Néhány héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy készítek egy bejegyzést, amiben megmutatom, ki az a 10 blogger, akinek a bejegyzései, a személyisége és az életének az a része, amelyet engedett számomra akár személyesen, akár a blogján keresztül megismerni, motivál engem. Mindenképpen azt szerettem volna, ha ők is mutatnak magukból valamit a blogomon, így arra kértem őket, hogy segítsék a bejegyzésemet saját írásukkal is. Időközben már csak kilencen maradtak, de nekik nagyon köszönöm, hogy elvállalták, hogy szerepelnek a Napi Kincsek Tárháza felületén.
Technikai és egyéb más nehézségek miatt úgy alakult, hogy egyenként mutatom be őket nektek, arra bíztatok mindenkit, hogy lessen be a lányok oldalára motivációért, vidámságért, kérdésekért és válaszokért egyaránt.
Elsőként Bettiről írok, aki a Nancykeh MakeUp bloggere, és akivel már több alkalommal is volt szerencsém találkozni. Tavaly szerepelt már egy bejegyzéssorozatban a blogomon, azóta pedig örülök annak, hogy nem csak a blogját és a munkáit követhetem, de kicsit a lelkébe is betekintést engedett, mert így egy végtelenül kedves, őszinte és tiszta lányt ismertem meg a személyében. (Aki emellett roppant bevállalós a kék szájával, és egyéb polgárpukkasztó, de kétségtelenül figyelemfelkeltő, ötletes és kreatív sminkjeivel.)
Mivel mind a 9 blogger más és más területeken motivál engem, ezért kerestem egy szót, amit hozzájuk rendeltem. Betti tőlem az "álom" szót kapta, felnézek rá azért, mert bátor volt és mert tenni a céljaiért, az álmaiért és a boldog jövőért, amit elképzelt magának. Mivel én még 30 évesen sem tudom igazán, hogy mi is szeretnék lenni, nagyon motiváló számomra Betti elhatározása. Vágyom arra, hogy egyszer én is megfogjam azt a bizonyos gyeplőt, amivel a sorsomat irányíthatom, és eljuthatok oda, hogy büszkén azt mondhassam, "Igen, tettem azért, amire igazán vágytam". Fogadjátok szeretettel Betti írását, amit a kérésemre írt, és amely elsőként a Napi Kincsek oldalán olvasható.
"Életem legnehezebb időszakában, semmi nem tudta lekötni a figyelmemet
és képtelen voltam kikapcsolni, amire persze szükségem lett volna. Annyira
kézben akartam tartani a helyzetet, amit nem lehetett, hogy nem voltam képes
másra koncentrálni és kikapcsolni a félelmeimet, illetve azt a tenni akarást,
ami tombolt bennem.
Apukám tüdőrákban szenvedett és életem legfontosabb személyét így
szép lassan el kellett engednem.
A betegsége felénél találtam rá egyszer Youtube-on egy sminkvideóra, ami
akkor először elvitt egy teljesen más világba, pár órára megszűnt körülöttem
minden és tudtam egy kicsit „pihenni”. Szinte észrevétlenül napi rutinná vált
számomra ez a kikapcsolódás és szép lassan némi menedéket nyújtott. Egy idő
után elkezdtem ezeket a videókat megpróbálni leutánozni, időt fektettem abba,
hogy tanuljak belőlük és hosszú idő után, végre valamit újra élveztem és
szenvedéllyel csináltam. Természetesen ez mindenkinek feltűnt és neki is.
Örült, hogy valami leköt, valamiről tudok boldogan mosolyogva beszélni és élvezettel
meséltem neki, mit hogyan készítettem el az éppen aktuális sminkemből. Láttam
rajta, ahogy örült annak, hogy végre valami leköt és egy kicsit
megkönnyebbülhetett, hogy nem csak az ő fájdalmait érzem át napról-napra.
Miután elment, ez az egy dolog maradt meg az életemből, amire úgy
tekintettem, mint egy mentsvárra. Csak alkottam, ott ültem a kis tükröm előtt,
ahol csak a sminkjeim, én és ő voltunk. Mintha minden egyes ecsetvonásban ott
lett volna ő is, és egy kicsit magunk lehettünk. Ezt akkoriban persze nem
fogtam fel, de később rájöttem, hogy nem véletlenül kaptam ezt a hobbit éppen
akkor, és nem véletlenül lett olyan szerves része az életemnek, mint Ő, aki
elment. Az élet mindig elvesz és ad is valamit.
Adott rengeteg szeretet ismeretlen emberektől a blogomon és a
munkáimon keresztül, akkora mennyiségben, amit elképzelni se tudtam volna soha.
Emberek álltak mellém, buzdítottak a folytatásra és voltak kíváncsiak rám és a
műveimre. Szerették volna, hogy az életük része legyek…
Múlt év nyarán fogalmazódott meg bennem, hogy ideje a következő
lépcsőfokra állnom és elkezdenem egy sminktanfolyamot, hogy én is
viszonozhassam az embereknek, amit értem tettek és, hogy végre én is elfogadjam
azt a tényt, hogy ezek után ez lesz az életem és ne kételkedjek önmagamban.
Nem volt könnyű hisz meg van a magam kis élete, amiben számlákat,
lakbért fizetek, napi 8 órában dolgozom és tudtam, hogy a tanfolyam sok
pénzembe és időmbe fog telni és semmiképp se lesz egyszerű. Szerencsére voltak
mellettem emberek, akik mellém álltak és nem hagyták, hogy feladjam. Semmi
sincs ingyen és rájöttem, hogy inkább most küzdök, mint hogy idős koromban
visszatekintve azt mondjam: elcsesztem…. Muszáj volt megtennem magam miatt,
azok miatt, akik hittek és hisznek bennem, hogy megvalósítsam életemben először
a saját álmomat.
Olyan ember vagyok, aki mindig mindenkit erre ösztönöz, de valahogy
magamat, mindig háttérbe szorítottam, mondván, hogy ehhez én kevés vagyok. A
sok kín és fájdalom, amit láttam és mellette az a sok szeretet, viszont megváltoztatott
és képessé tett harcolni magamért is. Szeretnék, minél több embernek
örömöt szerezni, minél több embernek visszaadni azt a kedvességet, amit
nyújtottak felém és tovább küzdeni az álmomért, hogy azt csináljam, amit
szeretek, aminek minden percét élvezem és ahol Ő is velem lehet!"
Térjetek be Bettihez további motivációért és hasznos tippekért a Nancykeh MakeUp blogra, vagy az oldal Facebookjára, Instájára. Kívánom, hogy ti is ragadjátok magatokhoz az irányítást, és tegyetek azért, hogy - Betti szavaival éljek - ne csesszétek el. Az álmainkért sosem felesleges küzdeni!
Címkék: Kincsek
