Amit minden szülőnek tudnia kellene...

Szeretem a hideg nyári reggeleket, mert fellélegezhetek a közelgő kánikula előtt. Azon a reggelen is pontosan ilyen csípős hideg volt, mint ma. Arra ébredtem, hogy a lábamra húzom a takarót. Végre fáztam egy kicsit. Aztán elemi erővel tört rám az érzés, hogy valami nincs rendben. Születésnapon volt. A harmincadik. 


Rengeteget hisztiztem a harmincadik születésnapom előtt, mert a legkisebb porcikám sem vágyott arra, hogy elhagyjam a húszasok édes táborát azért, hogy belépjek az undok hármas világba. A sok hiszti miatt annyira felturbóztam magam, hogy a családomnak nem maradt más választása, mint hogy nevessenek az általam produkált visító-parádén. Úgy alakult, hogy a születésnapom napján éppen nyaralni voltunk, így legalább az interneten nem zúdult rám a kommentcunami. 

D. érkezését délutánra vártuk, így Hamival kettesben köszöntöttük a július nyolcadikát. Amint kinyitottam a szoba ajtaját, anyukám kirontott a saját szobájukból egy üveg Süsü pezsgővel és két talpas pohárral a kezében (nem tudom honnan szerzett ilyet a világ végén), és berongyolt a szobámba. Nyaralós pizsiben üldögéltünk, és gyerekpezsgőt szürcsölve ünnepeltük a születésnapomat a csípős nyári reggelen. Izgalmas érzés volt, mert 30 évvel ezelőtt korán reggel még csak ő tudta, hogy vagyok nekik, hiszen nem volt még akkoriban otthon telefonunk, hogy hazaszóljon a családnak, hogy picivel éjfél után megszülettem. Ezen a reggelen is csak ketten voltunk. Imádtam. 


Idén július nyolcadikán betöltöttem a 31. évemet, és bár kevesebbet hisztiztem, de most sem voltam túl boldog. Éjfélkor Zamárdiban voltunk D.-vel, és a Balatonban álldogálva számoltuk a perceket. Koromsötét volt, és a vízben vacogtunk, de nagyon élveztem. Amikor később anyukámat felhívtam telefonon, és felköszöntött, arról beszélgettünk, hogy milyen volt az éjszaka, amikor megszülettem. Szeretem ha erről mesél. Ha ezredszerre hallom, akkor sem tudom megunni. Apukám annyira boldog volt, hogy a világra jöttem, hogy amint meglátogatott engem a kórházban (és anyukámat), elment a barátaival ünnepelni, és hangosan énekelték zongora kísérettel az "Esztike-tike-tike, Esztike lányt" a helyi kocsmában. 24 éves volt akkor. 

Édesapa szerint a másnaposságra a legjobb módszer a citromos kávé. (Minden leendő apukának üzenem!)

És hogy mi az a titok, amit minden szülőnek tudnia kellene? 

Nehéz kérdés, hogy mitől lesz valaki jó szülő. 
Milyen szülőnek kell lennetek ahhoz, hogy boldog legyen a gyermeketek, hogy aztán boldog felnőtt legyen belőle? Minden szülő hallja, látja, olvassa, hogy miként tanítsa meg erre-arra a gyerekét, hogyan legyen következetes, szigorú (de igazságos), kellően körültekintő, stb. De arra a bizonyos "fűszerre "szükség van ahhoz, hogy igazán erős legyen a kötelék köztetek és a gyermeketek között. Én azt hiszem, hogy a titok nyitja egy csepp őrültség.

Hogy mire föl mondom ezt, amikor még nincs is gyerekem? Miért osztom az észt? Mert nekem olyan gyerekkorom volt, amit bárki megirigyelhetne. A szüleim elég őrültek voltak ahhoz, hogy mindenféle turpisságban benne legyenek, és ezért már gyerekként is mindennek észre tudtam venni a vidám, vicces és pozitív oldalát. Ezért élvezem, ha csontik másznak a tenyeremben horgászáskor, ezért tudok nevetni magamon, amikor bénázok, és ezért tudom, hogy sokszor egy mosolyom megváltoztathatja a körülöttem lévők irgalmatlanul rossz napját. Beállok a Balatonba az éjszaka közepén, bemászok az elhagyatott szállodákba, kipróbálom magam a rádió mikrofonja mögött és rajzfilm slágereket énekelek a kocsiban. 

Kedves Szülők!
Nem akkor lesztek jó szülei a gyereketeknek, ha minden szavát követitek a gyermeklélektannal foglalkozó könyveknek. Figyeljetek a gyerekre, hagyjátok őt a pocsolyában ugrálni, bohóckodjatok és amikor 30 évesek lesz, szürcsöljetek vele Süsü pezsgőt nyaralós pizsamában. És lopjatok vele kirándulás közben egy marék cseresznyét. Tanítsátok meg élvezni az életet, és ne hagyjátok, hogy karót nyelt bábu legyen belőle 31 éves korára. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése