Amikor az ember lánya karácsony előtt lesz beteg, az rengeteg hisztivel és dühöngéssel jár. Bezzeg régen örültem volna annak, ha egy hétig táppénzen lehetek ezen a héten, most azonban nagyon sok meló lenne, és mindez kivitelezhetetlen hang nélkül, ha az a bizonyos lány egy rádiónál dolgozik. Szerintem jogosan hisztizek. De csak szerintem.
Valamiért mindenkinek az az első kérdése, hogy D. mennyire örül, hogy képtelen vagyok magamból hangot kipréselni?...hahaha...egyébként valóban vicces helyzetekbe keveredtem az elmúlt napokban. Rájöttem, hogy marha nehéz péksütit vagy útbaigazítást kérni így, hiszen az emberek többsége nem érti a suttogást, és a mutogatást sem, szájról olvasni pedig végképp nem tudnak. A céges karácsonyi bulit teljesen némán kellett átvészelnem, és ha nem lett volna ott velem Anna, aki egy szőke tündér (és egyben a magyar hangom), biztosan idegbajt kaptam volna már az első 5 percben. Anna kivételesen azok közé tartozik, akik remekül olvasnak szájról, így a mosolygáson kívül érdemben is hozzászólhattam a pálinka körüli épületes beszélgetéshez - természetesen az ő hangján.
Hat napja nincs hangom. Minden házi praktikát és gyógyszert kipróbáltam már, amit gyógyszerészek, családtagok, barátok, ismerősök, vajákos asszonyok és jósok javasoltak, de egyelőre minden hatástalan. Mézes kenyeret reggelizek fokhagymás pirítóssal és gyömbéres teával, Idegesítő Ábeles Fluimucillal, cukorkákkal, és zsebkendőkkel, MINDHIÁBA. Köhögök éjjel-nappal, kiszakad a tüdőm, és a hátam, fáj a homlokom. Itt ülök az ágyban és halálra unom magam, mert szívesen írnék bejegyzéseket és cikkeket, de a köhögés minden kreativitást és ötletet a földbe döngöl. A kutyák a lábamnál szundikálnak, boldogan, mert hétköznap itthon vagyok velük.
Nem akarok csendben vergődni, bekapcsolom a tévét. Lakatosmárk műsorában egy csaj éppen azt ecseteli, hogy ő képtelen lenne felöltözni egy céges karácsonyi bulira 200ezer forintból, mert máskor annyiért egy cipőt néz ki magának. Teatttttyaúristen - gondolom magamban - én egy árva megveszekedett gombot sem vásároltam magamnak a mi bulinkra. No sebaj, majd jövőre.
Átkapcsolok az rtl-re, ahol nincsenek éppen a helyzet magaslatán a műsorvezetők, minden második szavuk ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ-vel kezdődik, ám aztán elindítanak egy videót, amin két 13 éves kutyát láthat a nagyérdemű, akik gazdit keresnek. Együtt. Iszonyatosan hatásvadász a szöveg, amiben a fiú kutyus "kifejti", hogy miért maradtak árván (meghalt a gazdijuk), de sajnos én már csak ilyen bőgős csaj vagyok. Meghatott ennek a két kutyának a sorsa, és potyognak a könnyeim, miközben azon gondolkodom, vajon ki fogadhatná be őket együtt magához.
Mikor vége a felvételnek, készítek magamnak egy teát, és mire visszaérek, már KAROLA jósnő, látó vagymiafene azt ecseteli, hogy küldjünk SMS-t bruttó 500-ért, vagy hívjuk fel őt, mert nyitva a gazdagság kapuja! Hű bakker - gondolom magamban - én meg mi a fenének dolgozom, ha egy telefonomba kerül, hogy besétáljak a gazdagság kapuján???? Zsuzsa71 már telefonál is, István53 követi. Hisznek a kapuban, Karola kezét csókolják virtuálisan, mert az betaszajtotta őket rajta. Jövőre már gazdagok lesznek. Ja kérem! Ingyen is kérhetünk ám jóslást ímélben! Semmilyen adat nem kell hozzá. Na, ezek vajon mit jósolnak mondjuk cukifiú@freemail.hu-nak? Mert így fészbúkon sem tudják lecsekkolni az illetőt egy jó kis csaláshoz.
Letörve indítom el a Harry Pottert, mert én sajnos már nem fértem be a gazdagság kapuján. Vége lett az adásnak. Mivel nem akarok drágaköveket vásárolni csakittcsakmost 1 millió helyett háromezerért, a varázslótanonc történetéhez menekülök, mert mindig felvidít. Az egész lakásban füst van az égett pirítóstól...kellett nekem Karolára figyelni!!
Netezgetek, közben rátalálok az Igazából szerelem 2.-re, és rögvest meg is nézem. Naná, hogy itt is potyognak a könnyeim, mert bizony aranyos lett a második extrarövid változat. Kedves számomra az egész sztori úgy ahogy van. Bridzsitdzsónszon már túl vagyok, miután Anna meghozta hozzá a kedvem egy délutáni adásban.
Szóval sírok a Red Nose Day Actually 15 percében, a kutyák még mindig alszanak a lábamnál, és olyan hangosan köhögök, hogy nem csodálnám, ha a bunkó szomszéd a nagy szeretet hevében maga kezdené el nekem faragni a koporsót. Tegnap anyukámmal krízisintervenció zajlott telefonon, de még ilyenkor is Kiscsillag, vagy Pipe vagyok. Apukámnál legtöbbször Csibe, ha valamiben saras vagyok, akkor leginkább Kislány. A tegnapi nap egyébként is szuper volt, mert két köhögésroham között találkoztam Zs.-vel, aki megmelengette a tanácsaival és őszinte figyelmével a szívem, így karácsony előtt nem is jöhetett volna jobbkor.
Hétvégén sütit sütöttünk R. barátnőmmel, aminek a fele hófehér maradt, a másik része pedig szénfekete, de legalább egyik sem puhul meg soha. A sütögetést imádtam, rájöttünk, hogy igencsak öregszünk. Régen bulizni mentünk volna együtt, ma pedig közös sütést szervezünk....nemsokára jönnek a horgolási technikák, és a lumbágókrémek. Volt, hogy annyira nevettem valamin (persze némán, mivel nem volt hangom), hogy R. férje, Zombigyilkos L. kijött megkérdezni, hogy baj van-e, miért sírok...Vidám hétvége volt. D.-vel már elkezdődött a szokásos karácsonyfa körüli mizéria is, miértnemvettükmégmeg, mégismikorakartálelindulnimegvenni, utálomakarácsonytdetégedszeretlek...Minden a helyén, pont mint tavaly.
A napi kincsem ma az, hogy körülvesz az adventi koszorú, a sok csodálatos karácsonyi dísz a lakásban, és a csend. Nem zavar a "karácsonyi kóborgrimbusz", hiányozna ha nem lenne. Mondjuk a köhögést szívesen abbahagynám már, de ezen kívül szórakoztat ez a sok mindenféle, ami körbevesz. A karácsonyi filmekben sem megy mindig minden simán, nem igaz?
Címkék: Kincsek
