Nem sokszor jártam nála, maximum 4-5 alkalommal. Igazából nem is bácsi, nem idős, csak mi mindenkit így azonosítunk be otthon. Nemrég jártam nála, kulcsot másoltattam, és akkor mesélte, hogy itt hagyja ezt a munkát, és máshol fog dolgozni. Kérdeztem, hogy mit, de azt mondta, mindegy. Persze csodálkoztam ezen, és tovább faggattam, mondja el, mégis mik a tervei. Marad a szakmában, vagy esetleg belevág valami új dologba? No, akkor kiderült, hogy ő nem is lakatos, csak mindenhez ért egy picit, így elvállalta az Astoriánál ezt a munkát.
Amíg vártam arra, hogy elkészítse a sorban előttem álló külföldi srác kulcsait, odajött egy nő és útbaigazítást kért a Kulcsmásolós Bácsitól, aki nagyon kedvesen válaszolt a kérdésre, de mintha a falnak beszélt volna, annyi értelme volt járatni a száját. A nő oda sem figyelt a válaszra, igazából nem is értettem, hogy akkor miért jött oda kérdezősködni. Ekkor a Kulcsmásolós Bácsi lazán odavetette nekem félvállról A MONDATOT, miszerint "itt naponta 100 agyhalott megfordul". Nem csodálom - gondoltam magamban - hiszen itt valóban elég sok érdekes arc mászkál föl-le naphosszat.
(Hogy jön a témához a képen látható félisten? Nemsokára kiderül. Nem, nem ilyen a Kulcsmásolós Bácsi.)
Mint a zombiirodalom és filmgyűjtemény legnagyobb rajongója, nem tudtam elmenni a mondat mellett, hiszen - borzalmasan vizuális típus lévén - rögtön láttam magam előtt a száz agyhalottat céltalanul masírozni a szélrózsa minden irányába. Persze valóban ott voltak, nyomkodták a telefonjukat, egymásnak mentek a mozgólépcsőn és ráléptek az előttük sétáló leejtett pénztárcájára. Jó, nyilván a kis fejemben még hörögtek is mellé, és csupa véres ruhájukban az élők után iramodtak kifordult végtagokkal.
A Bácsi azt is hozzátette, hogy ha egy nap három értelmes, összefüggő mondatot hall, akkor már boldogan megy haza, és elkönyveli magában, hogy milyen jót beszélgetett. Persze viccesnek tűnt a dolog, de amikor jobban belegondoltam a hallottakba (és az agyhalottakba), végiggondoltam gyorsan én is, hogy az utcán milyen beszélgetésekre szoktam felkapni a fejem...és akkor már egy csöppet sem csodálkoztam a 100 agyhalott említésén. Sőt! Még kevésnek is találtam. Valóban ennyire elcsökevényesedik az emberek közti kommunikáció? Nem figyelünk oda egymás mondandójára? Nem is érdekel a másik, csak ledaráljuk a saját részünket és illedelmesen (fülünket becsukva) lila ködös mosollyal bólogatunk a másiknak, míg fejben már Hawaii csodálatosan meleg, homokos tengerpartján bámuljuk a koktélokat készítő, izmoshasúhűdef@szacsávó Tom Cruise-t? Merem remélni, hogy nem. Persze semmi bajom Tommal, hatalmas rajongója vagyok a filmjeinek, de azért mégiscsak bántana a dolog, ha kiderülne, hogy ennyire könnyen eltereli a figyelmet a mondókámról. Persze előfordul, hogy hülyeségeket beszélek, de merem remélni, hogy nem ennyire.
Mikor Kulcsos Bácsi elmesélte, hogy dolgozott már programozóként, futárként, hivatásos sofőrként, volt már vezető beosztásban és árult már padlószőnyeget is, nem hagyott békén addig a vállamon csücsülő kisördög, amíg meg nem kérdeztem, hogy akkor ugyan most mi lesz a következő munkakör, amiben kipróbálja magát. Ja, és hogy hol? Annyit válaszolt csak, hogy majd amerre a sors viszi. Neki mindegy, hogy milyen városban és milyen állásban helyezkedik el, szeret utazgatni, könnyen alkalmazkodik és nem okoz neki gondot a változatosság. Valahogy hirtelen egyszerre sajnáltam azért, mert nem köti semmi és senki ide, ugyanakkor irigyeltem is, mert mer váltani. Mer nagyot lépni és élni. Tök jó élmény volt vele beszélgetni.
Ma reggel láttam, hogy ki van írva a bódéra, hogy "kulcsmásoló üzletbe munkaerőt felveszünk". Vagyis már megvolt az utolsó munkanapja, nem látom többet. Ő pedig nem látja többet az Astorián gyötrődő agyhalottakat. Izgalmas emberkének ismertem meg ezalatt a 20 perc alatt, sajnáltam, hogy nem beszélgettem vele többet. Aztán rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy őt látom-e még, hanem az a fontos, hogy milyen gondolatokat ébresztenek bennünk a párperces élmények az utcán, metrón, könyvesboltban, nyilvános vécében és a fogorvosi rendelőben. Ha ébresztenek bennünk. Jó lenne, mert fontosak. Jó figyelni másokra. Tom Cruise meg jöhet a maga idejében. Személyesen.
Címkék: Kincsek
