Tavaly írtam egy bejegyzést, amiben megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit szilveszter éjjelén. Annyira, de annyira béna vagyok abban, hogy valamihez sokáig tartsam magam, hogy teljesen fölöslegesnek érzem még a fogadkozásra fecsérelt időt is. Hiszem, hogy enélkül is törekedhetek a legjobb, vagy legalábbis a számomra legmegfelelőbb dolgok elérésére.
Elméletben.
Persze aztán pontban éjfélkor végigsorolok magamban egymás után hatvanöt képtelenséget, amit szuperjó lenne teljesíteni a következő év során, és a végén nem kérdés számomra, hogy egy balfácán vagyok, aki bruttó kettő darabot tud belőle teljesíteni. Szükségem lenne Harry Potter varázspálcájára, Aladdin repülőszőnyegére, Alkonyat Edward gyorsaságára, Jack Sparrow leleményességére és Einstein eszére, hogy átélhessem év végére a Hakuna Matata életérzést. Mivel a fent felsoroltak közül egyik sem áll rendelkezésemre, kénytelen vagyok abba a megnyugtatónak tűnő gondolatba ringatni magam, hogy mind a hatvanöt képtelen fogadalom teljesíthetetlen, és kár megfogadnom őket. Marad a törekvés és a vágyakozás Harry varázspálcájára (és még néhány cuccára).
Ez a kép 2012. december 31.-én készült, Kecskeméten. Akkoriban még ott laktam. Hami kutya annyira félt a tűzijátéktól és a petárdáktól, hogy egész éjjel az íróasztal alatt remegett. Gyáva kiskutya, de tényleg. Meglátása szerint a legyek legalább akkora veszélyt jelentenek a kis életére nézve, mint maga a zombiapokalipszis.... akkor mit szóljon szegény akkor, ha mindenféle félelmetes durrogtatást/lövöldözést kell elviselnie? Na ugye. Négy évvel ezelőtt még nem volt annyi esze, hogy bemenjen az ágy alá félni. Most már van.
Idén a két kutya kettesben köszöntötte az új évet (valószínűleg Dézi vigyázott Hamira), míg mi a barátainkkal. Nagyon jól éreztük magunkat náluk, tüneményesek voltak, és láthattam a karácsonyfájukat is, aminek külön örültem, hiszen imádom mások otthonában a karácsonyfát bámulni (igen, ez valami fétis). Az este folyamán egy kisebb raklap chips és pufi elfogyasztása közben megtudhattuk, hogy Activity-ben R. nagyon ügyesen mutogatja, hogyan énekel hamisan, vagy rajzol lovat, a férje, L. remekül rajzolja le a bukfencezést és mutogatja el, hogyan ugatja a kutya a holdat, míg D. lerajzolt mozdonya és tűzoltóautója is páratlanul mutatós. Bár a nagy Tabuzás és egyéb társasozás közben teljesen megfeledkeztünk a Bacardi kóláról, egyáltalán nem volt baj, hiszen nélküle is vígan felpörögtünk a nagy csata közben. R. és L. lakása nagyon barátságos, nem volt nehéz otthon éreznünk magunkat, és ezt már csak a tökéletesen elkészített palacsintával tudták megfejelni!
Hazafele úton egészen addig élő jégcsapként csücsültem a kocsiban (a -10 fokban), amíg meg nem szólalt a Sláger Rádión DJ Dominique retro mixe, benne Elvistől a Heartbreak Hotel, a Jailhouse Rock, vagy a Hound dog, Bill Haley-től a Rock around the clock, majd ezt követően egy Hotel Menthol és egy Grease mix. Ha van ember, aki ezektől totálisan lázba jön, az biztosan én vagyok, így történhetett, hogy végigtáncikáltam az utat hazáig az autóban, fejemen egy virágfüzérrel, kezemben egy pink/csillogós lepke varázspálcával hadonászva. Aki kívülről látott, nyilván elmebetegnek néz, de D. csak nevetett mellettem azon, hogy milyen hamar felmelegedtem és felébredtem hajnalban erre a zenei bombára. John Travolta, és Fenyő Miki jó barátja mind Elvisnek, mind pedig nekem.
Mikor már majdnem otthon voltunk, az Alagútnál felcsendültek a 80'-as évek vége, 90'-es évek elejének külföldi disco slágerei, ennek köszönhetően nem mentünk rögtön haza, hanem tettünk egy kört a Batthyány tér felé. Az este a Szerelemre születtem című szám hangos ordításával végződött, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy Chevy Chase Karácsonyi vakációjára aludtunk el. Remek zárása volt ez a nap az egész évünknek, és örülök, hogy olyan emberekkel tölthettük, akik vidámságukkal, zombi- és vendégszeretetükkel megszépítették az estét.
És mi van a fogadalomtétellel?
Nem hiszem, hogy Hami vagy Dézi tennének/tettek újévi fogadalmakat, de tudnék néhány tippet adni nekik (soroljam?). Hozzájuk hasonlóan én sem fogadkozom, de bízom benne, hogy néhány dologhoz azért - a tavalyi évhez hasonlóan - tartani tudom majd magam. A tavalyi listámról átmentettem ami a legfontosabbakat számomra. Amit biztosan meg tudok fogadni. Íme:
"Töretlenül hiszek a királylányokban, mumusokban, varázsszőnyegekben, beszélő tárgyakban, a Mikulásban, Jézuskában, varázslatokban és varázslókban, a csodákban, a mesékben, a Disney hercegnőkben, a gumimacikban, a szerelemben, a barátaimban, anyukám erejében és szívében, apukám huncutságában és egyediségében, a testvérem álmaiban és terveiben, a nagynéném racionális döntéseiben és pótolhatatlan személyiségében, D. örökkön örökké tartó gondoskodásában és féltésében, a kutyák feltétlen szeretetében, az optimizmus erejében, a család egységében, és a gyümölcsös fruttiban."
Másra - azt hiszem - idén sem lesz szükségem.
Mit gondoltok?
Címkék: Kincsek
