Hajfestés kihívás - Így lettem (volna) szőke

A hajfestés az egyik olyan dolog az életemben (a többi ezer mellett), amiben az égvilágon semmi rendszer nincs. Míg a szorgalmasabb és gondosabb nők havonta egyszer festik/festetik a hajukat, addig én random vágok bele ebbe a kihívásba, többnyire sikertelenül. Hogy miért? Roppant egyszerű.

Soha nem lesz olyan a hajam, mint amilyen a dobozon lévő hiperszuperbomba nők fején lapul - vagy éppen nem lapul. Ott mindig olyan szép árnyalatokat látok, hogy kedvem lenne azonnal lecsapni rájuk, ezért általában 20-25 percet is el szoktam tölteni a drogériák polcai körül cápázva. 18 éves koromban lett először melírozva a hajam, akkor kezdődött a szerelem a hajfestés és köztem. Az elmúlt x+1 évben rengeteg árnyalattal randiztam, de sosem horgonyoztam le egynél. Mostanában vagy D., vagy pedig apukám festi a hajam, és meg kell hagyni, nagyon ügyesek. Én pedig....nos, hisztis vagyok. 


A hajam középbarna árnyalatú, és bármilyen festéket használok, sosem látszik rajta lenövés, viszont maga a szín sem. A hajfestés kétféle módon zajlik:

1. Ha D. vállalja magára a fodrász szerepét. akkor általában fél napot töltünk bent a fürdőszobában, mert lassan, aprólékosan, körültekintően ügyködik (és egy csiga is autóversenyzőnek tűnik mellette). 

2. Ha apukám viszi fel a festéket, akkor sikítozás és káromkodás hangja hallatszik még a falu végén is, mert ő a "gyerünkkislánybummbelebumm" taktikát követi. Gyors és közben húzza a hajam.

A végeredmény tulajdonképpen ugyanaz, csak a csomagolás más. A nagy bánatom az, hogy nem hasonlítok a hiperszuperbomba nőhöz a dobozon. Vagyis a hajához. Most egészen szőkés árnyalatot vásároltam, mert kitaláltam (és kaptam hozzá támogatást is), hogy én bizony ismét visszalépek a szőkék táborába. Utoljára kb. 10 éve voltam szőke, és tulajdonképpen akkor sem sikerült maradéktalanul megoldani a kihívást. 


Szegény apukám és D. egészen ügyesen próbálják kezelni a hisztiket, pedig ilyenkor nagyjából olyan hangom van, mint amikor a régi, tűzhelyre feltett kanna már fél órája sípol - jelezve ezzel, hogy felforrt a víz, a számon füst csap ki, mint egy sárkánynak, a szemem pedig üveges és félelmetes. Én vagyok a gonosz boszorkány, Hókuszpók és Gyagyás Tódi is. És akkor még nem beszéltem a folyamatos szövegelésről,  mert tulajdonképpen be sem áll a szám. Bár nem látok semmit a festés folyamatából, mégis úgy parancsolgatok, hogyha valaki velem tenné ezt, biztosan bemutatnám a vaslapátnak

Azt hiszem, nagy türelemre van hozzám szükség. Nem mintha úgy jobb lenne a helyzet, talán csak a túlélésre játszanak a család férfi tagjai...nem tudom. De gyanítom. A jó tanács mindig így szól: "menj el egy fodrászhoz, és pontosan olyan árnyalatú lesz a hajad, mint amilyenre vágysz". ÓÓÓÓÓ, ha elmennék, mi lenne az itthoni hajfestős bulikkal???? Hogyan érintené a srácokat, ha többé nem kellene a hisztimet és az idegesítő dumámat hallgatni?? Nem merek ekkorát kockáztatni. Maradok az örökös cápázásnál a hajfestékek körül, kémlelem a reklámok gyönyörű jeleneteit, és irigy vagyok. 

Megjegyzem: A hajam tökéletesen lett minden alkalommal befestve, és néhány napig még olyan is, aztán visszajön az unalmasan béna barna. Talán bele kellene törődnöm, hogy nem leszek soha szőke. Talán csak fejben - az öcsém legalábbis ezzel biztat. Szóval maradnak a hisztik, kerüljétek el a környéket ilyenkor, mindenki jobban jár. Balhés vagyok, de volt kitől örökölnöm. 😆😆😆

Címkék: