlságosan is – a partidrogokat.
Aztán egyszerre minden rosszra fordul, és Rachel egy klinikán találja magát. Fel van háborodva. Hát nem látják, hogy ő nem olyan sovány, mint amilyenek a függők szoktak lenni? De nézzük a dolog jó oldalát: úgy hírlik, hogy az ilyen rehabilitációs helyek tele vannak jacuzzikkal, edzőtermekkel és elvonási tünetekkel küzdő rock sztárokkal. Különben is, igazán ráfér már egy kis üdülés. 

Rachel nem számít arra, hogy testes középkorú férfiak fogadják barna pulóverben, és hogy annyi a csoportterápia, mint égen a csillag.

" (bookline.hu)

Vélemény: Ez a könyv számomra pontosan szemlélteti, hogy milyen tagadásban élnek a szenvedélybetegek. Aki nem találkozott még élőben ezzel a jelenséggel, az nem biztos, hogy meg tudja ezt érteni, én azonban a munkám során korán számos alkalommal tapasztaltam a drog, alkohol és gyógyszerfüggőség által kiváltott reakciókkal. A történet olvasása közben mégis folyamatosan változtak az érzéseim Rachel iránt, néha utáltam, néha megvetettem, néha sajnáltam, de sok esetben szimpatizáltam vele. Lebilincselő olvasmány, én 2 nap alatt kivégeztem. Azoknak ajánlom a könyvet, akik kíváncsiak a szenvedélybetegek gondolatainak legmélyebb részeire is. 


Az 5 legundorítóbb emberi szokás - avagy kit csapnék agyon a vaslapáttal

Azt hiszem két véglet között mozgok. Olykor robbanthatnának is mellettem, az sem zavarna, néha pedig úgy fel tudnak húzni az emberek, hogy legszívesebben lenyomnék a torkukon egy tonna tarantula pókot. Igen. És közben végig mosolyognék. Ebben a bejegyzésben szeretnélek megismertetni titeket azzal az öt szokással, amit annyira nagyon-nagyon utálok, hogy bárkit lecsapnék egy vaslapáttal, amikor ezeket produkálja. 


5. A dobogó ötödik helye

Belegondolt már valaki abba, hogy mennyire undorító, ha kitátja a száját, és a fogait az ujjaival piszkálgatja más emberek előtt??? Komolyan mondom, nem is értem, hogy jut valakinek eszébe mondjuk a hármas metrón, a kosz és a lepragyűjtőhely haditámaszpontján a szájába nyúlkálni, majd aztán ugyanazzal a kézzel belekapaszkodni a korlátokba. Két perc múlva Eszterke meg arra utazik, megkapaszkodik ugyanabban a korlátban, és így a kezére kerül a másik ember undormány nyála....hát az eszem megáll...tüsszentek egyet, a kezemet a szám elé teszem, vagy mondjuk megtörlöm a szemem, mert könnyezik a huzattól, és köszönhetően a kedves idegennek, a nyála minden olyan helyre odakerül, ahova a legkevésbé sem szeretném. Vaslapát! Azonnal!

4. A dobogó negyedik helye

A pattanások nyomogatása véleményem szerint nem tartozik másra, mint arra, aki vagy akin csinálja/csinálják. Egyszerűen rosszul vagyok attól (főleg nyáron), amikor az egymás mellett álldogáló szerelmesek egymás mellkasán, vállán, hátán, nyakán, és arcán úgy nyomkodják a pattanásokat, hogy már csak egy giganagy nagyító kellene hozzá, hogy jobban lássak mindent...Emberek! Ne csináljátok, mert gusztustalan!!! Hamarabb mennék Moszkvába télen egy apró bikiniben fagyoskodni, mint hogy ezt nézegessem hétfő reggel a villamoson... Dupla vaslapát, duplanagy csapás!!

3. A dobogó harmadik helye

A legtöbb üzletben már 99 Forintért is lehet kapni (igaz, hogy talán kicsit silány minőségű) papír zsebkendőt. Ha egy hétig minden nap félreteszünk 15 Forintot, már vehetünk is magunknak a következő hétre is!!! Így nagyon kérlek titeket, szipogó emberek, hogy fújjátok ki az orrotokat, mert marha undorító dolog azt hallgatni, amit csináltok...Csukjátok be a szemeteket: megvan az a jelenet, amikor Ace Ventura a Hív a természet!-ben a törzsfőnök "turhatestvére" lesz??? Nos, nem részletezem, gondolom kitaláltátok, mi is az, amit nem kedvelek azokban az emberekben, akiket be kellene mutatni egy százas papírzsepinek. S.O.S. vaslapát!!!


2. A dobogó második helye

D. előtt volt szerencsém olyasvalakivel együtt élni, aki minden hazautazás alkalmával rágyújtott bent a kocsiban. Télen. Én a hátsó ülésen ültem télikabátban a kutyával, aki minden húsz percben kidobta a taccsot, mert annyira rosszul bírta az autózást. Fáztam, mert nem volt hajlandó bekapcsolni a fűtést, mert a kormánynál akkor túlságosan meleg lett volna..amikor kedve támadt rágyújtani, lehúzta az ablakot, ahonnan csak úgy süvített hátra a fagyos levegő, és a füstszag. Közben a kutya hányt, én takarítottam a trutymót, aztán nekem is hányingerem lett, mert nem bírom hátul az utazást, csak ha végig kinézek az ablakon. A lényeg az, hogy ne gyújtsatok rá a kocsiban, csak akkor, ha ez valóban senkit nem zavar!! Vaslapát, vasvilla, és minden vasedény!!! Oda neki!

1. A dobogó első helye

Nagyjából tíz évvel ezelőtt nagy "divat" volt köpködni az utcán. Már akkor is iszonyatosan undorító szokásnak tartottam, de hogy ezt hogyan csinálhatják az emberek manapság is minden nap az utcán, azt fel nem foghatom!? Az oké, hogy valakinek gyorsan termelődik a nyála, de én is évekig dohányoztam, és nem éreztem semmilyen késztetést arra, hogy a nyálammal katicapöttyösre dekoráljam a járdát. És azt sem szeretem, ha a cipőm talpára másvalaki nyála tapad rá...mivel az enyém sem szokott. Úgy látszik igencsak pikkelek a nyállal kapcsolatos válogatott mesterkedésekre. Mindenesetre a habos köpet az aszfalton elég ocsmány látvány. Aki ilyet csinál, annak a torkán nyomnám le a vaslapátot!!

A mai napi kincsem a vaslapát :)

Szerinted is vannak olyan undorító szokások, amik hamar kiverik azt a bizonyos biztosítékot? Írd meg nekem, hogy bővíthessem a "vaslapátos listámat" :) 


21 napos vízivás kihívás - Csatlakozz hozzám!

Egyszer régen egy női magazinban azt olvastam, hogy minden új szokás bevezetéséhez 21 napra van szükségünk. A cikk szerint, ha ez alatt a három hét alatt szigorúan tartjuk magunkat az elhatározásunkhoz, könnyedén beépíthetjük az életünkbe a legnehezebbnek tűnő elhatározásokat, újdonságokat is. 


Úton útfélen azt olvasom a hirdetésekben, az újságokban és a neten is, hogy a folyadékbevitel mennyire fontos a szervezetünknek. Nem mintha magamtól nem tudnám ezt, hiszen rengetegszer hallgattam a nagymamámtól (akinek csak egy veséje volt), hogy a vízivásra nagyon oda kell figyelnem. Néhány év múlva bekerültem a Budai Irgalmasrendi Kórházba vesegörccsel (mert jóformán semmit nem ittam hetekig az egyetemen), ezután pedig még legalább 4-5 évig küzdöttem folyamatosan hólyaghuruttal. Állandóan fel voltam fázva, percenként jártam vécére, és - bár erről annyira nem szívesen beszél az ember - iszonyatosan csípett minden alkalommal a pisilés. (Ha valaki hasonló nehézségekkel küzd, keressen meg facebookon vagy emial-ben, és szívesen megosztom vele, hogyan szabadulhat meg ettől a nagyon kellemetlen problmától.)

Volt egy marha nagy vesekövem, ami miatt a kórház lépcsőin kellett ugrálgatnom egész hétvégén, amit azért viseltem el, mert az urológia osztályon rajtam kívül egyetlen nő volt, egy horkolós idős néni. Rajta kívül meg még vagy 50 idősebb férfi. Brrrr.....most is kiráz tőle a hideg. 

Nos, most szép lenne a sztori, ha elmesélhetném, hogy ebből sokat tanultam, és ezután rendszeresen és folyamatosan fogyasztottam vizet, de sajnos nem így volt. Képzelhetitek, mennyire elegem van a víztémából, annál is inkább, mert én azoknak az embereknek a táborát erősítem, akik szinte soha nem szomjasak. Igen, komolyan. Ha nagyon sós ételt eszem, akkor talán megiszom egy pohár vizet, de ez is igen ritka. Bár már több éve nem voltam felfázva, és hólyaghurutom sem szokott lenni, egyszerűen soha nincs bennem késztetés arra, hogy elegendő vizet igyak. Mintha valami belső hang azt mondaná, hogy ne kortyolgass ne kortyolgass ne kortyolgass.


Ma olvastam az interneten egy cikket, amiben egy pasi arról számolt be, hogy 30 napon keresztül hogyan ivott meg minden nap 3,5 liter vizet, és szerencsémre beszámolt a tapasztalatairól is. Annyira megtetszett amit írt (bár nem vagyok benne biztos, hogy nem volt kamu), hogy most belevágok az én kis saját bejáratú 21 napos vízivás kihívásomba. Kiszámoltam, hogy nagyjából naponta 2 dl vizet iszom átlagosan. Így a 3 és fél liter víz/ nap számomra halálos küldetés lenne, tehát belőttem a napi 2 litert (ami így is 10x annyi, mint amennyi az adagom). 

Szeretném, ha lenne valaki, aki csatlakozik hozzám, és meg tudnánk beszélni egymással a tapasztalatainkat és az adódó nehézségeket. Meg persze nekem is könnyebb dolgom lenne, ha nem egyedül kellene küzdenem, ugyanis ha hiszitek, ha nem, nekem nagyon megterhelő napi 2 liter vizet vagy más folyadékot meginni. Persze a kihívás a vízfogyasztásra vonatkozik, de ha bármit lehetne inni, akkor sem lenne könnyebb dolgom. 

Segítségemre lesz a vízivás emlékeztető alkalmazás a telefonomon, ami rendszeresen emlékeztet majd arra, hogy le kell tuszkolnom a torkomon 2 deci vizet minden órában. 



A kihívást holnap kezdem. Teljesen átlagos nap, teljesen unalmas téli időpont. 

2017.01.25.

Meglátjuk, mennyi igazság van ebben a 21 napos építsünkújszokástazéletünkbeháromhétalatt projektben. Idővel majd beszámolok arról, hogy mik a tapasztalataim, addig is hajrá minden utálok-vizet-inni társamnak! Sok sikert :)


Nézd, olvasd, hallgasd (2.)

Minden hétvégének legalább annyi ideig kellene tartania, ameddig meg lehet nézni egy sorozat összes évadját egyben. Kicsit túlzás? Nos, nem hiszem. Vannak olyan sorozatok, könyvek és zenék, amik magukhoz bilincselnek, és miközben rájuk koncentrálunk, kiesik minden más, ami körülvesz bennünket. Erre a hétvégére olyasmit ajánlok nektek, ami cseppet sem szirupos, inkább egyedi, lebilincselő és izgalmas. Máris mutatom. 


Leírás: "Bolygónkat egy zombi vírus csaknem teljesen kipusztította. Három évvel az apokalipszist követően egy maroknyi túlélő 2500 mérföldes útra indul: az egyetlen immunis túlélőt, Murphyt kell New Yorkból Kaliforniába, az utolsó, még működő kutatólaborba eljuttatniuk - élve. A férfi vére ugyanis olyan antitesteket tartalmaz, ami a túlélők egyetlen esélye lehet egy ellenszer elkészítésére. Murphy azonban olyan titkokat tud, ami mindannyiuk életét veszélybe sodorhatja." (port.hu)

Vélemény: Viszonylag hamar végignéztem a sorozatot, illetve annyit, amennyi része megjelent hazánkban is. A zombiapokalipszis az egyik kedvenc témám, nagyon érdekesnek találtam azokat a részeket, ahol a főhősök vándorolnak, fosztogatnak, és zombik elől menekülnek. Aki arra számít, hogy a Z Nation hasonlít a Walking Deadre, annak sajnos csalódás lesz, mert ebben lényegesen több az agyament, nanehogymárnemhiszemel, és igen idegesítő jelenet, ez azonban egy cseppet sem von le az értékéből. Minden hasonló témájú film igyekszik újdonságot belevinni a történetbe, és a Z Nationnek ez minden kétséget kizáróan sikerült. Minden zombi fan imádni fogja, azoknak ajánlom, akik szeretik a változatosságot!


Leírás: "Yiruma nemzetközileg ismert zongorista és zeneszerző. A Yiruma művésznév koreai nyelven annyit tesz: „elérlek”, „a szívedbe lopom magam”. Yiruma telt házas koncerteket ad Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában egyaránt. Az angliai King’s College Londonban végezte tanulmányait – ez hozta meg számára az európai népszerűséget és hírnevet. Legismertebb darabjai közé tartozik a River Flows In You, a Kiss The Rain és a May Be. Legnépszerűbb albuma, a First Love 2001-ben látott napvilágot. 5 éves korában kezdett zongorát tanulni és 11 éves volt, mikor Londonba költözött avégett, hogy a Purcell Schoolban mélyítse el zenei tudását. Több évig dél-koreai és brit kettős állampolgársággal bírt, 2006-ban viszont az utóbbit feladta dél-koreai haditengerészetben való szolgálatáért." (wikipedia)

Vélemény: Yiruma zenéje nagyon közel áll hozzám, nem csak azért, mert rendkívül dallamos, hanem azért is, mert hosszú évekig tanultam zongorázni. A zongora az egyetlen hangszer számomra, aminek a hangját sosem tudom megunni, bármilyen dallamot meg lehet szólaltatni rajta, és mindig boldogsággal tölt el, ha hallhatom. Yiruma zenéi közül a kedvenceim a Love me, a Spring time, de amikor megnéztem az Twilight filmeket, napokig csak a River flows in you és a Kiss the rain dallamait tudtam hallgatni. Akár szerelmi bánatra kerestek gyógyírt, akár lubickoltok a boldogságban, Yiruma zenéje remek választás lehet!



Leírás: "Egy teljesen átlagos napon felbukkan egy teljesen átlagos, barátságos mosolyú vevő. A következő pillanatban azonban Annie, a fiatal ingatlanügynök már elkábítva és megkötözve fekszik egy furgon hátuljában. Amikor magához tér, távoli fakunyhóban találja magát. Fogva tartója megszabja neki, mit és hogyan csináljon, megerőszakolja, teherbe ejti, bántalmazza. Vajon sikerül Annie-nak megölnie rabtartóját és elmenekülnie? Véget érhet egyáltalán ez a rémálom?" (moly.hu)

Vélemény: A könyv zseniális, miközben olvastam, végig az járt a fejemben, hogy soha, de soha nem leszek ingatlanügynök. Mivel a történetet az áldozat szemszögéből ismerjük meg, az író fantasztikus tehetségének köszönhetően lehetőségünk van teljesen átélni a főhőssel történteket, ami igen félelmetes és megrázó néhol. Annie a terápiás ülések alkalmával megpróbálja feldolgozni a vele történt borzalmakat, az olvasó tövig rágja a körmeit a könyv olvasása közben. Azoknak ajánlom, akik szeretik a Gyilkos elmék sorozat epizódjait, hiszen itt sokkal többet kapnak a történetből, mint egy 40 perces részt. 


Az igaz barátokról...(vagy azok hiányáról)

Sokan sokféleképpen értelmezik a barátság fogalmát, és bizonyára mindenki tud érvelni a saját igaza mellett. Míg egyikünk egy felszínes kapcsolatot is barátnak nevez, addig a másik hosszú hónapok, évek múlva bízik csak meg annyira valakiben, hogy a barátjának tartsa. Bár nincsenek éles határvonalak, melyekkel körbekeríthetjük egy helyes kis karámba a szót, egy dologban talán mind egyetértünk. Mindegyikünk életében biztosan vannak/voltak olyan barátok, akik meghatározó szerepet játszanak/játszottak egy-egy életciklusunkban. 

Sajnos nagyon csehül állok barátok terén. Aki személyesen ismer, kétlem, hogy elhinné ezt a mondatot, hiszen (talán nem esek túlzásokba, ha azt mondom, hogy) nagyon közvetlen, vidám figurának tart a környezetem. Szeretek új embereket megismerni és barátkozni, azonban túlságosan sok barátot veszítettem már el. Nagyon-nagyon-nagyon sokszor és sokat hibáztam nyilvánvalóan én is, nem mentegetem magam, de abban is biztos vagyok, hogy minden barátsághoz két ember kell. Úgy, ahogyan egy házasságért, párkapcsolatért is dolgozni kell, egy barát megtartásáért is meg kell küzdeni. Szerintem. De ha minden ennyire könnyen menne, talán már lenne egy saját zizi-márkám, egy Lego gyáram, saját minivállalkozásom, és még vagy hetven kutyám. 

De nincs. Mint ahogyan túl sok igaz barátom sincs. 

Mivel sokat költöztem, sok barátomat ott kellett hagynom azokban a városokban, ahol éltem. Van köztük, akivel ma is tartom a kapcsolatot és őszintén azt érzem, hogy igaz barátok vagyunk, és vannak olyanok is, akikkel a barátságom nyilvánvalóan nem állta ki a távolság próbáját. Vannak olyan emberek is, akiket a barátomnak tartottam, de utólag derült ki, hogy valószínűleg egyoldalú barátságok voltak. Ez a legfájóbb. Az a tudat, hogy a szíved összes szeretetét, rengeteg figyelmet, melegséget, energiát, időt és egy fél világot beleteszel egy barátságba, aztán a végén rádöbbensz, hogy te soha nem leszel annyira izgalmas, fontos, kedves, figyelmes, amire a másik vágyik (csak nem beszél róla). Az örömed nem lehet akkora, hogy felérnél az övéhez, és ha bánatos vagy, akkor sem lehet annyi problémád, mint a másiknak. Nem leszel neki soha ELÉG. Borzalmas érzés. Semmihez sem tudnám hasonlítani. Sokkal nehezebb feldolgozni, mint egy szimpla párkapcsolat elvesztését. 

Néhány elmúlt vagy megszűnt (kölcsönös vagy nem kölcsönös) barátság után nagyon vérzik a szívem, de a többségükre azért nagyon jó szívvel gondolok vissza.  

Vajon hogyan és hol találhatunk rá az örökre szóló barátságokra? Baj-e az, ha egy-egy életciklus után egy barátság tüze már nem izzik olyan nagy erővel? Hogyan engedjük el azt a fájdalmat, amit akkor érzünk, amikor rájövünk, hogy mégsem tart minden örökké? 

A kérdésekre most keresem, tanulom a választ. Talán azzal hibáznak olyan nagyot és olyan sokszor a hozzám hasonló pancserek, hogy nem feltételeznek senki érzéseiről soha kevesebbet, mint saját érzéseikről. Ha szeretettel beleadod saját magad egy barátságba, nem gondolsz rá, hogy a másik szemében talán sokkal kevésbé intenzívek az érzések az irányodba. Persze jó esetben ez nem így van, és igazán szerencsés vagy, ha vannak olyan barátaid, akik melletted vannak jóban és rosszban.


Szokták mondani, hogy akkor tudod meg, hogy kik az igaz barátaid, ha elmondod nekik a legjobb dolgot, ami veled történt, és a szemükben őszinte örömet látsz. Talán van benne igazság, ám az én "mércém" (ha van egyáltalán ilyenem) más. Sok kedves ismerősöm, haverom (de utálom ezt a szót) van, akikkel csodálatos minden egyes perc, amit együtt töltünk. Szívesen vagyok velük együtt, a nevetésem, mosolyom, és minden szavam őszinte hozzájuk/nekik/feléjük, ám nem téveszthetem őket össze a barátokkal. A sok év alatt, amióta a barátság és én küzdünk egymással, megtanultam, hogy az igaz barátok akkor is velem vannak, ha igazán mély szomorúságot vagy fájdalmat érzek. Ha kétségbe vagyok esve valami miatt, ha csalódtam, ha elveszítettem valakit. Ha nehéz döntéseket kell meghoznom, ha el kell engednem valakit, ha el kell búcsúznom valamitől, vagy ha nem kaphatom meg azt, amire nagyon vágyom. Az igaz barátoknak elmondom, amit érzek, és ők nem csupán meghallgatnak vagy tanácsot adnak, de átérzik az én érzéseimet, és gombóc van a torkukban, ha nekem is az van. Legszívesebben átvennének a fájdalmamból, mert ők könnyebben hordoznák. 

Számomra az igaz barát az, aki a nehéz pillanatokban is támaszt nyújt, máskor pedig annyira fel tudok oldódni a társaságában, hogy a legnagyobb őrültségekre is képes lennék vele. Hahotázva nevetek a közös bolondságokon és közben potyog a könnyem is. Együtt sírunk, és együtt nevetünk. Az nem számít, hogy hol, mikor, milyen gyakran. És hogy valójában milyen az illető. Engem nem izgat ki hogyan néz ki, mennyi pénze van, hány kiló, hol dolgozik, mennyire hadar, mennyire idegesítő, mennyire hűséges a párjához, mennyire kényes, izgága, hisztis, vagy mennyit káromkodik egy mondaton belül. Lényegtelen. Az igaz barátomat felhívtam amikor meghalt a nagymamám, együtt menstruáltunk, mert annyira közel álltunk egymáshoz, hogy így alakította a természet, falaztam neki, amíg tilosban járt, beavatom a legbelsőbb magánéleti problémáimba, egy komoly szakítás előtt kikértem a véleményét, együtt vártuk amíg egy rusnya madárhoz kijönnek az állatmentők, kíváncsian hallgattam, hogyan huncutkodott a raktárban, átéltem az esküvője előtt érzett izgalma minden pillanatát, és hiszek az álmai(k)ban. 

Nincs recept, nem lehet jól megválogatni a barátokat. Az igaz barátok jelen vannak mindig, ha máshol nem is, de a szívemben folyamatosan. Azok pedig, akikkel soha nem érezhetem magam elég jónak, eltűnnek az életemből. Talán így van jól, nem tudom. Mint mondtam, a barátság és én még nem vagyunk teljesen megbékélve egymással. A barátaim viszont minden nap kincset érnek nekem, minden nap napi kincsek. 


Nézd, olvasd, hallgasd (1.)

Mivel délutánonként még mindig nagyon korán sötétedik, hajlamos vagyok abba az érzésbe ringatni magam már délután hat óra körül, hogy este van. Ahhoz pedig hozzátartozik egy izgalmas film, egy érdekes könyv, vagy a szívemhez közel álló zene. Ezen a hétvégén szeretnék nektek mindegyikből ajánlani egyet, és örömmel fogadnám, ha ti is megosztanátok velem, mit néztek, olvastok és hallgattok mostanában!


Leírás: "Anyának lenni nem könnyű feladat. Amynek (Mila Kunis) látszólag tökéletes az élete, csodás otthonában éldegél a férjével, két eminens gyerekével, gyönyörűen néz ki, és a munkahelyén is folyamatosan helyt áll. De egy nap eljön az a pillanat, amikor besokall a napi rutintól, a ráháruló feladatoktól és a szülői munkaközösségben tevékenykedő, túlbuzgó anyáktól. Két hasonlóan túlstresszelt anyatársával (Kristen Bell, Kathryn Hahn) úgy döntenek, kimenőt adnak maguknak, és vad tivornyázásba kezdenek. Csak egy dolog számít: hogy jól érezzék magukat. Visszatér a régi koleszos csajbulik ideje nagy ivászatokkal, kalóriadús kajálásokkal, hajnalig tartó dumálásokkal. Az iskola makulátlan szülői (Christina Applegate, Jada Pinkett Smith) azonban görbe szemmel nézik a lázadást, és keresztes hadjáratot hirdetnek "felelőtlen" társaik ellen - ám a szabadelvű anyatriót nem kell félteni." (port.hu)

Vélemény: A film az a "cuki és aranyos" vígjáték kategória, amin jókat lehet nevetni vasárnap délután a tévé előtt ülve. D.-nek és nekem néhol elkerekedett a szemünk a pikáns poénokat hallva, mert az ilyen filmekben azért ilyesmivel ritkán futunk össze, de összességében véve remek szórakozás volt végignézni. Aki nem látta még, számítson rá, hogy sokkal többet megtudhat a körülmetélésről, mint amire valójában kíváncsi. A színészgárda remekül lett összeválogatva, háttérzajnak máskor is bármikor szívesen bevállaljuk. Mindenképpen nézzétek meg, ha kikapcsolódnátok egy takaró alatt kucorodva, de nem vágytok rágós falatra!


Leírás: Zimmer jó néhány élvonalbeli produkcióhoz szerzett zenét, úgymint az Eredet, a Csillagok között, A Sötét Lovag-trilógiaAz utolsó esélyA szikla, a Tiszta románc, a Gladiátor, a Miss Daisy sofőrje, az Egyiptom hercege, a Pearl Harbor – Égi háborúAz őrület határánA Sólyom végveszélyben, a LánglovagokAz utolsó szamurájAz időjós, a HolidayA Da Vinci-kódA Karib-tenger kalózai: Holtak kincse, vagy A Karib-tenger kalózai: A világ végén. 1995-ben Oscar-díjjal jutalmazták a Legjobb filmzene kategóriában Az oroszlánkirályért. (wikipedia)

Vélemény: Hatalmas rajongója vagyok Hans Zimmernek, munka közben is gyakran hallgatom a zenéit. Hihetetlen, hogy mennyiféle hangulatot és érzést közvetít a filmzenéivel, mindig találok köztük olyat, ami szívesen hallgatok, ha vidám, szomorú, álmodozó vagy éppen forgószél vagyok. A kedvenceim a Karib-tenger kalózai filmek, a film zenéje sokáig volt a csengőhangom. (Hami, a kutyusom most is a telefonom felé ugrik, ha meghallja az ismerős dallamokat) Ha a hétvégére társasozást, olvasgatást vagy éppen takarítást terveztek, remek választás lehet hozzá Hans Zimmer zenéje!



Leírás: A karácsony a vidámság és a szeretet ünnepe...Vajon Eve is megtalálhatja a boldogságot? Eve soha nem szerette a karácsonyt, azóta pedig különösen gyűlöli, hogy a vőlegénye karácsony napján veszítette életét egy afganisztáni bevetésen. A legkevésbé sem számít arra, hogy kedves, idős nagynénje egy élményparkot hagy rá a végrendeletében, mégpedig olyat, amelynek fő témája épp a karácsony... És nem ez az egyetlen meglepetés. A nagynénje végakarata úgy szól, hogy Eve-nek egy rejtélyes üzlettárssal, Jacques Glace-szal közösen kell vezetnie a parkot. Ki ez a Jacques Glace, és vajon miért vette be Evelyn néni a végrendeletébe? Ám Eve nem retten vissza a kihívástól. Elhatározza, hogy bármi áron sikerre viszi Winterworldöt. Vajon sikerül egyszer s mindenkorra felülkerekednie a karácsony és a mindent eluraló karácsonyi giccs iránti ellenszenvén? És végül sikerül Jacques-nak felolvasztania a lány jéggé fagyott szívét? (alexandra.hu)

Vélemény: Most jelent csak meg a könyv, így még nem olvastam végig, D.-től egy héttel ezelőtt kaptam ajándékba. Milly Johnson az egyik kedvenc íróm a romantikus regény kategóriában, nem nyálas, agyonszirupozott történeteket ír, hanem csupa olyan témát dolgoz fel, ami bármelyikünkkel megtörténhet akármelyik hétköznap. Ami a legszuperebb benne, hogy olyan köntösbe bújtatja a sztorikat, amivel eléri, hogy pár óra alatt kivégezzük őket. Ajánlottam már más könyveit is, ERRE kattintva megnézheted. 
Akkor olvassátok el, ha hitre, reményre és szeretetre vágytok!


10 dolog, amit minden IGAZI nő tud

Manapság annyiféle felületen olvashatunk arról, hogy milyen egy igazi, tökéletes nő, hogy lassan a könyökünkön jön ki, milyennek kellene lennünk nőként, anyaként, társként, és (ahogyan Miranda fogalmaz a Szex és New Yorkban) szexháziállatként. A magazinok oldalairól és a plakátokról csupa szexbomba néz vissza ránk, hiányos öltözetben, belőtt hajjal, makulátlan körmökkel és sminkkel. Hibátlan a megjelenésük, és már messziről látszik rajtuk, hogy azért vannak a világon, hogy boldoggá tegyenek minden halandó férfit.


A magazinok szerint (és azt gondolom, joggal mondhatom ezt, mert jó néhány van itthon belőlük) a mindennapokban akkor vagyunk topon, ha kockás a hasunk, legalább négy nyelven beszélünk, három diplománk van, kifogástalan a stílusérzékünk, elég salátát eszünk és messziről kerüljük a cukrot és a finomlisztet. Aki ez alatt teljesít, az mehet a süllyesztőbe. Légy magabiztos, légy erős, légy sikeres! - ezt hirdetik. Számos dolgot azonban kihagynak a felsorolásból, amire igenis fontos figyelnünk, amit érdemes beépítenünk a napjainkba, hogy IGAZI nők lehessünk (és egy rakat dolgot kihúznék az előbb felsorolt listáról is). Íme, hoztam 10 olyan dolgot, aminek a tudatában/birtokában igazi nők lehetünk (szerintem).

1. Légy kedves!
Anyukám bölcsessége, hogy egy nő lehet okos, szép és kedves. Ha esetleg nem okos, még mindig kamatoztathatja a szépségét és a kedvességét. Ha nem szép, de kedves és okos, még azzal is sokra viheti. Azonban az a nő, aki szép és okos, de egy cseppet sem kedves, attól semmi jót nem várhatunk.  Ha a háromból csak egyet választhatunk, még mindig akkor csípnek majd a legtöbben, ha kedvesek vagyunk. (Gondoljunk csak arra, hogy Besenyő Margit nem túl szép, és nem is igazán okos, de a kedves bugyutaságával nem lehet nem szeretni)

2. Éljen a gumicukor!
Vagy a csoki, a fehér kenyér és a pizza (sült krumpli, makaróni, habos torta, krémes, palacsinta, instant tészta, keksz és nápolyi). Persze mindannyian tudjuk, hogy nem túl egészséges, ha olyan ételeket eszünk, amikben cukor és liszt van, de nem hinném, hogy halálos bűn lenne szombat délután bekuckózni filmnézéshez egy helyes kis Haribo csomag társaságában, míg kint a szabadban -15 fok van. (És az, hogy van polipos és tarantula pókos Haribo is, lényegesen javít egy olyan ember kedélyállapotán, aki legalább akkora gumicuki fan, mint én.)

3. Aludj kényelmesen!
Persze nagyon csinos egy csipkés szatén hálóing, de ha télen legszívesebben egy Hello Kitty mintás pizsama, zsiráfos bugyi és Dagobert bácsis mamusz társaságában rongyolnál be az ágyba, az is a szíved joga! Hidd el, sokkal fontosabb, hogy jól érezd magad az otthonodban, mint hogy a legújabb női magazin által ajánlott csodában vacogj éjszaka. Ha a fenti felsorolást megspékeled egy akkora Disney zoknival, amit fel tudsz húzni a térdedig, garantáltan meleg, kényelmes, pihepuha kuckóban hajthatod álomra a fejed.


4. Kint van a derekad!
Ha annyi ötforintosom lenne, ahányszor ezt a mondatot a dédimtől, a mamámtól és anyukámtól hallottam, megvehetném a világ összes Lego gyárát, és csupa vidám, édipofa vagy éppen sorozatgyilkosos témájú Legot készíttetnék el. Régen csak a vállamat vonogattam, amikor rám szóltak, hogy húzzam le jobban a felsőmet, mert kilátszik a derekam, ma viszont tudom, hogy egy nőnek különösen fontos odafigyelnie a veséi , és minden más szerve egészségére, ha másért nem is, azért biztosan, hogy később probléma nélkül készülhessen a gyermekvállalásra, és hosszú, boldog életet élhessen. Egy igazi nő tesz arra, hogy mi a divat, és rendesen felöltözik, mert tudja, hogy hidegben egy férfi sem értékeli, ha a kedvéért odafagyunk a buszmegállóhoz (vagy ha mégis van ilyen pasi, azt a legkevésbé sem lehet igazi férfinak nevezni). 
Hajrá eszkimó-feeling!


5. Tartsd meg!
Nagyon fontos, hogy ápold a családoddal és a barátaiddal a kapcsolatot. Nem kell, hogy rengeteg felszínes kapcsolat vegyen körül, csak arra szánj időt, aki igazán megérdemli, de neki mindig adj magadból 100%-ot. Nem az a lényeg, hogy minden nap találkozzatok, vagy hogy minden percben posztoljatok valamit magatokról az Instára, legyetek inkább egymáshoz mindig őszinték, és tartsd meg őket minden erőddel! Nekem pl M. barátnőm olyan, akivel évente csak 1-2x találkozom, de ugyanannyira csípem a kis törpe buráját, mint amikor minden nap együtt nyeltük magunkba a szörnyű automatás kávét. Ritka az, ha valakinek szuper családja és barátai vannak, így azokat, akiket nagyon szeretsz, becsüld meg, mert kincset érnek!


6. Dicsérd meg!
Egy számomra nagyon fontos ember szokta mondogatni, hogy mindig figyeljek oda arra, hogy megdicsérjem D.-t, ha valamit ügyesen vagy szuperjól csinál, mert megerősítés mindenkinek kell. Anyukám is mindig megdicsérte/megdicséri apukámat, így a példa már előttem volt korábban is. D. például minden áldott nap meleg kuckóvá varázsolja az otthonunkat mire hazaérek. Gondozza a kutyáink lelki világát, és ellátja őket, meleg lakásba érek haza, ahol minden nap jól érezhetem magam, ha este hazaesek. Nagyon sok múlik azon, hogy D. odafigyel az apróságokra is. Bizony, bizony, van ilyen pasi is! Mielőtt bárki megjegyezné, nem papucs. Csak figyelmes és nagyon gondoskodó!


7. Kacagj szívből!
Nagyon érdekes tanácsot kaptam egyszer, amely így szólt: óvakodj attól az embertől, akinek nincs humorérzéke, és nem tud szívből egy nagyon nevetni. Mikor belegondoltam a mondat jelentésébe, rájöttem, hogy valóban van benne valami, hiszen számos olyan embert ismerek, aki kedvesnek tűnik, de soha nem láttam még őszintén mosolyogni, kacagni. Akik pedig nem értik a humort (és itt nem arra az iróniára vagy szarkazmusra gondolok, amit én előszeretettel alkalmazok), azok kiszámíthatatlanok. Talán elsőre furcsán hangzik, de keressetek magatok körül ilyen embereket és figyeljétek meg őket! Még Hókuszpóknak is volt humorérzéke, hiszen nem darálta vagy passzírozta a törpöket a levesbe, csupán beledobálta őket, hogy jobban kiélvezhesse majd a törp-cupákokat!! 


8. Figyelj magadra!
Szánj időt arra, amit szeretsz! Szívesen olvasol egy hatalmas bögre kakaó társaságában? Szeretsz könyvtárba járni? Bármikor kapható vagy arra, hogy befeküdj egy kád forró vízbe, aminek a tetején méteres fürdőhab úszkál? Futnál a szabadban? Játszanál a kutyáddal vagy a macskáddal? Sorozatmaratonoznál? Tanulmányoznád a relativitáselméletet vagy csak sütnél egy adag csokis kekszet? Halkítsd le a telefonodat és add át magad egy kicsit az élvezeteknek! Olyan hangos tud lenni a csend, ha csak azzal foglalkozol, amit szeretsz! (én pl biztosan végig tudnám olvasni a könyvespolcomon található összes könyvet oda-vissza háromszor, ha lenne rá elég időm)


9. Becsüld az apróságokat!
A boldogsághoz nem kellenek hatalmas dolgok, bármennyire is ezt sugallja minden és mindenki körülötted! Jól esik a melegben egy forró leves? Nekem biztosan, így a hétvégén készítek is egy hatalmas adag francia hagyma krémlevest, amivel sokáig kihúzom. Még mindig áll otthon a karácsonyfánk, amiben minden este gyönyörködöm. A kutyáink téli álmot alszanak, csak néha ébrednek fel, hogy csesztessenek minket. Olyan édesen kucorodnak a puha plédeken, hogy ha rájuk nézünk, máris boldogabbak vagyunk. Ha a párom elmeséli, hogy vett magának az Aldiban somlói galuskát, majd kinyitja a hűtőt és gyermeki örömmel a szemében benyom egyet belőle, én boldog vagyok, ha láthatom őt ahogyan "ínyenckedik". Az apróságok fűszerezik meg az életünket örömmel!


10. Bízz magadban!
Bízz abban, hogy mindenhez van elég erő benned! Szeretnéd végre megcsinálni a nyelvvizsgát, a jogsit, a szakdolgozatot? Túl akarsz lenni az államvizsgádon? Saját vállalkozást szeretnél? Meg szeretnél tanulni úszni, biciklizni vagy zongorázni? Kérlek, bízz abban, hogy ha apró lépésenként, de elszántan haladsz előre, eléred a célod! Kevés bennünk az önbizalom sokszor ahhoz is, hogy le merjük vágatni a hajunkat, pedig az élet annyira rövid, hogy sokkal, de sokkal bátrabbnak kellene lennünk. Én pl. elhatároztam, hogy minden kreatív ötletemet meg fogom valósítani, ha ellepik a zombik a világot két hét múlva, akkor is!


Meglátásom szerint akkor IGAZI egy nő, ha mer izgalmas, fűszeres és egyedi lenni. Akár úgy, ha divatosan öltözködik, nyelveket tanul, sportol vagy klasszikusokat olvas, akár úgy, ha kiéli és megvalósítja a magában rejlő lehetőségeket. Nézhetünk ki úgy, mint a kirakatbabák, azzal nincsen semmi baj. Csak emellett ne feledjünk el eredetiek lenni. Akár pattanásosan, kócosan, balerinacipősen, méteres szempillákkal, zakkantan, hisztisen, akaratosan, tövig rágott körmökkel. Még ha ezek nincsenek is a magazinokban felsorolva.