Az internetes társkeresés nehézségei - Egy fekete öves ninja tapasztalatai

A netes társkeresés napjainkban legalább akkora kihívás, mint találni egy olyan Sztk-t, ahova egy hónapon belül bármire kaphatunk időpontot. A barátnőmmel rengetegszer beszélgetünk a társkeresés buktatóiról, a nehézségekről, a sok furcsa fazonról, akik regisztrálnak, a peches randikról és a vicces helyzetekről. Bár vannak olyan barátaim, akik neten ismerkedtek meg egymással, és ma már házasok, de azt talán még ők is elismerik, hogy nem egyszerű rátalálni a világhálón az Igazira.


Melinda esetében egyáltalán nem értem, hogy miért nem talált rá még a nagy Ő-re. Csinos, mosolygós, filigrán, diplomás nő. Dolgozik, nem akar azonnal gyereket valakitől, rengeteg hobbija van, kedves, szeret utazni, kirándulni, mozizni. Képes elkötelezni magát egy szerető társ mellett, hűséges barát és van saját élete. Nem akar mindenáron férjet, de vágyik a szerelemre. Volt már hosszú kapcsolata is, de nem volt benne maradéktalanul boldog. Főnyeremény lenne, de egyszerűen még nem találta meg élete párját. El szokta mesélni a randikat, amiken részt vesz, és komolyan mondom, nem értem, hogy van türelme újra és újra belevágni annak ellenére, hogy ennyi idiótával találkozik. 

Én két alkalom után törölném magam minden ismerkedős oldalról, kidobnám a telefonomat és a laptopomat a szemetesbe, és a homlokomra tetoválnám, hogy "hülyék kerüljenek". Sokkolót, gáz és paprikasprayt, mobil-vasvillát és zombiölőkést (ilyenem tényleg van) tartanék a táskámban, és addig edzenék, amíg le nem tudnám csapni az őrült pasikat. Persze mondhatjátok, hogy könnyen beszélek, mert úgy alakult az életem, hogy nem ismerkedtem soha netes társkereső oldalakon. Nyilván nem zártam volna ki ennek a lehetőségét akkor, ha nem így jönnek össze a dolgaim, de Melinda történeteit hallgatva nagyon boldog vagyok, hogy végül nem váltam sorozatgyilkossá netes ismerkedés közben. 

A most következő cikket Melinda írta, és küldte el nekem. Ezek az ő gondolatai. Mivel mindenkinek másképpen alakulhatnak ezek az ismerkedések, éppen ezért nem szeretnénk általánosítani, ezek mind Melinda saját benyomásai, "élményei". Nektek mik a tapasztalataitok?

"A mai felgyorsult világban nagyon nehezen megy a társkeresés. Ha valaki 30 felett, egyedülálló nő, alig van esélye ismerkedni. Az ember dolgozik reggeltől, estig, hét közben nem nagyon megy már munka után sehova, mert az összes barátja már férjhez ment, gyereke van, stb. Valljuk be, a mai világban már elég kevés is a lehetőség ismerkedni. Ennyi idősen már pl. nem szívesen megyek el bulizni sem, mert a disco tele van 15 -20 évesekkel. Normális szórakozóhely alig van. A legtöbb normális pasi már elkelt, felesége van, gyereke, stb. Ezt szokták mondani legalábbis, de azért biztosan van még kivétel, csak meg kell találni.



Akkor hol is ismerkedjünk?! Marad az internetes társkeresés. Ennek már millió – egy fajtája van, rengeteg ilyen jellegű oldal, amit már mobilon is tudunk nézni, ha letöltjük az applikációt. (badoo, tinder, twoo) Sokszor nekifutottam már, regisztráltam, feltöltöttem a legjobbnak gondolt képeim, őszintén leírtam, hogy kit keresek (kor, távolság, magasság, stb). Mindennek ellenére rá kellett jönnöm, hogy a netes társkeresők nagy része néhány csoportra osztható.

Alkalmi kapcsolatot keresők

Rengetegen vannak, akik a párjuk mellett keresnek valakit, mert megromlott a házasélet, és már nem működik úgy a szex mint azelőtt. Ennek oka vagy az, hogy terhes a nő, vagy már megszült, de nemrégen, és nem tud még a férjre koncentrálni, vagy már túl régóta együttvannak, és már megszokásból vannak együtt, de semmi nem jó már, viszont lusták azért tenni, hogy jobb legyen, inkább keressünk valakit. 

Nemrég egy olyan pasival beszélgettem, aki állította, hogy igenis higgyem el azt, hogy ez a normális. Majd ha kicsit idősebb leszek, akkor rájövök, hogy ez így működik. És, hogy mi nők miért nem vágyunk ilyen „diszkrét” kapcsolatra. Vajon miért?! Mert arra vágyunk, hogy szeressenek, egyenrangú társként kezeljenek, menjünk együtt kikapcsolódni, jókat enni – inni, szórakozni, nem pedig csak arra, hogy heti 1-2 lopott órát együtt töltsünk valakivel, akinek egyébként családja van. Miért is jó ez? Erre nem fogok tudni soha rájönni. 

Nem jobb az őszinteség? Ha valami nem megy, lehet az már több éve tartó házasság is, ahol gyerek is van már, akkor is lehet lépni. Rengeteg párkapcsolati tréning, szakértő, terápia van, ha végképp nem megy, akkor meg sajnos el kell válni. Nem az a megoldás, hogy hazugságban éljük le az életünket és titokban mással (is) vagyunk.  Na és ilyen ember nagyon sok van a társkeresőn. Van, aki ezt nyíltan fel is vállalja. Kiírja, hogy nyitott kapcsolatban van, csak szexet keres, képet tesz fel magáról, nem fél, hogy lebukik?!

Komolytalanok

Rengeteg olyan ember is van fent, akik a tipikus, sablonos, elcsépelt szöveggel próbálnak ismerkedni, pl:
 

       Idegesítők / lelki sérültek

Vannak olyanok, akik tipikusan azért vannak fent, mert magányosak, panaszkodnak, negatívak, antiszociálisak, nincsenek barátaik. Én mindig elmesélem azt, hogy mit szeretek csinálni szabadidőmben, hobbi, stb. Volt már olyan pasi, aki írta, hogy ő igazából nem nagyon csinál semmit munka után, nincsenek barátai, sehova nem megy, otthon ül egyedül. néha bemegy a városba csak úgy sétálni egyedül…Van olyan, aki csak panaszkodni tud / negatív. Elmeséli, hogy neki miért nem jön össze, milyen rossz tapasztalatai vannak már, miért hagytál el, de az egész ember egy merő negativizmus. Ezeket az embereket gyorsan el kell kerülni nem csak a társkeresőn, hanem amúgy is :) 

Azokat is imádom, akinek ha nem válaszolok egyből, akkor már ír, hogy „na miért nem írsz már, nem vagy itt, itt hagytál, jó bunkó vagy, hogy nem írsz”. Mivel nem vagyok egyfolytában a neten, főleg ha dolgozom is közben, akkor szerintem teljesen érthető az, ha akkor válaszol az ember, amikor épp tud. Ilyen esetben jó, ha telefonszámot cserélnek, vagy Viberen, Messengeren folytatják tovább a chatelést. Aztán van olyan,aki már az első beszélgetés alkalmával elmondja, hogy ő csakis komoly kapcsolatot akar, már jövő héten költözzünk össze, fél év múlva házasság, ezek a tervei, és ehhez ragaszkodik.  Ettől is tépni szoktam a hajam. Először ismerkedjünk meg, találkozzunk, ha nincs meg az a bizonyos szikra a találkozásnál, akkor úgy sincs értelme. Van, aki nem hisz ebben, hanem azt mondja, hogy az majd jön… Dehogy jön… Ez a kémia / szikra dolog pont olyan, aminek az első pillanatban már meg kell lenni, ha nincs akkor felesleges bármit is erőltetni.

 Természetesen az is igaz, hogy interneten bármit lehet mondani, írni, bármilyen képet lehet feltenni, nem biztos, hogy valós. Volt már olyan, hogy valaki képen nagyon tetszett, és a valóságban véletlenül sem úgy nézett ki. A képen egy kicsit borostás, jó kiállású, karakán, férfias jellem (ezeket már a beszélgetés alapján szűrtem le) erre élőben meg úgy nézett ki mint egy terrorista :D Mellé egy olyan stílussal, ami már az az idegesítően kedveskedő (jól ülsz a széken, nincs meleged, nem fázol, finom a popcorn?! :)

Láttam már olyan képeket is, ami biztosan csak kamu, nem az illető van rajta, hanem valami modell, akinek kockás a hasa, izmos, helyes pofi, és olyan adatok kiírva, amiket egy csaj szeretne (180-190 cm magas, izmos test, szabadidőben mindenfélét szeret csinálni, ami általában szimpatikus, sportol, stb)

Miért olyan nehéz olyan embert találni, akivel lehet értelmesen beszélgetni, akár komoly akár könnyedebb témáról, azt is írja le, ami a valóság, nem csak szeretőt keres, és az első randi után már nem akar feleségül venni!? Túl nagyon az elvárások? Szerintem nem, csak mindenki a legjobbat akarja magának, és nem kötünk kompromisszumot."

Címkék: