Napi Kincsek Tárháza: Kutyául érzed magad? Lazíts egyet Hami receptje nyomán!

Nyaralni tudni kell. Sokan nehezen tudjuk elengedni magunkat amikor végre szabadságra megyünk, pedig egész évben másra sem vártunk, csak arra, hogy a hasunkat süttessük a napon egy jófajta színes koktél, és egy tengerész egyenruhába öltözött Adonisz társaságában. Jó, az Adonisz nem feltétel, egy gyümölcskosár is megfelel helyette. Próbáljátok meg elengedni magatokat néhány napra, mutatom a receptet!

Majdnem pontosan két évvel ezelőtt a kutyám, Hami ivartalanítva lett. Csúnya és barbár módon. Az állatorvosnak nevezett hentes nem adott neki a műtét után antibiotikumot, és normális méretű gallért sem, így egy hatalmas méretű gennyes seb lett a lábai között. Összepisilte-kakilta magát a fájdalomtól, és éjfélkor papucsban és pizsamában vittük a kezünkben az utolsó villamossal Kelenföldig, hogy onnan még egy fél órát gyalogoljunk az állatkórházig vele. Sírt, remegett és mivel kutya, így nem értette, hogy mi történik vele (és ugye el sem tudtuk magyarázni). Másnap éjszaka ismét vissza kellet vinni az ügyeletre, és bent is tartották a fertőzés miatt egy egész hétre a kórházban. Majd még 2 teljes hétig hordania kellett a gallért a nyaka körül. Szegény Hami fizikailag és lelkileg is teljesen kikészült ez alatt, így amikor elérkezett a nyaralás ideje, annyira kiélvezte a pihenést, hogy mindannyian csak megirigykedtünk. De a többit talán mondja el ő.

Kissé önző kutya vagyok olykor, belátom. Néha hisztizek és harapok is, de alapvetően jó szándékú kis lénynek tartom magam, aki a légytől is fél. Tavaly előtt a sok fájdalom és szenvedés után lehetőségem nyílt egy kis kikapcsolódásra, így kihasználtam minden alkalmat a láb- és nyelvlógatásra. A részleteket mutatom képekben.

A gazdiknak még volt egy kis dolga a nyaralás első napján Siófokon. Odafelé végigaludtam az utat a bérelt autóban anya ölében, majd a pihepuha rózsaszín pléden is elszundítottam a Balaton hullámainak megnyugtató hangjára. Még hátat is fordítottam a víznek, mert engem aztán nem vesznek le a lábamról a hattyúk azzal a hosszú nyakukkal. Három hét után az első nap volt, hogy nem viseltem azt a gallérnak nevezett undorító és kényelmetlen műanyag izét, amitől nem láttam normálisan semmit. Ezen a képen azt mutatom be, hogyan kell kipihenni magatokat a nyaralás első napján.

Nos, mikor megérkeztünk Siófokról Békésszentandrásra egy laza, klímában eltöltött 3 órás utazás/szundikálás után, teljesen kipihenten felderítettem a terepet, és rájöttem, hogy ha elég hangosan ugatok, akkor sem érem el a célom, ami nem volt más, mint hogy kimozdítsam a többieket a jakuzziból. Nem hittem el, hogy nem engem akarnak szórakoztatni most, hogy végre szabadon őrjönghetek a folyóparton.

A nyaralás minden egyes napján kipróbáltam valami újdonságot. Rendszeresen lementem a folyópartra (pedig anya nem engedte meg) és gyönyörködtem abban, hogy kutyatársam, Bella hogyan cuppant be egy kiló hínárt a száján spagetti módjára, és a túloldalon nyaraló gyerekek hogyan úszkálnak abban a vízben, amibe én nem mehettem be, mert anya azt mondta, hogy "Hami, ha beleesel a vízbe, feldugom a seprűt a csontos kis valagadba". Nos, a seprűtől még takarítás közben is félek, úgyhogy igyekeztem a lábam elé nézni.

Esténként hosszan süttettem a hasam a naplemente fényében, mert nagyon fehér vagyok. Anya ilyenkor szoliba szokott menni, de azt mondja, ott nyugodtan kell feküdni legalább 10 percig, az meg nekem nem megy. Sokszor próbáltam, de mindig kikívánkozik belőlem valami mondanivaló.

Szó mi szó, csak akkor feküdtem nyugton a füvön, amikor egy kis rágcsálnivaló került a markomba. Ha meguntam a rágcsálást, azonnal mentem ugatni a jakuzzihoz, hogy valaki jöjjön és simizze a pocakomat. De legtöbbször lelocsoltak és azt mondták, hogy találjam már végre fel magam, itt az egész kert, nehogy már szórakoztatni kelljen. Lehet, hogy igazuk volt, de ez a legcsekélyebb mértékben sem érdekelt.

Amikor az összes gonosz családtag betett a medencébe a 40 fokos kánikulában, kiderült, hogy marhára esetlenül, de tudok úszni. És hogy valóban egy kutya vagyok, nem pedig egy kínai váza, ahogy anya tesója emleget engem. Ugyan fogalmam sincs, hogy milyen egy kínai váza, de biztosan valami szép dolog lehet, mert ha a Nagyi rám néz, fél órát gügyög valami ismeretlen nyelven, és közben összevissza taperol.

Mindenki nevetett rajtam, amikor a girnyó kis testemmel kimásztam a vízből, és minden szőrszálam rátapadt a bőrömre. Különösen T., Bella gazdija. Bella sem nézett ki jobban amúgy, szóval nagy ívben tojtam a véleményekre. Lefeküdtem a fűbe, és megvártam amíg újra divatmajom selyempincsi formám lesz. Még akkor is, ha valójában Bichon vagyok (D. szerint meg egy "puhapöcs").

Ugye milyen szívtipró kis pofim van a fotókon? Jól ment a csajozás addig, amíg ki nem heréltek. Mostmár nem reménykedhetek szexben. Mondjuk lenyeltem volna a békát akkor is, ha nem kell gennyes sebekkel egy hétig kórházban feküdni...de már mindegy. Mindenesetre Papi sem volt boldog akkor, amikor beleettem az etetőanyagba, amit a halaknak készítettek elő anyával Pedig nagyon finom csontkukac íze volt. És még mozogtak is a kis lények.

A pihenésem csúcsa az volt, amikor felugrottam a hintára, hogy hörögve őrizzem anya pasijának, D.-nek a fürdőgatyáját. D. amúgy jó arc, olykor azért veszekszünk, de ha sokat hisztizek, elvisz sétálni és minden villanyoszlopot lepisilünk. Ő nem, csak én. És Dézi, a kis csatlósom is.

Szóval arról szólt a nyaralás, hogy kipihentem az elmúlt három hét összes fájdalmát, sírását, és rettegését. Azt a nyamvadt gallért is, amit anyáék a gardróbban őriznek, hátha még szükség lesz rá. Ez amúgy marha nagy szemétség, de nem szólok, amíg megvan a napi jutalomfalat adagom. Kutya vagyok, de annyit még én is tudok, hogy néha muszáj leengedni a fáradt gőzt (és pisiadagot), ha tele a puttonyunk a világgal. Élvezni kell a pihenés perceit, hogy feltöltődjünk energiával (és jutalomfalattal). Élvezzétek ti is, a recept csak ennyi!

(Ja, és jusson eszetekbe, hogy oltári nagy butaság suttyomban megszökni nyaralás közben, mert nagyon ki fogtok kapni, és órákra bezárnak a szobába egy olyan ígéret társaságában, amihez képest még az a bizonyos seprűs fenyegetés is ezerszer finomabb módszernek tűnik. Bár nem állítom, hogy én voltam az, aki megszökött, nincs az az Isten, hogy én újra a lábaim közé engedjek valamit ebben az életben! )"