Ha egyenesen utáljátok a karácsonyi készülődést, akkor kérlek ne olvassátok tovább ezt a bejegyzést, mert nem nektek szól. Ez itt az én csillivilli birodalmam...gyere csak beljebb!!
Én odavagyok a karácsonyért. Komolyan. Sokan nevetnek velem, és sokan nevetnek rajtam emiatt, de sebaj. Mindenkinek van valami dilije, az enyém a karácsonymánia. Imádom ezt az ünnepet, minden csillogásával, bosszantó zsúfoltságával együtt. Minden nap kiszámolom, hogy hány nap van karácsonyig. Nem visszaszámolok, mert igazából nem szeretném, ha eljönne a Szenteste napja, hiszen akkor vége van a karácsonynak....és ezt nem szeretném. Ha a világ összes csodáját összegyűjtenénk egy helyre, akkor sem érne fel számomra semmi az adventi időszakkal, amikor semmi mással nem foglalkozom, csak a karácsonnyal.
Szóval... ülök a laptop előtt, és karácsonyi filmeket nézek. Minden nap. Nem, nem unom. Nem, nem zavar, hogy minden évben ugyanazok ismétlődnek. Nem, nem érdekel, hogy Te meg Te és Te unjátok a Reszkessetek betörőket, mert én nem unom, és az én adventem csak ezzel teljes.
Halálosan unalmas vagyok a karácsonymániámmal, de D.-t nem érdekli. Mosolyogva nézi, ahogyan elsírom magam minden alkalommal, amikor megszólal a csengőszó a tévében, a rádióban, vagy éppen élőben. Elsírom magam minden karácsonyi vásáron, feldíszített fenyőfán, és az angyalformájú csokik láttán is, és az sem érdekel, ha percenként kinevet valaki ezért.
A tévében az Igazából szerelem megy, utána az Aludj csak, én álmodom bódítja majd az agyam, de ha egész hónapban csak ezt a két filmet kellene néznem, azt is imádnám. Szerencsére azonban itt a Kiskarácsony mindenáron, a Kelekótya karácsony, a Karácsonyi Vakáció, a Télapu, a Négy karácsony, a Jégkorszak karácsony, és persze az összes többi giccses, szirupos karácsonyi film, ami úgy jó, ahogy van. Az egyik kedvencem a Holiday, de persze nagyjából mindegyik filmre legalább egyszer azt mondom, hogy a kedvencem, tehát ne higgyetek nekem.
A hitvallásomat a karácsonyról ITT olvashatjátok.
Ülök a tévé előtt, és potyognak a könnyeim ezen a piros-arany-sötétzöld színben pompázó, csillivilli égősoros csodavilágon.
Mondtam már, hogy az Igazából szerelem megy? Ja, persze. Mondtam. De nem tudok túllépni rajta, mert minden szereplőt imádok valamiért, és azt hiszem, szerelmes vagyok a szerelembe és a karácsonyba is, egyszerre. És imádom, hogy végre nem csak a reménybe lehetek szerelmes. Mert enyém Grincs, aki ugyan utálja a karácsonyt, de egy dolgot nem utál, ez pedig az, ahogyan én imádom a karácsonyt. Én pedig benne látom a kölyök Kevint, az összes hóembert, a Mikulást, de ő számomra a Holiday-ből Jude Law, és úgy néz rám, mint ahogyan az Aludj csak, én álmodom végén Bill Bullman Sandra Bullockra.
Szóval itt ez a sok giccses karácsonyi film, mindegyiket végigsírom, és ezt fogom tenni a következő 200 évben. Jól van ez így. Alig várom, hogy újra és újra eljöjjön a karácsony, és belekússzon az orromba a halászlé és a rántott hal illata. Hallom a fülemben a csilingelő csengő hangját, és érzem a bőrömön a cserépkályha melegének simogatását, még akkor is, ha az utcán sétálok, és ömlik az eső. Még nyár közepén is. Ez a karácsony varázsa. És én így szeretem.
Címkék: Kincsek
