Kutyások figyelem! Lessetek be az egyik legprofibb blökiborbély kulisszái mögé!

D. és én nagy kutyabolondok vagyunk (erről már olvashattatok a Hűséges utánfutók című bejegyzésben is), a legtöbb kutyus láttán még az utcán is olvadozni szoktunk. Lefotózzuk a buszon, metrón utazó négylábúakat és elküldjük egymásnak messengeren a képeket azzal a szöveggel, hogy "nézd, milyen édesen várakozik". A sajátjainknak is mindig mindenből a legjobbat szeretnénk, ezért amikor a fővárosba költöztünk, elkezdtünk keresgélni nekik "blökiborbélyt". Bár Budapesten Dunát lehet rekeszteni kutyakozmetikusokból, azért akinek fontos a kutyája, nem engedi bárki kezei közé.  

Mivel a Várnegyedben lakunk, elsősorban ezen a környéken keresgéltünk, és először egy olyan lányhoz kezdtük vinni Hamit (aki eredetileg az én kutyám), aki ugyan nagyon ügyesen megnyírta, de volt, hogy 4 órán keresztül nála volt a kutya. Még a hazaköltözésem előtt, Kecskeméten volt egy nagyon jó kutyakozmetikusunk, Lilla, aki nagyjából 1,5 óra alatt kész volt Hamival, ezért tudtam, hogy a 4 óra meglehetősen sok időnek számít. Hami már félidőben kezdett türelmetlen lenni, és otthon teljesen kidőlt, annyira kimerült. 

Úgy döntöttünk, hogy keresünk egy másik szakembert, és amikor végignéztük a lehetőségeket, megtaláltuk a Moszkva térnél a Dogmopolite budai szalonját (egyszer már írtam róluk ebben a bejegyzésben). Azt tanácsolom, hogy akinek bármilyen óhaja-sóhaja van kutyaügyben, nyugodt szívvel keresse fel őket, mert rendkívül széleskörű szolgáltatást nyújtanak! Itt dolgozik Katona Kinga is, aki számunkra egy istennő. Nagyon rugalmas, kedves, és határozott. Szuperul dolgozik, beadjuk hozzá a két kis koszos semmirekellő kutyánkat, és habos-babos illatfelhőt készít belőlük rövid időn belül. 

Mi azok a típusú gazdik vagyunk, akik nem szeretnek ott maradni a kutyakozmetikusnál, amíg ő a kutyákkal dolgozik, mert úgy vagyunk vele, hogy ehhez ő ért, nyilván nem tesz kárt a kutyában, de zavarni vagy hátráltatni semmiképpen sem szeretnénk a jelenlétünkkel. És persze így a kutyák nekünk nem tudják előadni a hisztipartit sem. Fogalmam sincs, hogy mit varázsol velük Kinga, de nekünk hatalmas megnyugvás, hogy ő foglalkozik a kutyákkal. Pótolhatatlan!
Most pénteken arra léptem be a szalonba, hogy egy kutyus elkezdett ránk morogni, mire Kinga a maga nyugalmával megragadta a grabancánál fogva és halál higgadtan magyarázni kezdett neki. Édes jelenet volt :) Tudtam, hogy a mi kutyáinkat is nyugodt szívvel helyreteszi, ha szükséges. És nem, nem sajnálnám őket. A kozmetikában amúgy egy boxer az állandó recepciós, aki ugyan túlságosan sokat nem pattog a betérő vendégek körül, de nagyon szórakoztató a jelenléte. Ő aztán tudja élvezni az életet, csak fekszik és a szemeivel követ mindent. Kinga saját kutyája pedig, a képen látható fekete blöki, olyan méretű fülekkel rendelkezik, hogy én, aki a kutyafülek legnagyobb rajongója vagyok, percekig csak néztem a képeket és ámuldoztam. 

Tudtuk, hogy ha Hami nyírásával boldogul Kinga, akkor Dézi már nem lehet akkora kihívás számára, mert egyértelműen Hami a keményebb dió (erről olvashattatok már A pasi (és a fehér kutya című bejegyzésben is). Az ajtón belépve rögtön mondtuk Kingának, hogy Dézi sajnos elég antiszoc, mire ő annyit reagált, hogy "Semmi baj, én is az vagyok". Hát itt aztán maximálisan a szívünkbe zártuk őt!!!! Most a vele készült interjút olvashatjátok a blogon, a válaszaiból mi nagyon sokat tanultunk, de rengeteget nevettünk is. 

Mikor döntöttél úgy, hogy kutyakozmetikus leszel?

Az állatok iránti rajongás mindig is bennem élt. Egészen kicsi koromban arról ábrándoztam, hogy jó lenne majd állatorvosként segíteni a beteg állatokon. De az évek során rá kellett döbbennem, hogy bármennyire szeretnék segíteni, nem bírom a sok vér, a gennyes sebek, fekélyek látványát. Így az élet egészen másfelé sodort. Szerettem volna a turizmusban dolgozni, vagy éppen rendezvényszervezőként. De egyik sem az én utam volt. 

Aztán 2012-ben úgy hozta a sors, hogy lehetőségem adódott egy ismerősön keresztül belelátni a kutyakozmetika világába. Azonnal magával is ragadott és tudtam, hogy ez az igazán nekem való szakma. Elvégeztem a tanfolyamot és rögtön be is kerültem egy szalonba (akkor még csak heti 3 napban), ami remek kiinduló pont volt. Nem sokkal később pedig felvettek a jelenlegi munkahelyemre teljes állásban. 

Munka és/vagy hobbi ez számodra?

Szerencsés vagyok, mert a munkám egyben a hobbim is. Nem tudnám elképzelni magam olyan munkakörben, ami nem kapcsolódik az állatokhoz.

Melyik kutyafajták azok, amiket a legnehezebb nyírni?

A frissen végzett kutyakozmetikusok legnagyobb mumusa talán az uszkár fazonja. Valóban nem könnyű kialakítani a tökéletes formát. De a mesterem mindig azt mondta, hogy aki tud rendesen havanese kutyának hobbi fazont nyírni, az uszkárt is tud. Mert ha jó a szőre az uszkárnak, akkor azt technikailag könnyebb formázni, mint a havanese szőrét, mivel az alapvetően nem nyírós szőrtípus.

Sok kozmetikusnak sajnos a westie fazon is gondot okoz. Rengeteg képet láttam, amin borzalmasan kialakított fejű westiek pózoltak. Én nagyon szeretem az alapvető terrier fazon kialakítását (akár trimmelve, akár nyírva kérik), mint pl. a drótszőrű foxterrier vagy az welsh terrier. Pár évvel ezelőtt felkeresett egy bedlington terrier gazdája. Így szerencsém volt gyakorlatot szerezni ennek a fazonnak a nyírásában is. Bár nagyon sokat dolgoztam rajta. Itt sem egyszerű a megfelelő hát, illetve fej ívét kialakítani. Összetett nyírást igényel a fajta.

Ennyi év alatt biztosan kiismerted már a kutyákat. Melyik fajták a legnyugodtabbak és kik a nehéz esetek?

Noha van különbség az egyes fajták vérmérsékletében, azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül fajta kérdése. A terrierek alapvetően elég izgágák, mégis vannak nyugodt és hiperaktív yorkiek is. Sokat számít, hogy az adott kutya rendes, lelkiismeretes tenyésztőtől származik-e, megfelelő idegrendszerrel, vagy egy szaporítótól, „jutányos” áron, gyenge idegrendszerrel. A másik kérdés, hogy foglalkoznak-e vele eleget a gazdái. Sétáltatják-e annyit, amennyire szüksége van és szellemileg is fárasztják-e. Mert e nélkül a legnyugodtabb fajták is megbolondulnak egy idő után.


Hogyan találod meg a hangot az elkényeztetett, "macerás" kutyusokkal?

Nagyon fontos felismerni a jelek alapján, hogy miért ellenkezik, nyűglődik a kutya az asztalon. Mert ezek alapján lehet megtalálni vele a hangot. Hiszen ha valóban fél, akkor nem érek el vele semmit, sőt csak rontok a helyzeten, ha elkapom a grabancát. Mellettük nagyon fontos nyugodtnak maradni, szeretetteljes energiát sugározni. Nem lehet kapkodni, gyors mozdulatokat tenni, nehogy jobban megijedjenek. Nyugodt légkörben ők is rájönnek, hogy nem akarom őket bántani és elfogadják a helyzetet. 

Viszont, ha pusztán azért ellenkezik, mert nincs ínyére a macerálás és ezzel otthon mindig eléri, amit akar, akkor segíthet, ha kicsit határozottabban megfogom a grabancát, esetleg kis időre lenyomom az asztalra (egyik technika sem fájdalmas). Ezzel megmutatom, hogy itt én vagyok a főnök és nálam nem válik be a szokásos hiszti.

Érnek vicces "balesetek" munka közben?

Nézőpont kérdése, hogy mi a vicces. Az ilyesmik inkább utólag viccesek, nem az adott pillanatban. Néha előfordul, hogy idegességükben, vagy, mert nem sétáltatták meg őket rendesen kozmetika előtt, bekakilnak vagy bepisilnek az asztalon a kutyusok. Nyírás közben egy speciális anyagból készült felsőt viselek, amire nem tapad a szőr. Ennek a hasán van két nagy zseb. Egyszer az egyik kutya addig „ügyeskedett”, amíg sikerült az egyik zsebembe belekakilnia…

A fürdőkádnál rendszeresen elázunk, mert a legváratlanabb pillanatokban tudják magukat megrázni. Ez hosszú szőrű fajták esetében különösen felemelő érzés.

A hozzánk járó svájci juhászok valahogy különösen nagy nyáltócsákat képesek kiadni magukból. Történt egyszer, hogy kolléganőm asztalán állt egy ilyen szép hófehér eb. Én fürdetésből hoztam vissza egy kistermetű kutyust és nem láttam hová lépek, így elcsúsztam a nyáltócsában és hanyatt bevágódtam kolléganőm asztala alá. A kezemben tartott kutyának semmi baja sem lett, mivel ő volt fölöttem. Inkább boldogan odébb tipegett, hogy akkor ő köszöni, végzett is. És persze én is csak a nevetés miatt tápászkodtam fel nehezen. J

Akkor is jót derültünk, mikor a durván 70-75 kg-os (nálam kb. 12-18 kilóval nehezebb) nápolyi masztiff jött egyik alkalommal a szokásos fürdetésére. Én szoktam tartani rövid pórázon, egy helyben, míg kolléganőm mossa, szárítja. Már elég ügyes fiúcska, ezért legutóbb kényelmesen melléültem a földre, gondolván, hogy úgyis nyugton marad. De egyszer csak elunta magát, és szépen elbattyogott velem az ajtóig. Én meg csak kapaszkodtam, mint Frakk gazdája, Károly bácsi…

Milyen gazdiktól menekülnél a világ végére?

Tudom nagyon jól, hogy a legtöbb gazdi teljes jogú családtagként tekint kutyájára. Ezzel jómagam is így vagyok. Mindazonáltal szerintem a szeretetnek is vannak ésszerű határai. Nagyon nehéz, ha a gazdi annyira ragaszkodik a kutyájához, hogy egy percre sem hagyná magára és végig kapaszkodik bele még az asztalomon is. Nem elég a kutyára, a fazon kialakítására figyelnem, de még a gazdi ujjait is számolgatnom kell, nehogy egyet eltaláljak a nyírógéppel, ollóval.

Mindig igyekszünk a gazdik kívánságai alapján nyírni a kutyusokat. De az sem egyszerű helyzet, mikor a gazdi szinte kioktat, mit hogyan kéne levágni, fésülni a kutyán. Nem véletlenül van nálunk az olló…
Szerinted milyen az ideális kutya-gazdi kapcsolat?

Rengeteget változott az idők során a kutyákhoz való viszonyunk. De nem szabad elfelejteni, hogy honnan származik a kutya, milyen ősei vannak.

Fontos, hogy egyik fél se uralkodjon a másikon, de a gazdi lehetőleg töltse be a falkavezér szerepét, akinek a kutya szót fogad, bízik benne, biztonságban lehet mellette. Ehhez nem elég pusztán szeretni a kutyát és minden játékot, jutalomfalatot, ruhácskát, különféle fekhelyeket felhalmozni. Tisztában kell lenni az adott fajta szükségleteivel és az alapján kiválasztani, nevelni a kutyát. Egy nyugodt, keveset mozgó ember ne vegyen maga mellé pl. egy jack russel terriert, mert hiába szereti majd rajongásig, nem tudja megadni neki, amire szüksége van. Ugyanígy egy sportos, sokat kiránduló ember se szerezzen, mondjuk egy basset houndot, mert nem egyeznek az igényeik.

Az alapvető igazság, hogy a kutyának testmozgásra, fegyelemre és szeretetre van szüksége. Ebben a sorrendben. Így lehet egészséges, kiegyensúlyozott kutyánk, bármilyen fajtájú is.

Lehet szerelemben élni a kutyánkkal, de az alapvető engedelmességi feladatokat tanítsuk meg neki és legyünk vele következetesek. Ne hagyjuk, hogy ő irányítson, mert az nem szül egészséges kapcsolatot. És a legtöbb kutya ezáltal teljes stresszben éli le életét, mert egy pillanatig sem lazíthat, hiszen nem bízik gazdája józan ítélőképességében.

Szeretnél saját szalont nyitni?

Az elején talán minden kutyakozmetikus úgy indul útnak, hogy saját szalonra vágyik. De sajnos manapság nem egyszerű a helyzetünk. Főleg Budapesten. Rengeteg kozmetika van már, közel egymáshoz. Nem könnyű talpon maradni. Ezért nekem megnyugvás, hogy alkalmazottként nem engem terhelnek a járulékok, bérleti díjak. Illetve az itt töltött évek alatt nagyon szép vendégköröm alakult már ki, amit nem szeretnék elveszteni és újra mindent az elején kezdeni.

Sokan vannak, akik kifejezetten csak hozzád szeretik vinni a kutyáikat? Milyen vagy a kutyákkal?

Igen, szerencsére sokan ragaszkodnak hozzám és kifejezetten engem keresnek. Alapvetően nyugodt típus vagyok. Nem könnyű kihozni a sodromból. Könnyen megtalálom a hangot a legtöbb kutyával. Azonban sok függ az adott kutya energiaszintjétől. Ha szimpla félelemről van szó, könnyen maradok továbbra is nyugodt. 

Azonban az ideges hiperaktivitás az én energiámból is elvesz. Vannak kifejezetten energiavámpírnak mondható esetek is. Olyanokra gondolok, ahol tudom, hogy nem a kutya tehet a viselkedéséről (mert pl. betegségből ered). Volt egy epilepsziás, vízfejű yorkie vendégem. Nagyon nehéz volt vele, mert szüksége volt a nyugodt légkörre, de mindenféle trükköt, taktikát be kellett vetnem, hogy meg tudjam nyírni epilepsziás roham nélkül. Volt olyan rész, amit csak úgy tudtam kivitelezni, ha a földön törökülésben nyírtam az ölemben. A fülét kb. csak a huszadik odanyúlásra tudtam megfogni, anélkül, hogy kirángatta volna a kezemből. És ő nem puszta hisztiből tette mindezt. Ilyen eseteknél tudom tartani a nyugodt energiaszintet, de a végére olyan, mintha 4 másik kutyát is megnyírtam volna.

Viszont amit egyáltalán nem tolerálok, az a harapás. Elfogadhatatlan, hogy ilyen helyzetben ezt a megoldást válassza egy kutya. Olyankor kivétel nélkül grabancon fogom őket, és ha hajthatatlanok, akkor szájkosarat vagy tölcsért kapnak a fejükre.

Hogyan képzeled el a következő öt évet?

Mindenképpen továbbra is kutyák között. Őket szépítve. Bár az ötéves tervben azért szerepel már egy baba is és remélhetőleg egy esküvő. :)

Kívánom Kingának, hogy teljesüljenek úgy az álmai, ahogyan azt szeretné! Mi nagyon hálásak vagyunk neki a munkájáért, jó érzés tudni, hogy a kis kedvenceink mindig jó kezekben vannak nála, és számíthatunk rá akkor is, ha a télnek, szélnek, és a falusi kiruccanásoknak köszönhetően olyanok a kutyák, mint két kis büdös, mócsingos, csupaszőr, hörgő-morgó, fészkelődő, antiszoc sárlabda. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése